#ejtech

TB: Mit jelent a köztes állapotú/liminal?

  EdlT: Mint egy határterület, egy küszöb. Használják ezt a kifejezést arra is, ha valaki például valamilyen rituálén vesz részt és elindul egy képzeletbeli úton. Vagy olyan tudatmódosítóknál is, mint amilyen az ayahuasca (több ayahuasca itt, vagy itt). Ezek „határátlépő”, kapunyitó élmények. Antropológusok azt mondják, hogy egy rock koncert vagy a klubzene is hasonlóan hathat, de még a küszöbön belül. Ilyenkor nincs egy „sámán”, vagy más vezető, aki valamilyen irányba visz, szóval kinyithatod a tudatod, de nem lépsz át a küszöbön.

  TB: Amit leírsz, kicsit transzszerű.

 EdlT: Aha, kicsit mint egy vallásos élmény, bár a valláshoz konkrét istenek és ideológiák kapcsolódnak, szóval talán inkább újra azt mondanám, ez spirituális cucc. A manifesztónk is a technospiritualizmuson alapszik.

TB: Ez mit jelent?

                                         EdlT: Sokan mondják, hogy a technológia elszakít a spiritualitástól, de szerintünk éppen hogy közelebb is hozhat hozzá. Tipikus példa, hogyha a telefonodat nyomogatod, akkor nem vagy a jelenben. Ha én itt most instáznék melletted, nem lennék itt, hogy érezzem a hideget, az esőt. Ebben a helyzetben a technológia inkább hátráltatja az embereket és sokan rosszként, vagy egyenesen ördögi dologként gondolnak rá. Ebben benne vannak az adatbotrányok is, a megfigyeltség érzése. És valóban, létezik ez az oldal, de szerintünk van jó, gyönyörű része is – ezt nevezzük technospiritualizmusnak.

 TB: Visszakanyarodva a Sensoriumhoz, mi történik benne?

 EdlT: Ez egy popup kápolna, vagy katedrális. Írtam többféle hangzást, aztán Judittal (Kárpáti Judit Eszter – bn) létrehoztuk hozzájuk a különböző interface-eket. Érdekes, ahogy a zeneírással „magasabb” szintekre kerülhetsz. De akkor is, ha zenét hallgatsz, és muszáj elkezdened rá mozogni, önkénytelenül is. Vagy ha hallasz egy morcos zenét, érezni fogod, hogy morcos. Olyan teret szerettünk volna kialakítani, amiben mindenki maga hozhatja létre a saját hangjait. Nem kell hozzá hangszert ismerni. A hangszerek lezárhatnak – ha látsz egy zongorát, nem kezdesz el rajta játszani, ha nem tudsz, nem akarsz hülyének tűnni. Itt viszont egyszerű kísérletezéssel, tapintással sokféle zenét hozhatsz létre. Nem azt mondom, hogy a Bálnában majd lerepül a fejed, de érdekes élmény.

TB: És nagyon játékos, nem? A játék, a jelen megélése sokszor előkerül kísérleti zenékkel kapcsolatban.

 EdlT: Totálisan. Mint a gyerekeknél. Ha leteszel egy zongorát egy gyerek elé, nem fog azzal szarakodni, hogy tud-e játszani, vagy mit gondolnak mások. Csak élvezi, és ez fontos dolog. Olyasmi állapotról van szó, amit másfajta alkotásban is érezhetsz, például ha órákig csak írsz. Vagy akár a szex is hasonló élmény – ha szeretkezel valakivel, nem fogod tudni elengedni magad, ha közben arra gondolsz, kövér vagy, vagy bármi. Ez abban a pillanatban egyáltalán nem érdekes. A Sensorium ezekre a másfajta tudatállapotokra reagál. Mint egy portál. Vagy a méh.

TB: Mennyire függ attól a hangzás, hogy milyen módon nyúlunk a tárgyakhoz/interface-ekhez?

EdlT: Teljesen, ha például egy ujjal érsz hozzá vagy két kézzel, tök más az eredmény. De attól is függ a dolog, hogy kicsi vagy-e, vagy nagy, mennyi ideig érsz hozzá, van-e rajtad cipő, ilyesmi. Nem szoktam megmondani senkinek, hogy érjen hozzá. Mindenki próbálja ki maga.

 TB: Gondoltál már arra, hogy együttműködj egy másik zenésszel és játsszatok egy ilyen installáción?

 EdlT: Totálisan. Csak még nem most. Lehet, hogy ez kicsit önző dolog, de a saját hangjaimmal még én szeretnék játszani. Több barátom zenél, nagyon szívesen dolgoznék majd velük, tuti, de most még szeretném a saját dolgaimat próbálgatni.

 TB: Mi történik most az EJTech-ben?

 EdlT: Ugyanazok a cuccok mennek, mit mindig. Judit PHD-ján dolgozunk, az kurva jó lesz. Ez a leghosszabb projektünk eddig. A MOMÉ-n lesz a védés és majd télen a Horizontban a kiállítás.

bn

 Olvasnál még? Estebannal legutóbb két éve beszélgettünk hosszabban. 

Az EJTECH egy olyan technológiai és művészeti laboratórium, amelyet Esteban De La Torre (MEX) és Judit Eszter Kárpáti (HU) alapított Budapesten. Interaktív installációikban a hang és az anyag összekapcsolhatóságát kutatják és az ember és a technika kölcsönhatásaival kísérleteznek. Alternatív felületeket, okos textileket vagy éppen kristályokat hoznak létre, amelyek új dimenziókat nyitnak meg a hangok, a vizualitás és a tapintás összekapcsolásával.

Trafó blog: Mit jelent pontosan, hogy egy textil okos?

Kárpáti Judit Eszter: Röviden az elektronika, az informatika és a textil kapcsolatáról van szó. Különféle elektronikai eszközök, kábelek, zsinórok, áramkörök és mikrokontrollerek integrálódnak más-más módon az anyagokba, de ha valaki kipróbálja, egyből megérti majd, miről van szó.

Esteban de la Torre: Vannak például a pólókat LED-del felszerelő projektek, de egy LED-es felső még nem okos textil. Nem beszélhetünk innovatív technológiáról, max hordható karácsonyfáról. Ahogy viszont mi dolgozunk a textillel, az anyag valójában megszűnik textilnek lenni, valami mássá alakul, élővé válik. Hatással lesz a környezetére – és fordítva. Valahogy úgy, mint a kaméleon bőre. Új érzékelési módokat szeretnénk hozzáadni a textilekhez.

TB: Hol tartunk most ebben a folyamatban? Egyelőre inkább művészeti projektekről van szó, mint  technológiai fejlesztésről, nem?

ET: Az új fejlesztések, új technológiák egyaránt jelen vannak alkalmazott és autonóm területeken is. A mindennapi felhasználástól kezdve a művészeti projektekig, performanszokig, gegekig. Gegnek hívom a LED-es pólót is. Azért hozom fel gyakran ezt a példát, mert mostanában nagyon sok helyen köszön vissza: LED-ek, varázslat, csillogás. Az emberek a mindennapjainkban a zsebükben hordható okostelefonokhoz vannak hozzászokva. Egy helyen tudnak kezelni mindent, rengeteg fizikai tárgy, például fényképező-, hangfelvevő-, órafunkciót kiváltva. Most még az iWatch és a Google Glass sem találja igazán a helyét, de nem vagyunk messze például a melegben lengébbé, hidegben zártabbá váló okos ruháktól.

KJE: Beszélhetünk arról, mi lesz a jövőben, de nagyon érdekes az is, ami most megy. Egyre inkább minden arról szól, hogyan tökéletesítsük magunkat, miközben az okos eszközeink adatokat gyűjtenek rólunk. Ez már komoly etikai problémákat is felvet. A viselhető technológiák által életterünk egyre több része válik kalkulálhatóvá, a személyes szféránk pedig így könnyen válik sebezhetővé.

ET: Ilyen a Google Project Jaquard fejlesztése is a Levi’s-szal (a Jaquardban az okos eszközök és a farmer összehangolásával kísérleteznek – bn). Ezzel a technológiával az e-textil közösség már régóta foglalkozik, az ötlet egyáltalán nem új, csak a Google megteheti, hogy ezt ipari szinten valósítsa meg és hétköznapibbá tegye ezt a technológiát.

TB: Egyetemen találkoztatok. Hogyan kezdtetek együtt dolgozni?

KJE: Az egyetem után a diplomamunkám – egy elektronikus textil interfész – kapcsán kezdődött. A továbbfejlesztésében Esteban segített, amivel megnyertük a frankfurti Techtextil biennálé Material Innovation kategória első díját (a Chromosonicért – bn). Korábban a Kitchen Budapest Talent Programjának ösztöndíját kaptuk meg, ahol fél évig kutathattuk a hang és textil kapcsolatának lehetőségeit.

Engem mindig is érdekelt a területek közötti átjárhatóság, a textil összekapcsolása más médiumokkal, a textil és a hang kapcsolata. Esteban zenével is foglalkozik, adta magát, hogy a kettőt kombináljuk és interaktív installációt, kísérleti interfészeket készítsünk. Létrehoztuk az EJTechet, kettőnk közös kísérleti művészeti és technológiai laborját. Mindig hosszú kutatás-kísérletezés előzi meg, mire egy működőképes anyag megszületik. Nagyon boldogok vagyunk, amikor valami úgy működik, ahogyan szeretnénk (nevet). A kísérletezésben az is benne van, hogy sokszor tönkremegy az elektronika és a textil. Elég a vezeték vagy füstölni kezd az anyag. Olyan az EJTech, mint egy alkimista laborja.

ET: Először egy mexikói ismerősöm kért meg, hogy segítsek midi kontrollereket integrálni hordható ruhába. Később megismertem Judit projektjét és… tényleg varázslatos volt, mivel ő nem ruhában gondolkodott. Az emberek sokszor azonosítják a textilt a hordható ruhával. Amit Judit csinált, kinyitotta a szemem. Arra gondoltam, itt rengeteg minden történhet.

Sokat foglalkozunk textillel, de audiovizuális médiával, reaktív anyagokkal is. Az EJTech nem kifejezetten e-textil labor, inkább a technológia és művészet ötvözetére irányuló kezdeményezés. A Design Hétre például a növények és a hangok kapcsolatát a technológia segítségével bemutató installációt viszünk (aThe Garden Soundot szeptember 29-én és 30-án lehet majd kipróbálni a Paulay Ede utca 18-ban – bn).

TB: Mit hoztok majd a Trafóba?

KJE: Hangzó textileket, textil interfészeket, több kisebb kísérletet. A különböző gesztusok, kézmozdulatok, az érintés, simítás, nyomás más-más hangképet eredményeznek ezeknél a textileknél. Nem egy zongorabillentyűt szólaltatsz meg, ahol előre tudod, mi fog történni, hanem egy textilt, amiből a megszólaló hang és zene a textil színváltozásával egyidejűleg is változhat.

ET: A hang, a látvány és a számítógép összekötésében egy teljesen új gesztusrendszert lehet kipróbálni. Az érzékeink erősen hierarchizáltak. Az emberek számára a mai világban ezek közül a legfontosabb a látás. Mi azt szeretnénk felfedezni, hogyan hozhatunk egy szintre más-más érzékelési módokat.

TB: Milyen terveitek vannak most?

KJE: A tervem, hogy befejezzem a MOME doktori képzését, és ezzel párhuzamosan az EJTech-ben alkossak minél elmélyültebben. Az EJTech-en belül vannak nagyobb terveink, szeretnénk például olyan interdiszciplináris és újmédia művészettel foglalkozó stúdiókban dolgozni, mint Hollandiában a V2, vagy Spanyolországban a MediaLab Pradonál. Minél több országban szeretnénk workshopokat és előadásokat tartani, ahogyan tettük eddig már kétszer is Franciaországban az E-textile Summer Campen.

TB: E-textil Summer Camp? Mekkora ez a közösség?

KJE: Körülbelül harminc művész, kutató, hacker, maker, designer és oktató jön a világ minden tájáról, és egy héten át dolgozunk, szinte külön világ.

ET: Az e-textil közösségek többféleképpen tartják a kapcsolatot. Egyrészt online, másrészt fesztiválokon (új média fesztiválok keretein belül), találkozókon. Egyhetes találkozó az évente megrendezett E-Textile Summer Camp rezidencia program. Elég menő. Sokat tanulunk egymástól, például idén kötőgép hackeléssel foglalkoztam.

Nálam is az EJTech van most középpontban, de szeretek vetítéssel, vizuálokkal is foglalkozni.  Audiovizuális és zenei munkákon is dolgozom, ezek most egyelőre periférián vannak.

L I Q U I D   M I D I

Materials

- conductive ink - neoprene - pyrite - bismuth - conductive thread - assorted electronics - arduino board

Description

Liquid MIDI is a experimental textile interface for sonic interactions, exploring aesthetics and morphology in contemporary design. The technology is screen printed directly onto a textile surface, then through an Arduino micro controller communicates with the desired software, using MIDI protocol. This unique interaction with this textile interface allows the medium to become part of the message, where the interface becomes part of the process of creation itself.

Brief

Sound is a medium that has been increasingly gaining ground in the visual arts during recent decades, despite this seeming contradictory. Technology plays one of the main roles in this multi disciplinary crossover, allowing not only for this amalgamation of the visual and auditory practices, but to further our ventures into how do we form this experience and with what tools do we design this multifaseted, polysensorial undertaking .

Processes

Much of our artistic research involves building with textiles and flexible materials, due to its functional and aesthetic advantages, as well as it being ideal for studies looking to integrate different sensory modalities. The flexibility of screen printing a working interface onto a bendable surface and being able to control digital devices and applications through it, opens doors to infinite possibilities, allowing to indulge in an hyper connected, interwoven user experience.

Values

Man has not always been dominated by vision. A primordial dominance of hearing has only gradually been replaced by that of vision. Technology increasingly allows for the integration of touch, kinaesthesia as well as hearing, shattering the prevailing notions on the hierarchisation of the senses. While vision distances and separates us from the surrounding world, the rest of the senses unite and incorporate us to it. We aim on proposing a more balanced, coherent multi sensory perception of reality.

Intent