I. 85
Az a helyzet, hogy nem Ă©rtesz engem. Nem Ă©rted, hogyha 4-5 ĂłrĂĄn keresztĂŒl nem Ărsz nekem, akkor Ășgy Ă©rzem elhagytĂĄl. Nem Ă©rted, hogy szĂŒksĂ©gem van nĂ©mi figyelemre. Tudom, hogy nem vĂĄrhatom el, hogy mindig Ă©n legyek a közĂ©ppontban, de valamennyire odafigyelhetnĂ©l erre. Mert ilyenkor kezdek el szorongani.
 Mi van, ha mĂĄr idegesĂtelek? Mi van, ha mĂĄr nem tartasz szĂ©pnek? Mi van, ha mĂĄr nem akarsz velem lenni? Mi van, ha megint elhagysz? MiĂ©rt nem Ărsz? MeguntĂĄl? Van esetleg egy szebb Ă©s vĂ©konyabb lĂĄny?
 TĂșlgondolom Ă©s szorongani kezdek. Ăs nem merem ezt elmondani neked, mert fĂ©lek a reakciĂłdtĂłl. FĂ©lek, hogy nem Ă©rtenĂ©d ezt meg.
 Pedig tudod, mire lenne ilyenkor szĂŒksĂ©gem?
 MegĂ©rtĂ©sre, tĂŒrelemre Ă©s tĂĄmogatĂĄsra.
 Ne akadj ki ezeken a gondolatokon. Tudd be annak, hogy mennyire fontos vagy nekem. Nem akarok neked ezekkel az Ă©rzĂ©sekkel rosszat. EgyszerƱen ilyen vagyok. ReagĂĄld le Ćket nyugodtan, Ă©s nyugtass meg kĂ©rlek.
 Sohasem idegesĂtesz. Nekem te vagy a leggyönyörƱbb!  Veled akarok lenni, sĆt leszek is. Mindent megfogok azĂ©rt tenni, hogy ez ne törtĂ©nhessen meg mĂ©g egyszer! AzĂ©rt nem ĂrĂłk, mert nĂĄlad aludtam, Ă©s ezutĂĄn szĂŒksĂ©gem van egy kis tĂ©rre, de ugyanĂșgy gondolok rĂĄd. Nem unlak meg soha! Nincsen mĂĄsik lĂĄny, kĂ©rlek ne is gondolj ilyenekre.
 Szerintem nem kĂ©rek lehetetlent. Lehet, hogy idegesĂtĆnek talĂĄlod, de ez vagyok Ă©n. Nekem is vannak hibĂĄim, ahogy neked is. De Ă©n azon vagyok, hogy adjak magamhoz egy hasznĂĄlati utasĂtĂĄst. Tudom, hogy mik a gondok velem, de a kezedbe adom a kulcsot, amivel mindent megoldhatsz.
