Rossz vagyok a döntĂ©sekben. Rossz vagyok az Ă©rzĂ©seim kifejezĂ©sĂ©ben Ă©s soha nem Ăşgy jönnek össze a dolgok, ahogy azt szeretnĂ©m. Olykor nyűgös vagyok, kiszámĂthatatlan, kiállhatatlan Ă©s rosszindulatĂş. SzomorĂş, keserves vagy gyászos. NĂ©ha mondok olyan dolgokat amiket Ă©n sem gondolok komolyan. NĂ©ha a semmin is megsĂ©rtĹ‘döm, de van, hogy indokolatlanul nevetni is tudok. Olykor nálam is megesik, hogy fĂĽllentek, hogy olyat teszek amit nem kellene. Rengeteg hibám van. SĹ‘t, megszámlálhatatlan. De talán a legnagyobb, hogy olyankor is szeretek mikor nem kellene. Mert nálam a szeretet az igaz, Ă©s nem mĂşlandĂł vagy hanyagolhatĂł dolog, mint a mai világban egyes embereknĂ©l. Manapság a "szeretlek" szĂł olyan hatalmas mĂ©rtĂ©kben elvesztette az Ă©rtelmĂ©t, mint ha csak egy "Ă©s"-t mondanánk..