#bytt

A második világháborúban a visszavonuló német katonák 1945. január 14-én felrobbantották. A robbanótölteteket két helyen helyezték el a budai hídnyílásban, míg a pestin egy helyen. Miután a hadi események lezajlottak, a hídroncsra hadihidat épített a szovjet hadsereg, amit 1945. április 5-én adtak át. A déli városrészek forgalmát biztosította ez az ideiglenes híd egészen a tőle északra fekvő pontonhíd megnyitásáig.

1950-től ‘52-ig dolgoztak a híd újjáépítésén és 1952. november 22-én nyitották meg a forgalom előtt, ekkor kapta Petőfi Sándor költő tiszteletére új nevét is. 1979-80-ban hídpálya-felújítást hajtottak végre, erős korrodálás miatt a teljes pályaszerkezetet átépítették, a villamos megálló mindkét hídfőnél középperonos aluljáróval lett kiegészítve. A kivitelező a Hídépítő Vállalat volt, a munkát Petik Ernő irányította. A Boráros tér teljesen átépült. Keresztezésmentes összeköttetést biztosítottak a H7-es HÉV, az újonnan épített autóbusz-végállomás, a villamosmegállóhelyek és a járdák között a hídfeljáró-rendszer teljes átalakításával és új gyalogaluljáró-rendszer kialakításával.

A Petőfi híd (1937-től 1945-ig: Horthy Miklós híd) Budapest egyik Duna-hídja. 1933–37 között építették, a pesti és budai körút déli szakaszainak villamos- és gépjárműforgalmát vezeti át a Duna felett. Hossza 378 m, feljárókkal együtt 514 m. Szélessége 25,6 m. A híd pesti oldalán a Boráros tér, illetve a budai végén a Goldmann György tér találhatóak.

Budapest már 1908-ban javaslatot tett egy Duna-híd felépítésére a jelenlegi híd helyén, az illetékes állami szervek viszont ekkortájt Óbudán tartották elsődlegesnek egy újabb híd megépítését. Az első világháború kitörése miatt a kérdés lekerült a napirendről, a hídra az igény azonban továbbra is fennállt és 1930-ban újra napirendre is került a kérdés. Az 1930. évi XI. törvény elrendelte a híd megépítését, valamint – a kormányzás tízéves jubileumának tiszteletére – annak Horthy Miklósról történő elnevezését. A híd tervezését Álgyay-Hubert Pál irányította, 1933-tól 1937-ig építették és 1937. szeptember 12-én adták át a forgalomnak.

Bár a hídon már a kezdetektől fogva tervezték az 1-es villamos átvezetését és a helyet meghagyták a villamosvágányoknak a híd közepén, a vágányokat nem fektették le. A villamos ideiglenesnek tervezett végállomása 2000-ben a pesti hídfőhöz került, a villamosvonal felújításáig ott is maradt. A hídon átvezető, a Fehérvári útig vezető vonalszakasz az 1-es villamos felújításával együtt épült meg, átadását 2015 január végére tervezték. Azonban a Nemzeti Közlekedési Hatóság kiegészítő vizsgálatokat írt elő a hídra, mivel a híd átadása előtti próbaterhelést csak közúti járművekkel tudták elvégezni, így nem lehet biztosan tudni hogy fog viselkedni a hídszerkezet az eredeti tervekhez képest nehezebb és gyorsabb villamosokkal. A vonal új szakaszának átadása emiatt néhány hónapot csúszott. 2015. január 26-án az 1-es villamos új szakaszának próbafutásai során először kelt át villamos a Rákóczi hídon, 2015. február 15-én pedig megtörtént a vonal átadásához előírt újabb próbaterhelés, melynek során 1000 tonnával (négy villamossal és húsz megrakott tehergépjárművel) terhelték a hidat. 2015. március 20-án átadták a villamos meghosszabbított szakaszát.