#hamis

I am going to throw a tablet at it

Ma, amikor mást sem látunk a Facebook-on, az Instagramon, csak azt, hogy mindenki karcsú, boldog és egymást ölelve élik a napokat, joggal érzed úgy, hogy baj van a párkapcsolatodban. Mert azt látod, hogy a férfi öleli a nőt, éppen ebédelnek egy szuper étteremben, jön a szelfi a csókról, az egymásba fonódó kezekről, Te pedig épp azt látod, ahogy a hites párod épp szakadt papucsban, foltos gatyában bénázik a konyhaszekrény fiókjával.

És persze ott a nő, a csaj a gyönyörű, aki a profilképen is illatos, akinek minden posztján csillog a haja és azt látod épp lefotózták, ahogy nyitja a sört a kedvesnek, joggal érzed, valami nem stimmel. Te éppen tegnap voltál részeg disznó, amikor a Bélával megittad a feles barackot, és persze érzed, hogy az asszony sem mindig illatos, leginkább pörkölt szaft a szaga, mert főz és közben morog, mert a por meg a szemét, amit majd megint neki kell kivinni, és joggal érzed, hogy Bözsi az illatos mennyivel jobb lehetne.

Mert azt érzed, mindenki élete maga a szirup, a negédes szerelem, csak neked jutott más...

Majd amikor szürke az élet, amikor beköszönt az életszagú valóság, amikor zuhanni kezd a világ, akkor érzed, hogy ott van valaki, aki megfogja a kezed és fenntart, mert lesújt és ezerszer fordul ki sarkából a világ. Ott, a foltos gatyában, vagy épp konyha szaggal telten, de könnyes szemmel tart életben, mert tudja és Te is jól tudod, vele, és neki veled szép a világ.