A lány aznap este iskola után hazament. Már nem várta a szerelme az iskola előtt. Megint arra ért haza,hogy a szülei veszekednek a testvérei pedig sírnak. A lány kiment az udvarra, ott a rózsabokorra nézett, amit még a nagymamája ültetett mielőtt elvitték őt az angyalok magukkal Leült a ház előtti lépcsőre és a szeméből valami furcsa sós cseppek folytak le az arcán. Olyan rég tartotta magában. Nem tudta felfogni, hogy az élete egy rémálom, fel akart ébredni. Véget akart vetni mindennek. A szerelme, akiben hitt és bízott,átverte Őt. Megalázta. Kihasználta. De mind tudjuk milyen az első szerelmi csalódás. Igaz? A lány úgy döntött véget vet ennek a borzalomnak. Beült a kádba. Kezébe vette a pengét. Elnevette magát. Másnap a szülei bementek a szobájába. De nem találták ott. Csak egy levelet. "Szia anya és apa! Szeretlek Titeket. Elmentem iskolába. Puszi!" Bement az osztályba, mosolygott. Nevetett. Kedves volt mindenkivel. Elment mellette a szerelme, köszönt neki, a lány édesen mosolygott, ezen a fiú meglepődött és ahogy meglátta azt a mosolyt, újra szerelembe esett... Mert a lány úgy döntött, inkább másokat öl meg, mint saját magát. Mert a kedvesség jobban öl mint bármilyen fegyver.