#droidok

Arra vágyni, hogy alapítasz „valami startupot” kábé annyira értelmes dolog, mint művésszé akarni válni

Egyrészt a startup csak a küzdelmes kisvállalkozás fancy neve.

Azok, akik azt állítják, hogy a hobbijukból élnek és/vagy gazdagodtak meg, azok 99%-ban hazudnak. Mert:

Ha már abból kell megélned, az nem hobbi többé. Nyomás alatt vagy, oda a szenvedély.

Különben is, nyugati középosztálybeli csemeték gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy amúgy csak a kajáravalót keresik meg ők maguk, a lakhatást a szülők fizetik nekik.

Tudod, mi a gond?

Hogy önismeret és öndefiníció híján a munkában és / vagy családban keresi mindenki az identitását. Márpedig azt egyik sem adja meg. Csak pótlékot. A szerepeid adnak neked feladatot, meg egy címkét - aztán úgy mutatkozol be. Apa vagyok és könyvelő. A munkaidődet valaki strukturálja, a magánéletedet szintén. Ezzel pedig az egész életedet más osztja be helyetted. Egy nálad semivel sem okosabb főnök és egy nálad nagyságrendekkel tanácstalanabb kétéves.

Ezt kell előbb elengedni és nagy levegőt venni. Ahhoz pedig nem kell felmondani, hanem fókuszba kell hozni az agyadat, őszintének kell lenni magadnoz, kimondani hangosan a félig rágott hülyeségeket, amik gondolatban jól hangzanak (próbáld meg leírni, mindjárt rájössz, hogy a bögrézés nem egy üzleti terv és általad végig nem gondolt lépések százain keresztül vezet max sok pénzhez), aztán kezdd el megcsinálni, amit ma is megtehetsz. Ennél nem lesz szélesebb a mozgástered.

Ha azt hiszed, hogy a munkád most túl sok erődet emészti fel, és mi mindent csinálhatnál helyette - úgy jársz, mint a friss anyuka, aki most vette észre, hogy ha annyi erőt fektetett volna bármibe, mint a gyerek életben tartásába, akkor már isten tudja hol lehetne. Csak a trükk az, hogy gyerek nélkül nem fektetett volna annyi erőt semmibe. Mert nyomás nélkül nem mozdult. Lehet, hogy eleve ez volt a baj.