#gomor

Putnok -> Kelemér -> Gömörszőlős -> Zádorfalva: 20,5 km

Negyedik túranapunkat miskolci bázisról indítottuk, kora reggel átvonatoztunk Putnokra, hogy felvegyük a fonalat.

Erről a kisvárosról is csak azt hallani, mennyire lepukkant, a lakosság nagy része cigány, de ugye ez már BAZ megye, és végig az is marad, szóval nem lesz túl meglepő. Mindenesetre a belváros, mint olyan, nagyon szép és gondozott, kellemes park, egy újabb pusztulásnak átadott kastéllyal, hősi emlékművekkel.

Na és itt van a Gömöri Múzeum is, amit feltétlenül látogassatok meg! Marikával, aki vezeti a helyet, lényegében bármikorra meg lehet beszélni a látogatást, sajnos nem túl népszerű múzeum, pedig nagyon sokat megismerhetünk egykori vármegyénkről, Gömörről, amely mára szinte teljesen elfeledett. Különösen ajánlott a magukat nagy magyarnak tartóknak, hiszen Trianon után csak egy kis darabkája maradt országunk része. Az állandó kiállításban megnézhetjük a régi Putnokot, a gömöri szakmunkákat (kékfestő, fazekas, cipész stb.), hímestojásokat, kelengyés ládát (=szuszék), régi gyerekjátékokat stb. 

Az időszakos kiállításban jelenleg Ferenczy Noémi gobelinhímző művész terveiből szemezgethetünk, akiről eddig egyikünk sem hallott, pedig nagyon érdekes művészetet űzött. Az utolsó tanítványai egyike ma is Putnokon él és alkot. Akár a több millió forintot is elérheti egy-egy alkotás, melyek alsó hangon legalább egy évet készülnek. Államfőknek szokták ajándékba adni a munkáit.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy az eredetileg negyed órásra tervezett látogatásunk legalább egy órával tovább tartott, olyan jó volt hallgatni Marika történeteit, és még kávét is kaptunk. Sajnos képet nem készítettünk, de belinkeltem a fontosabb dolgokat Nektek!! :P

A városból kivezető út már meglehetősen szegény részen halad át, többen is írták, hogy igyekeztek gyorsan áthaladni, de egyáltalán nem volt vészes. Csak amiatt aggódtam, hogy ne jöjjenek kéregetni a kisgyerekek, mert nem volt mit adnom. 

Alighogy kiértünk az erdőbe, rajzani kezdtek a bogarak. Valamiért állandóan a fülembe akartak szállni, így kb. végig azt takarva tudtam csak haladni, anélkül, hogy megőrültem volna.

Valahol a Szörnyű-völgyben, a Putnoki-halastó után tértünk be rendesen az erdőbe, és küzdöttük fel magunkat egy hegyre. Erre vannak a Mohos-tavak, amiből sajnos nem láttunk kb. semmit, annyira körbevett a növényzet már. Szintén lápos terület, szóval nem akartam közel jutni.

Egészen Kelemérig maradtak a bogarak velünk. Ismét csak nem az a falu, amit nagyon támogathat a kedves kormányunk, legalábbis nincs látszatja. Nem is időztünk sokáig, a hőségben, a dombok között húzódó aszfalton mentünk át Gömörszőlősre.

K szerint mint Hollókő, csak még nem turistásodott el. Van benne egy komplexum, ahol jellegzetes gömöri házakba lehet bemenni, korabeli kiállítási tárgyakat lehet megcsodálni. Sajna csak a néprajzi gyűjteményt tudtuk megnézni, mert a többi részen hatalmas felújítási munkákban voltak.

Innen még jó 5 km a cél; immár dombokra fel, dombokról le, minimális árnyékos részekkel.

És jó nagy dzsindzsával vagy egy km-en keresztül. Erről olvastam, hogy lesz, pedig annyi sok emberrel találkoztunk ezen a környéken, mint sehol máshol, mégis ilyen volt az út.

Olyan 3/4 3-ra értünk be Zádorfalvára. Csak ugyanazt tudom elmondani, szegény falu, de egyáltalán nem ijesztő. A Szivárvány presszóban töltöttünk vagy másfél órát a buszig, és bizony több hosszúlépés is lecsúszott, miután a pultos lánynak elmagyaráztam, mi is az, mert hogy sosem hallotta, pedig én azt hittem, ez minden tájegységben közismert itóka!

Hamar megtanultuk, hogy ezen a vidéken a buszok csak a megadott időpont előtt vagy után közlekednek, de nem akkor, amikorra írja a menetrend. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Kazincbarcikáig kérek majd 2 egészet, és azt sem, hogy egy tömött buszon végig állnunk kell Miskolcig.