1966 nyarán a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat orosházi kirendelt­sége üzembe helyezte a benzinkút mögötti pavi­lont, amelyben megkezdték a lágy fagylalt árusítását.

"Az új egység máris nagy népszerűségre tett szert, forgalma várako­záson felüli, s úgy tervezik, hogy a téli hónapokban bevezetik a virsli és a sült kolbász árusítását is."

Orosházi Hírlap, 1966. július 5.

Feladat: megtalálni a fagyit. Ki tartja a kezében? Hagyományosan a Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztivál fénypontjai közé tartozik két délutáni beszélgetés a Schőnig Cukrászdában. Ezek tökéletesen uzsonnaidőben vannak, és mi lehet egy nyári uzsonnára alkalmasabb édesség, mint a fagylalt? Tavaly “OPERETT” volt az erre az alkalomra megkomponált fagylalt neve, ami igazán nagyon…

Egy emberekkel teli, zsúfolt utcán sétáltunk. A Champs-Élysées sugárúton. El sem hittem, hogy éppen ott vagyok, csak bámultam ki a fejemből. Idegen hely volt, egyikünk sem járt még itt korábban. Szótlanul, kézen fogva haladtunk, bámultuk az épületeket a sugárút mellett, átadtuk magunkat a város lüktetésének.

Ahogy haladtunk, a távolban megpillantottunk egy kocsit, amiből valamit árultak. Egymásra néztünk, neki kikerekedtek a szemei, én pedig látványosan eltátottam a számat. Egész nap azt vártuk, hogy jöjjön szembe velünk egy hely, ahol kézműves fagyit lehet venni, de ez egészen addig a pillanatig nem történt meg. Végül így estére, az egész napos városnézés utolsó állomása felé a diadalívhez megvalósulni látszott. Szedtük a lábunkat, felgyorsultunk és már nem érdekeltek az épületek, csak a fagylalt. Legalábbis ezt hiszem, én fagyit akartam és ő is ezt mondta nekem korábban.

Valóra vált az álombéli álom, ahogy közeledtünk, kiderült, hogy valóban fagylaltot árulnak a kocsiból. Nagy volt a sor, de beálltunk, hol ő, hol én kikacsintgattunk, hogy lássuk a felhozatalt. Csak franciául voltak kiírva a fagylaltfajták, így nehezebb dolgunk volt, de nem érdekelt, nekem, nekünk fagylalt kellett. Finom fagylalt. Gondolkodtam, hogyan kérjem majd a két gombócom, angolul sem tudtam, ami ott francia szavakkal felcímezve tündöklött csodálatos mivoltában. Kurvára akartam azt a fagylaltot. Lelkesen nyomtam a telefonom, hogy érthetően és félreérthetetlenül kérhessek majd gombócokat, de amikor felnéztem a telefonomból, ő már nem volt ott mellettem. Eltűnt. Éppen sorra kerültünk volna, de ő nem volt mellettem, így mikor odaértem, magam elé engedtem a mögöttem állókat és egy pillanatra megnyugodtam, mert mellettem egy alacsonyabb termetű lányt érzékeltem. Kiugrott valahonnan, méghozzá egy fekete ponyvaszerű dolog mögül, ami a fagyiskocsi mellett függőlegesen kifeszítve állt. Nem ő volt az, csak termetre volt ugyan az, ráadásul ázsiai volt és sötéthajú. Pánikba estem. Ugyan nagyon akartam a fagylaltot, de aggasztott, hogy ő nincs meg. Ahogy figyelmesebben felmértem a terepet, a ponyva mögül a fagyiskocsi körül egy másik sor állt. Amiben eddig álltam az a ponyvához tartozó sor volt, a fagyishoz azonban a ponyva mögötti sor vezetett. Megnyugodtam, biztosan abban a sorban találom. Elkezdtem az emberek mellett haladni, azaz a másik sor mellett. Meglett. Egy mappát tartott a kezében. Bele volt merülve a papírokba amit a mappa tartalmazott. Megkérdeztem tőle, hogy mi történik, mire ő duruzsolva, a papírokba feletkezve sorolta, hogy tudunk majd fagylalthoz jutni. Feladatokhoz volt ez kötve. Ugrálni kellett, 100 eurót előre befizetni, stb. Stb.

Nagyon elkeseredtem. Én csak egy finom fagylaltot szerettem volna vele.

Fagylalt kamion klipművészeti Chiaroscuro stílusban, fehér háttérrel