Szóval eltelt egy kis idő mióta ide írtam. Azóta kiderült, hogy nem bipoláris zavarom van, hanem súlyos depresszióm milyen vicces nem haha általában a bipolárisokat szokták depresszióval félrediagnosztizálni nálam meg pont fordítva haha. A lényeg hogy már másfél vagy akár 2 hónapja is szedem az antidepresszánst, egész nagy dózisban, mert furcsa módon ezt eltűri a szervezetem. És azóta az eddig óriási felkészülést, energiabefektetést igénylő feladatok (pl. bemenni suliba vagy reggel felkelni) annyira borzasztóan egyszerűen mennek, hogy csak lesek. Semmi nehézséget nem okoz reggel felkelni, bemenni suliba és OTT IS MARADNI mondjuk 7 óráig legalább háromszor egy héten. Nem sírom el magam hatszor egy szünetben és nem érzem úgy mintha kínoznának. Persze nem kellemes, de na. Szóval a lényeg, hogyha bármelyik mentálisan egészséges tróger fasz ki meri ejteni a száján, hogy az élet nehéz akkor megtalálom és kirugdalom a fogait. MERT HA NORMÁLIS VAGY, AZ ÉLET KURVÁRA NEM NEHÉZ. köszi a figyelmet puszi
Ja és ti tumblrre irogató 14 éves divatdepressziósok, ti egyétek ki a saját beleteket, mert nem veszitek észre hogy a fos álszuicid szarotok valakire tényleg akkora hatással lehet, hogy amiatt fogja vagdosni magát, vagy szélsőséges esetben azért fog öngyilkos lenni, mert ti utolso rohadék csicskák romantizáljátok az ÖSSZES mentális betegséget, de főleg az öngyilkosságot.
