#cempx

Érdekes, hogy a liberál-bolsevik-zsidó-bérencz gondolkódók számára még mindig nem esett le, hogy az elmúlt évek hazai médiapiaci átrendeződése nem feltétlen arról szól, hogy ki mit, kiről, mit ír, mond be, közöl le, hanem arról, hogy a médiavállalatok többsége rendkívül jó EBITDA-val tud rendelkezni, ha és amennyiben van médiapiaci bevétele. 

Nem az a lényeg, hogy ki mit ír, hanem az, hogy mennyi a bevétel, mennyi a nyereség, és mennyi ebből a megtérülés, mennyi az osztalék, vagy a bármilyen módon kivehető cash a rendszerből.

Jó lenne már elgonolkodni azon, hogy mennyibe kerül fenntartani egy-egy média vállalkozást és hogy mennyi is amit ehhez ki kell termelni. Tapasztalataim végett ezzel tökéltetesen tisztában vagyok - annó írtam is róla, amikor a 444 létrejött azt latolgatva, mennyit is kell UP-nak és Kardosnak összekaparnia, hogy a dolog működőképes legyen. Egy TV és egy print ilyen szempontból egy bővített táblázathalom, aminek a végén ott szerepel a CAPEX és az OPEX mellett a  sales income.

Bármennyire és hihetetlen, de a média kettős értéklánca miatt, a magyarosztági interneten kereszül átpörgethető hirdetési pénzek felülről korlátosak. Ezért, ha valaki ilyen módon szeretne gazdagodni, akkor sajnos össze kell vásárolnia magát a piacon, hacsak nem tudja azt átrendezni. A média fogyasztási oldala, meglehetősen érdekes állatfajta, rugalmatlannak is mondható: ha megszokott valamit - elvet, nyelvezetet, témahalmazt akkor nehezen vált, elvárja ugyan azt - és ez igaz a politikai vagy elvi irányultságra is, így az teljes átrendezésre nincs esély, ha politikai irányultságot helyezzük a fókuszba.

A hidegfejű média mágnásnak nem lehet más stratégiája, mint a STRONG BUYING anything on the market. Nem akarok senkit kiábrándítani, de nem történik más most sem: a CEMP-X és CEMP SH bevásárlásával megvásárlásra került egy meglehetősen hatékonyan működő cash-machine, ami éves szinten kipörgeti a több milliárd forintot, akkor is ha ellenszélben van. Gondoljunk bele, ha ez a rendszer hátszélbe, vagy csak fél-szélbe áll, mi lesz ott? Segítek: pénzeső - persze nem a szerkesztőségben, hanem az osztalék elszámoló asztalon. 

Nyilván lehetnek olyan romantikus elképzelések, hogy majd a szerkesztőség majd kap ebből többet, de ki kell ábrándítsak mindenkit, ez nem így van. A tőkés - és most, nem ilyen marxi retorika tör elő belőlem, hanem a tények - osztalékot szeretne, minél többet, és minden más másodlagos, vagy azon túli kérdéskör. 

Szóval, mindaddig, amíg tőkés kézben van az Index felületeinek érékesítése, nem lehet baj, hiszen érdek a működés, érdek a sok PI, és ez win-win, mert az újság számára is érdek, hogy működjön és sikeres legyen. Ilyen a tőkés világ.

Ez zajlik más jó cash termelő képességgel megáldott szektorokban is - mind például a szálloda iparban, turizmusban, vendéglátóban, telekomban - válogatott, célravezető módszerekkel.

 Egyszer azt fogják írni erről a korszakról, hogy az eredeti tőkefelhalmozás redszerváltás utáni második hulláma. Teszem hozzá, ez pontosan annyival keményebb játszmákat hoz magával, mint ahogy az a történelemben már ismeretes - ld.: eredeti tökefelhalmozást, valamint a gyarmatosítást követő világ újra felosztására irányuló törekvések.

Manapság is, bizonyos szint felett nem más a cél, mint sikeres vállalkozások - ahogy én nevezem CASH MASCHINE-ek - megvásárlása, bármilyen pénzből, szinte bármi áron. És ha belegondolunk, ez még jó üzlet is lehet, mert sok esetben az eredeti tulajdonos számára - annak ellenére, hogy esze ágában sem lenne elengedni az aranytojást tojó tyúkját - van az a pénz és egyéb természetbeni juttatás -, vagy annak hiánya - amiért végül lemond a ganézók adjutsztálásáról, mert hiszen az eddigekből is szépen el lehet karistolni vagy 200 évig akár a világ másik feléni.

Szóval, kedves Magyar Társadalom, nincs más dolgunk, mint elmenni a Budapesti Értéktőzsde valamely bókerénél nyitni egy értékpapír számlát, és bevásárolni magunkat tőkésként a szárnyaló magyar holdingokba és minden jó lesz. Legalábbis annak, akinek ebből sokat venni van lehetősége.