Rivotrietta

El sem hiszem hogy megint ide írok. Annak a két-három embernek aki talán rendszeresen olvassa a bejelentkezéseimet. Itt vagyok, élek,csak keményen dolgozok egy élelmiszerboltban. Tetszik, szeretnék ott maradn

Szóval kedves T. Most nem levél formában írok neked, hanem egy e-mailt, amit soha nem fogsz elolvasni, de úgy érzem, ilyen késői órákban épp mesélnem kell neked, mint régen. Az ékszerbolt nem jött be, még csak be sem vagyok jelentve. Úgyhogy most megpróbálom a Hádát. Nagyon szimpatikus, tekintve hogy heti 4 napot kellene dolgozni, tehát szabadidőm is akadna. Na meg gondolkodom egy verseskötet kiadásán. Megkérdezném, te mit gondolsz a neked címzett versekről, de nem szeretnék ide kérdéseket beszúrni, az nem lenne igazán költői. Martin épp itt fekszik mellettem, már este nyolckor benyomta a szunyát. Szegény nagyon fáradt, pedig elég szép napunk volt. Bejártuk a városban a turkálókat meg kínaiakat, elnevetgéltünk, cigizgettünk meg ilyenek. Az idő is tavaszias volt, lengedezett a szél (mint ahogy errefelé mindig) de sütött a nap és majdnem húsz fok volt. Lassan az én szemeim is leragadnak, bár nem terveztem ennyire rövidre fogni a mondanivalómat, de itt muszáj lesz elvágni, aztán talán holnap majd folytatom.

Tegnap éjjel újra láttala