#chapter83

It must be said, this Manga is too beautiful, Mashima is doing a fantastic job.

The chapter basically is just like: *flashback of fetus eren and armin* *sadness* Eren: fuck shit fuck u berthold Zeke: *appears* Eren: fuck u cunt Zeke: ur father is a hoe Eren: what Zeke: what Levi: *appears* Zeke: holy motherfucking shit hoe motherfuck butt asshole fuck, bye Levi: hoe *scene goes to hanji and reiner and jean and mikasa* Hanji: tell us all u know Reiner: no Hanji: ok Imma kill u now (that's actually what happens lmao) Jean: no we need to wait longer so he can get escape bc he's a bad guy and bad guys always escape yay I mean what Hanji: GREAT idea, meekasa go to ur bros Meekasa: K *mikasa arrives* Eren: HOLY SHIT ARMINS STILL BREETHING Levi: great Eren: INJECT HIM mikasa: what the fuck armin Levi: K *Soldier with erwin on back appears* Soldier: hey I found ur boo, levi Levi:... Soldier: he's badly wounded oml I just bought him here so u guys have an even more stressful situation haha Levi: for fucks sake Eren: inject ut u stupid fuck Levi: erwin, boo Imma help u instead Eren: what the fuck Mikasa: what the fuck Levi: what Eren: u inject ma boo not ur boo! Levi: I don't give a fuck go away my boo is more important that ur boo Eren: fuck u Mikasa: fuck u In the other scene:* reiner gets snitched away and escapes (of course)* WHAT WILL HAPPEN WHO WILL THEY CHOOSE, U WILL FIND OUT, NEXT MONTH AT ATTACK ON TEETAN

Megint 2 hét telt el. 2 nyomorúságos hét. Lehetne boldog is, ha azt nézzük, hogy mennyit tudtam végre együtt lenni Lunával, mióta Harry az életemben van szegényt nagyon hanyagoltam és megértem, hogy dühös volt rám emiatt, plusz volt 2 fotózásom, valamint Perrie is egyre több sikert ér el. Már egy döntő lement a showból és úgy látszik, hogy nagyon szeretik őket. És ott van Harry és a másik négy bolond, akiket alig látok, persze Harry hiányzik a legjobban, ami valamilyen szinten egyértelmű, de azért a Zaynnel való beszélgetések is hiányoznak a napjaimból.

Ezalatt a 2 hét alatt, ha háromszor töltöttel egy Harryvel egy-egy normális órát kettesben. Folyton studióban van és különböző tv showkba és bulikba kell járniuk. bevallom kicsit zavar, hogy jól érzi magát nélkülem, de boldog is vagyok, mert tudom, hogy az álmai válnak valóra, csak éppenséggel én maradok ki belőlük.

Nem félreértendő, nem a bulik hiányoznak, hogy ott legyek, hanem az, hogy ő legyen velem. Rossz, hogy reggel elmegy és valamikor éjjel ér haza, másrészt féltem is, mert a tempó, amit 2 hete művel a srácokkal nem emberei. És ami még rosszabb a sok rajongó lány. Persze, büszke vagyok, hogy ennyi lány oda van érte, de ő mégis azt mondja, hogy engem szeret és ezt mások előtt is hangoztassa, de félek, hogy egyszer elé áll egy olyan lány, aki többet nyújt majd neki mint én, vagy szebb, ami megtetszik neki. Tudom, hogy bíznom kell benne és bízom is, de tudom, hogy a nagy kísértésnek milyen nagyon nehéz ellen állni. Mégis annyira jól esik mikor éjjel megjön és mikor lefekszik mellém szorosan magához ölel. Legalább ilyenkor együtt vagyunk.

Ma mikor reggel felkeltem rossz kedv vette rajtam uralmát, mert a hely mellettem üres volt és nyoma sem volt annak, hogy valaki éjjel ott aludt mellettem.

"Ma sietek haza Kicsim. Még pár óra és végzünk a dallal. Szeretlek" -jött az sms. Az az sms, amit minden második nap kapok és rossz már végigolvasni, mert tudom, hogy a pár órából 4-5 akár 6 óra is lesz, ami azt jelenti, hogy este 11-kor hulla fáradtan hazaesik.

Viszont most mégis picit boldog vagyok, mert Perrienek lesz egy kis ideje és átjön ebédelni. Erőt vettem magamon, de mivel nem volt sok belőle, így egy egyszerű milánói mellett döntöttem. Szerencsére és gyors döntéssel elhatároztam, hogy akkor is jókedvem lesz, ha Harry későn esik haza, így jó kedvem is lett. Mire befejeztem az ebédet Perrie is megjött.

-Édesem. Már úgy hiányoztál. -ölelt meg jó szorosan, pedig még be sem tette a lábát az ajtón.

-Te is nekem Pezz, de van itt megfojtasz, akkor nem kapsz az ebédből. -nevettem.

-Van ebéd is? -engedett el egyből és a konyha felé indult. 

***

-Jess ez isteni volt. Annyira jól esett. -dőlt hátra a széken miközben a hasát simogatta.

-Örülök, hogy ízlett, de mesélj már végre valamit. -amint megkértem rá, vagy egy órán át ömlöttek a szájából a szavak. Néha összefüggéstelenül mesélt emberekről és történésekről, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy boldog és ez nekem épp elég volt. 

-Csak nagyon rossz Zayn nélkül.

-Tudom Kincsem. Én is alig látom Harryt. Mikor ma felkeltem már itthon sem volt.

-De legalább te annyira látod, míg este itthon van. Én az elmúlt 2 hétben csak egyszer láttam Zayn, de akkor is csak azért, mert felléptek.

-Biztos elment volna anélkül is. Tudod, hogy szeret téged.

-Ahogy Harry is téged.

-Lehet, de akkor is rossz, hogy alváson kívül alig vagyunk együtt.

-Semmi szex?

-Másfél hete voltunk együtt utoljára. Annyira fáradt mikor hazaesik és az az igazság, hogy meg is értem. De elvileg, ma korán jön haza. -amint kimondtam megcsörrent Pezz telefonja.

*Perrie szemszöge*

-Szia Édesem. 

-Zayn, el sem hiszem, hogy te hívsz.

-Bizony én hívlak. Na az van, hogy most végeztünk és véletlen tudom, hogy szabad vagy szóval mit szólnál, ha együtt lennénk ma?

-Ez most komolyan kérdés volt?

-Akkor fél óra múlva nálam.

-Ott leszek. Szeretlek.

-Én is szeretlek Pezz. -mondta majd letette.

*Jessie szemszöge*

-Na mi az?

-Jess imádlak, de Zaynék most végeztek és muszáj vele találkoznom.

-Megértelek menj csak.

 -Köszönöm, szeretlek. -ölelt meg egyből és legalább 20 puszit nyomott az arcomra mielőtt elment.

Remek. Zaynnek az az első, hogy Perriet hívja, de Harry annyira sem veszi a fáradtságot, hogy felhívjon, hogy haza jön-e vagy, hogy talált-e magának valami más programot. 20 perce, 20 igen lassú perce ültem a konyhában, de se egy sms, se egy telefon, ha én hívtam, akkor meg nem vette fel.

-Jessie Edwards. Reméltem, hogy ilyen idegesen vár majd, ha nem veszem fel a telefont, de gondoltam meglepem. -ahogy hátrafordultam megláttam Harryt, aki hatalmas vigyorral az arcán állt az ajtófélfának dűlve. Megindultam felé és egyből a nyakába ugrottam. Annyira örültem, hogy végre ennyi időt tölthetek vele, hogy végre úgy ölelhetem meg, hogy tudom, hogy egy perc múlva nem kell elengednem. Zokogni kezdtem, mikor átölelt és egy hosszú puszit nyomott a nyakamra. -Most meg miért sírsz? Itt vagyok nem?

-Igen csak azt hittem, hogy nem jössz estig haza, mert Zayn már vagy fél órája felhívta Pezzt és én tudtam, hogy végeztetek, de te mégsem hívtál fel.

-És emiatt sírsz? -mosolygott rám édesen.

-Igen, mert azt hittem, hogy nem hiányzom annyira, hogy haza gyere hozzám. -szipogtam.

-Pedig tudd, hogy te is nagyon hiányzol nekem, minden téren és jól esik, hogy kibuktál.

Igazán kösz.

-Ajj Jess tudod, hogy értem. Ha nem borultál volna ki azon, hogy nem hívlak, az nekem nagyon rossz lenne. -nem mondtam rá semmit, csak újra megöleltem ő pedig megint egy puszit nyomott a nyakamra, de ahogy elhajoltam tőle megcsókolt. Vadul rántott vissza magához. Összekoccantak a fogaink, amint egy pillanatra elmosolyodott, de utána újra szenvedélyesen folytatta, amit elkezdett.

-Azért remélem nem csak a konyhaajtóban állva és csókolózgatva akar la nap hátralévő részét. -jegyeztem mikor mikor egy pillanatra levegőhöz jutottam. 

-Most mi a bajod a konyhával? Csináltunk már itt izgi dolgokat.

-Lehet, de most az ágynak jobban örülnék.

-Mi lenne ha itt kezdenénk el és az ágyban fejeznénk be? -kérdezte egyből.