#crystmon

Look what came! 😍 Sticker about my new logo and one of the cross stitch, rainbow unicorn🥰

Thanks to @Rebcebab  for making the sticker, and Damera logo design for @Lunareth

Anyone who now asks for a Commission will receive all three as gifts 😊 Commission: http://ko-fi.com/dameracrystmon/commissions Shop: https://ko-fi.com/dameracrystmon/shop Look at my work so far:

9. Day Crystals My version~

Damera Crystmon and Mongrat (married) Damera: Lunar Festival! Mongrat: Come dance!

Felabra  Lightstay and Tirna  Lightstay (mother and daughter) Felabra: /bow Tirna: Hihi, Mongrat uncle. ^^

Evaastra Crystmon (Damera and Mongrat daughter) Evaastra: Father... /laugh ^^

Tharinna Crystmon (Damera sister) Tharina: /dance

Hideko Crystmon (Damera sister) Hideko: /sigh -.-

Tetsuko Crystmon (Damera sister) Tetsuko: Dreavnaon. ^//////^

Nuray Crystmon (Damera sister) Nuray: Hello! ^.^

Gwinda and Nirama Silvernight (mother and daughter) Gwinda: Hydaron. /kiss Nirama: Festival! \(^o^)/

2017  Draecember by art 9. Day In casual clothes Damera Crysrmon, the paladin And bonus! (sorry, this my language Hungary TwT)

Draecember by writing 9. Day Caught lying Draenor elvesztésének idején.

Nuray vadászata során nyöszörgésre lett figyelmes. Óvatosan indul a hang iránya felé, míg végül egy két fejű kutya tetemet talál, mely fellel fertőzött. -Szegény pára. -ahogyan közelebb is szemügyre veszi egy kölyök bújik elő a mancsai közül- Szentséges fény! Egy pici, de… -a kölyök teljesen zöld volt- Átváltozott. -már épp magára hagyná, de szíve nem engedi és magához véve vadász rejtekébe viszi és gondoskodik róla. A fel ellenére a kölyök vidáman és szeretetre méltó, ám bekövetkezik az, amitől nővére, Damera mindig is tartott. Menekülniük kell Draenorról. Ekkor minden szó nélkül eltűnik, hogy a kis UnaLunát (lány, egyik feje Una, másik Luna XD így UnaLuna) elhozhassa. -Gyere picim, mennünk kell. -óvatosan betekeri, hogy ne lássák külsejét és elindul vissza, de ekkor az orkok rá találnak és közrefogják. Damera persze észre veszi húga eltűnését és utána ered. Épp időben érkezik és megmentve őt rohannak vissza Venmar tábora felé. (3. day) Végül sikerült az űrhajóra jutniuk, ahol Damera mérgesen, de szótlanul viszi húgát családjához. -Itt vagyunk… -becsukja kabinjuk ajtaját. -Hála Naaru fényére! -magához öleli legkisebb lányát- De mi van nálad? Ekkor meg is moccan és kibújik két zöld orrocska. Damera oda megy és megnézi. -Nem mondod, hogy elhoztál egy ilyet! A fel miatt kell menekülnünk! -ki rántaná a kölyköt kezéből, de Nuray nem engedi- Enged el! -Nem! Ő más! -vissza rántja és karjaiba fogja a csöppséget, aki remegve bújik hozzá- Ígérem nem lesz baj vele. -Hogy az a… Rendben, de ha ellenünk fordul én magam fogom kihajítani… -mondja mérgesen és elmegy pihenni. -Kicsikéim. -aggódva néz gyermekeire és pici kétfejű kutyusra.

Damera and Nuray Crystmon by me

Draecember presents

2017 Draecember art 13. Day With a new hairstyle Damera Crysmon new lightforged hairstyle Draecember writing 13. Day Reuniting with a loved one Tharinna, as the heir of House Crystmon, had to attend a lot of official trips. One day, she had to travel to Northrend, to take a look at their new property. A few days passed without any word. Evastra, Tharinna’s mother was in the middle of getting some paperwork done, when a messenger arrived with a letter. She took it cluelessly, then set the messenger on his way. When she was alone again, she opened it, and after the first few words it struck her. Tears started flowing from her eyes as she tried to process the contents of the message, then she fell on her knees as het legs failed her. She let out a mournful cry, the kind only a mother can. It echoed through the halls of the house, luring the terrified Damera to her mother’s room. She heard Evastra sobbing like she never did. „What happened?” she rushed in, fearing the worst. She kneeled beside her mother, putting an arm on her shoulder. „Tharinna is…. dead” she cried, falling in Damer’s arms. „What? How?” she asked, then she noticed the letter. She took it with one hand, still holding her crying mother, and started reading it. Her eyes grow wider with every sentence, and her expression switched between terrified and disbelief. In the message they explained that Tharinna’s caravan was ambushed by followers of the Lich King. It was basically a scene of a massacre. Blood, dismembered and burnt corpses everywhere. There were men, women, even children among the victims, they took pity on no one. Most of the dead bodies were unrecognizeable, but the body count proved that no one was spared. The local trackers followed any lead they could for days, but all their efforts were in vain, they couldn’t find the ones who did it. „Sis…” Damera’s voice was shaking, then her tears started to pour out. Their whole household were grieving for their lost mistress. Tharinna’s funeral was held with an empty coffin in a few days, since all the remains were burnt at the site of the attack. Evastra was listening to the ceremony in dead silence. She never felt a pain this great in her 150 years. She accepted condolences, and even her daughters tried to comfort her, but it was all in vain. After losing her husband, now she lost her daughter too. Her heart was torn out, leaving nothing but emptiness. She was closing herself in her room, barely touching her food. She got weaker each passing day, her body barely holding up anymore, until one day, about a week after the funeral, she was found dead in her room. Her heart stopped during the night, and she was free from mortal suffering. In the dark night, her golden, slowing soul ascended, then disappeared without a trace. The next thing she knew, that she was in a place lit by very brightly glowing crystals. „Where am I?” she asked, a little frightened, then she felt a familiar presence. „You came a bit early, but I don’t mind” came a voice from behind „I’ve been waiting for so long my love” „Rathan?” she turned back, looking at her long lost husband through her tears „Rathan!” she flew happily in his arms. „Evastra, my dear” Rathan held her tightly, gently kissing her lips. „You suffered so much my love, but you need to know, that not everything is lost.” „What do you mean” she looked up at him. „Come, look where fate takes our children, together.” And the two souls merged once again, just like their bodies int he past.

2017  Draecember art 4. Day

Jewelry Mongrat Stormshard profession: jeweler And bonus! (sorry, this my language hungary TwT) Draecember writing A memory Egy fájdalmas emlék

Damera és Mongrat épp lefekvéshez készülnek Valentin napja előtti éjszakán. Damera soha nem szerette ezt a napit és Mongrat fel is teszi, hogy miért. Végül Damera felsóhajt és elmeséli. -Azt tudod, apánkat régen elvesztettük. Anyám erős nő volt, mindent megtett értünk, gondoskodott rólunk és a családot is vezette. -Mongrat csendben és türelmesen hallgatja őt- A Valentin nap átlagban a szerelmesekről szól, de a család iránti érzett szeretett is bele tartozik. Mi is így ünnepeltük, ám apám nélkül ez… -lehunyja szemeit- Boldogan rohantam anyánk szobája felé a neki készített képeslappal, mikor sírásra lettem figyelmes. Az ajtó résnyire nyitva melyen be lestem. Apát siratta a neki emelt oltárnál. -a felszított emlékektől könny gyűlt szemében- A temetés óta nem láttam sírni őt, és akkor se ennyire kétségbe esve. Ekkor düh öntötte el. Össze gyűrtem a képeslapot és kidobtam. Anya aznap ki se jött szobájából és nem is engedett be senkit. Csak én láttam, hogy apát siratja, de senkinek se árultam el. Mostanáig… -Ez súlyos teher egy gyermek számára. -mondja kissé megdöbbenve. -Igen az. -letörli szemei alól könnyeit- Valentin napján anyám bezárkózott szobájában, de másnap ugyan az az önfelet, vidám és boldog nő volt, mint előtte. -nézett keserédes mosollyal Mongratra. -Sajnálom, hogy felhoztam. -Nincs semmi baj. Sőt, jobban is érzem magam, hogy elmondhattam neked. -egy gyengéd csókot lehel Mongrat homlokára. -Ennek örülök. Szeretlek és minden erőmmel azon leszek, hogy téged boldoggá tegyelek. -ujjával letörli maradék könnyét és finoman megcsókolja.