#irodalomkritika

I do not only mean his insistence on the male pronoun – the sine qua non for critics who fancy themselves guardians of a threatened tradition – but also how he prefers to discuss literature as a quest narrative.

Az író, aki nemes ihletből, akár hiú becsvágyból valamely műve közzétételével a nyilvánosság figyelmére jelentette be igényét, ezzel megszűnt magánszemély lenni, és jogos kritika tárgyává lett egyéniségének mindazon elemeire nézve, amelyeket műve által egyenesen vagy közvetve maga szolgáltatott ki a nagy nyilvánosságnak. Személyéből innen fogva csak annyi marad mentes a nyilvános bírálat alól, amennyit maga otthon hagyott belőle. Mindazzal azonban, amit belőle a világ elé vitt ki, kilépett a "magánszemély" jogköréből, azzal szerepelni, hatni, tetszeni, irányítani akart, arra tehát a társadalom bármely tagjának joga van visszahatni, az írónak pedig immár kötelessége e visszahatást eltűrni, még az esetben is, ha önmaga által feltárt sebezhető pontjain magánszemélyét érintené.