#csernobil

2014-ben kezdtem el dolgozni egy három részből álló játékfilmen, ami a Csernobil atomkatasztrófáról szólt volna.   Négy évig írtam a scriptet, castingoltam Kievben, interjúztam túlélőkkel, szakértőkkel, bejártam Ukrajnát, Csernobilt stb. A végén kollégáimmal már a kilövő pályán álltunk, egy startra  kész, innovatív projekttel, de a film az utolsó pillanatban leállt. Az európai filmfinanszírozás túlbonyolított pályazati rendszere bedarálta. A német #arte akkori vezetője szerint semmi szükség nem volt egy filmre Csernobilról. Az amerikaiak ezt máshogy gondolták, és fél év múlva, nem sokkal a kivéreztetésünk után, elkészítették minden idők egyik legnézettebb sorozatát Csernobilról. A faszkalapot kirúgták (nem ezért...) az ARTÉ-ből, nekem meg khm...kissé elnehezedett a szívem. Mindegy. Azóta jobb a hangulat, most éppen a #rengeteg2-ben bolyongok. Kapkodom a fejem, nincs időm szomorkodni. Na de. Itt van #davidattenborough új filmje, aminek keretét #pripjaty-ban forgatták. Attenborough elmegy a helyi általános iskolába, sétálgat az özön növényekkel felvert üres utakon, és filozofálgat. Amit elmond, az éppen az a gondolat, amivel négy (inkább öt) évig házaltam Európa szerte. Ide futott volna ki a filmem. Néhány évtizeddel a katasztrófa után Csernobil valóságos földi  paradicsom. A környéken talán a csiszolt kőkorszak óta, nem volt olyan biodiverzitás mint éppen ma. A harcsák  százharminc kilósak, de nem azért mert mutánsok, hanem mert nem halásszák őket, előhelyük háborítatlan. Visszatértek a farkasok, a hollók, a szarvasok - csupa olyan élőlény amiknek esélye sem lenne ha az emberek nem léptek volna le 1986-ban a környékről. Csernobil tájseb: az emberiség történetének legpusztítóbb ipari katasztrófa okozta súlyos sérülés. A seb nem csak beforrt (szinte az egész zónában), hanem ökológiai szempontból épebb, teljesebb mint valaha. Nem túlzás azt állítani, hogy a radioaktivitás kevesebb kihívást állított az élővilág felé mint az emberi tevékenység. A monokultúrák persze eltűntek - mert hozzájuk ember kell - de az "igazi" természet tombol és virul. Távol áll tőlem a bűnbak képzés, az alarmizmus meg pláne. Az emberiség nem hibáztatható saját természetért - aki mégis ezt teszi, az félre érti az élővilág evolúcióját. Arrogancia azt gondolni hogy az ember elpusztíthatja a természetet -  a természet soha nem fog elpusztulni. Talán a COVID-19 segít ennek belátásában.  Bármennyire nehéz érzelmileg megemészteni, mi nem főszereplők vagyunk ezen a bolygón - soha nem is leszünk azok. Nekünk nincs életünk, az életünk nem a tulajdonunk, hanem egy mintázat, ami rajtunk és élőlény tárasainkon keresztül manifesztálódik. Mi eltűnhetünk - éppen úgy mint a valaha élt fajok olyan 99százaléka kihalt már, jóval fajunk megjelenése előtt. De az élet marad. Köszönet Sir David Attenborough-nak azért hogy aktuális filmjében, nem elégszik meg a bárgyú 4K-s masszírozással - ami azért már fárasztó volt az utóbbi évtizedekben. Pláne tőle. De ez  most más. Attenborough újra itt van teljes díszben, valódi diagnózisokat állít fel, összetett gondolatokat közöl, megoldásokat kínál. Ő a terméketlen károgás, és hibáztatás helyett tisztán és egyenesen beszél. Attenborough élete és tevékenysége a bizonyíték maga: az ön-reflektív tudat valódi transzformatív erő. És mi is ilyen lények vagyunk - a bioszféra történetében valószínűleg először -  tudatos gondolkodással bírunk. Segítségével talán még kihúzhatjuk magunkat a konzum mocsárból, és apránként újra gondolhatjuk a világot. Egyre inkább úgy tűnik, hogy sokat leszünk négy fal között idén télen, milyen jó hogy lesz mivel mulatni az időt. Szóval igyekszünk Sir, köszönjük a segítséget és maradunk tisztelettel! Bence Fliegauf

Tudta, hogy Magyarország meg fél Európa a Csernobili Atomkatasztrófa idején közel állt a megsemmísūléshez? Ha nem sikerūl leereszteni s vizet a leolvadt reaktor alatti helységből, akkor a reaktor második robbanása megezerszerezi a légkörbe jutó ràdióaktív anyagot, megsemmisítve a maradék három reaktort. Olyan apokaliptikus rádioaktív sivataggá változott volna Europa kb. 500000 évre, amihez képest a Mad Max világa giccsesen bukolikusnak tűnik. Többek között Magyarország teljes lakossága megismerhette volna a menekūlt lét (gyūlőletnyelven: migráns) kiszolgáltatottságát és nyomorát. A nemrég még irigyelt gazdagságú Európa lerongyolódott milliói ostromolnák Afrika partvidékét, gonosz diktátorok meg rájuk mutogatva rémísztgethetnék a kezdetben még szánakozó népūket: csak én tudlak megvédeni, én vagyok a kisebbik rossz, mert nézzétek,jönnek a gennyedző sebekkkel borított magyar atommigránsok hordái, el akarják venni a vized, a kenyered, a munkád, a vallásod, az identitásod, az életed, veszélyesek, fertőzőek, őket sajnálni hazaárulás…. a parton meg a felhergelt, rettegő, kapával-kaszával felszerelkezett tòmeg és a hadsereg golyószórói várnák az élőhalott partraszállókat… 

Huh.

Evezzūnk inkább békésebb vizekre, drogozzunk inkább. Tudta? Edison, Obama, Freud, Bush Dubya kokózott, Churchill nyugtatóra alkoholizált, Elvis meg Falco meg mindent tolt, smihez hozzájutott, egyszerre. A WW2 utáni amerikai háborús hisztéria és paranoia egyik katalizátora, Joseph McCarthy meg heroin dzsánki volt, ráadásul közpénzen? Viktor sem fest jól mostsnság, sőt nekem kiújult az aranyerem…

Tényleg igyekeztem, tényleg szerettem volna a társadalom hasznos tagjs lenni, gyerek, lakásrészlet, négy kerék, rokoni összejövetel, seggrészegen seggfejekkel ölelkezős vállalati  buli, esténként meg ugyanaz a test az ágyban mellettem… ugyhogy jelentkeztem nemzetközi panaszbonyolítónak, helpdesk, a bugyuta tesztjeim fényesen sikerūltek (ön csapattagnak tartja magát? A csapat és a vállalat sikerét mennyire érzi magáénak? A) nagyon b) orgazmatikusan c) életemet és véremet), behívtsk szóbelire. Ott rengeteg jólfésūlt és jól motivált, feltörekvő ember probálta eladni a seggét, kilógó nyelvek, hónaljszag, szervilis lihegés…. Az angol nyelvtudás alapvető elvárás volt a munkához, de a többség még az anyanyelvén, magyarul sem tudott, viszont seggnyalásban nagyon igyekeztek, ezt el kell ismernem. A műsor végére már elfáradtam, miafasz, miafasz, miafasz van itt, és mikor már sokadjára kérdezték a bizottságból, hogy, mi a gyengém, ami egy helpdeskesnél hátrány lehet, kibòktem, hogy nem bírom elviselni az ostobákat.

Úgyhogy elutaztam migrácskodni Barcelonába a csajomhoz, ahol két napig álmélkodva csodáltam a város gazdagságát és eleganciáját, a széles sugárutak mentén sorakozó épūletek háromszintes áruházait, Sagrada Familia, parkok, stb. Barcelona mentes a Balkánt és Budapestet jellemző emléktáblaállítàstól, Budapesten még sgy totálisan jelentéktelen suttyó, mint Horthy István is emléktáblát kaphat, mìg a katalánok egy Gaudi ház eredeti megjelenèsét sem baszták tönkre egy "Gaudi tervezte" jellegű táblával. Egy pont oda. Viszont 10 után tilos alkoholt kiszolgálni a boltokban, ezért az ázsiaiak dominálta kisboltok szemérmetlenūl dupla áron árusították a mūködésemhez elengedhetetlenūl szūkséges sört. Egy pont ide, itt már senkit sem érdekel az a betarthatatlsn, korrupt rendelet, hogy 10 után csak a haveri "Nemzeti" dohányboltokba hordhatod a pénzedet, ha piálni akarsz. Egy pont ide.

Barcelonában nem tilos a fűtött ATM helységeiben aludni, laza balos város női polgármesterrel, de sajnos nem volt alkalmam kipróbálni ezen szálláslehetőséget, túl sok pénzt harácsoltam össze nap mint nap. Kedves nőm a

Ramblas meg a tengerparti sétány mutatványosai és marokkoi Louis Vuitton táskaárusainak tömkelegébe egy "Ha kicsi a péniszed, mosolyogj. Ha nagy, akkor adj pénzt" táblával kereste, sőt találta a pénzt. Én kiírtam a sajátomra, hogy román vagyok, hazautra gyűjtök, de pénz mellett alkoholt, fűvet, LSD-t, ekit, mollyt, kokaint és bezedrint is elfogadok. Villogtak a vakuk, röpdöstek az eurok, dolce vita Barcelonában.