Budapest100

Petőfi híd

A második világháborúban a visszavonuló német katonák 1945. január 14-én felrobbantották. A robbanótölteteket két helyen helyezték el a budai hídnyílásban, míg a pestin egy helyen. Miután a hadi események lezajlottak, a hídroncsra hadihidat épített a szovjet hadsereg, amit 1945. április 5-én adtak át. A déli városrészek forgalmát biztosította ez az ideiglenes híd egészen a tőle északra fekvő pontonhíd megnyitásáig.

1950-től ‘52-ig dolgoztak a híd újjáépítésén és 1952. november 22-én nyitották meg a forgalom előtt, ekkor kapta Petőfi Sándor költő tiszteletére új nevét is. 1979-80-ban hídpálya-felújítást hajtottak végre, erős korrodálás miatt a teljes pályaszerkezetet átépítették, a villamos megálló mindkét hídfőnél középperonos aluljáróval lett kiegészítve. A kivitelező a Hídépítő Vállalat volt, a munkát Petik Ernő irányította. A Boráros tér teljesen átépült. Keresztezésmentes összeköttetést biztosítottak a H7-es HÉV, az újonnan épített autóbusz-végállomás, a villamosmegállóhelyek és a járdák között a hídfeljáró-rendszer teljes átalakításával és új gyalogaluljáró-rendszer kialakításával.

A Petőfi híd (1937-től 1945-ig: Horthy Miklós híd) Budapest egyik Duna-hídja. 1933–37 között építették, a pesti és budai körút déli szakaszainak villamos- és gépjárműforgalmát vezeti át a Duna felett. Hossza 378 m, feljárókkal együtt 514 m. Szélessége 25,6 m. A híd pesti oldalán a Boráros tér, illetve a budai végén a Goldmann György tér találhatóak.

Budapest már 1908-ban javaslatot tett egy Duna-híd felépítésére a jelenlegi híd helyén, az illetékes állami szervek viszont ekkortájt Óbudán tartották elsődlegesnek egy újabb híd megépítését. Az első világháború kitörése miatt a kérdés lekerült a napirendről, a hídra az igény azonban továbbra is fennállt és 1930-ban újra napirendre is került a kérdés. Az 1930. évi XI. törvény elrendelte a híd megépítését, valamint – a kormányzás tízéves jubileumának tiszteletére – annak Horthy Miklósról történő elnevezését. A híd tervezését Álgyay-Hubert Pál irányította, 1933-tól 1937-ig építették és 1937. szeptember 12-én adták át a forgalomnak.

Rákóczi híd

Bár a hídon már a kezdetektől fogva tervezték az 1-es villamos átvezetését és a helyet meghagyták a villamosvágányoknak a híd közepén, a vágányokat nem fektették le. A villamos ideiglenesnek tervezett végállomása 2000-ben a pesti hídfőhöz került, a villamosvonal felújításáig ott is maradt. A hídon átvezető, a Fehérvári útig vezető vonalszakasz az 1-es villamos felújításával együtt épült meg, átadását 2015 január végére tervezték. Azonban a Nemzeti Közlekedési Hatóság kiegészítő vizsgálatokat írt elő a hídra, mivel a híd átadása előtti próbaterhelést csak közúti járművekkel tudták elvégezni, így nem lehet biztosan tudni hogy fog viselkedni a hídszerkezet az eredeti tervekhez képest nehezebb és gyorsabb villamosokkal. A vonal új szakaszának átadása emiatt néhány hónapot csúszott. 2015. január 26-án az 1-es villamos új szakaszának próbafutásai során először kelt át villamos a Rákóczi hídon, 2015. február 15-én pedig megtörtént a vonal átadásához előírt újabb próbaterhelés, melynek során 1000 tonnával (négy villamossal és húsz megrakott tehergépjárművel) terhelték a hidat. 2015. március 20-án átadták a villamos meghosszabbított szakaszát.

Ennek a hídnak a megépítésére az eredeti tervek szerint az Expo '96 néven megrendezendő világkiállítás kapcsán került volna sor. Szükség volt rá, hogy tehermentesítse Budapest addigi legdélebbi közúti hídját, a Petőfi hidat; valamint össze kellett kötnie az akkor kiépített Hungária körgyűrű déli szektorát, a Könyves Kálmán körutat a dél-budai oldal fejlődő területeivel, főleg a Szerémi és a Budafoki úttal. 1992-ben kezdték el építeni, és 1995 októberében adták át a forgalomnak. A híd a Dunaferr Lőrinci Hengermű Kft. által gyártott durvalemezek felhasználásával épült. A gyártást és a szerelést a Ganz Acélszerkezeti Vállalat végezte, az építési munkálatokat Győrfi István vezette a Sigrai Tibor vezetésével készített tervek alapján.

Ez Budapest dunai közúti hídjai közül az első, amelyik eredetileg nem egy személyről, hanem földrajzi elhelyezkedéséről kapta elnevezését. A hidat legutoljára Latinovits Zoltánról akarták elnevezni, de felvetődött még a Szent László híd, a Kossuth híd, a Szent István híd, a Mátyás király híd és a Béke hídja elnevezés is. 1995–2011 között a Lágymányosi híd nevet viselte. A Fővárosi Közgyűlés 2011. április 27-ei ülésén javasolta a Földrajzinév-bizottságnak, hogy a híd elnevezését változtassa Rákóczi hídra. Az ajánlást a bizottság 2011 augusztusában egyhangúlag elfogadta.

Pesti hídfőjétől északra épült fel a Nemzeti Színház 2002-ben és a Művészetek Palotája 2005-ben.  Budai hídfője mellett jött létre az InfoPark 1996-ban, továbbá az ELTE és BME új közös kampusza. A lágymányosi egyetemi és informatikai negyed többi modern épületét a híd átadása utáni években építették fel. 

Vámház krt. 1-3.

Pecz Samu egyik legszebb művének építkezését 1924-ben kezdték el. A helyszín kedvező volt, hiszen mind a szárazföldön, mind vizen könnyen megközelíthető. A Duna biztosította a vízi kereskedelmet. „Nem kicsinylendő tényezője lenne továbbá a csatorna a székesfőváros élelmezése ellátásának, minthogy ma is jó részben a tervezett csatorna mentén fekvő vidék látja el a fővárost élelmi czikkekkel, melyek a csatornán fognának… egészen a város belsejébe, a központi vásárcsarnok közvetlen közelébe szállittatni”1 A parton létesített kikötőt egy 120 m hosszú alagút kötötte össze a piaccal. A szárazföldi szállítást a vasút is segítette, amelynek külön rakodóvágánya volt a Vásárcsarnokhoz kapcsolódva. A szállítmányozás így hazai és külföldi beszállítóktól is könnyű volt. Valamint alig pár méterre a csarnoktól itt működött a Fővámpalota, benne többek között a vámhivatal és a pesti pénzügyigazgatóság. Ma az épület a Budapest Corvinus Egyetemnek ad otthont. A Vásárcsarnok az 1896-ban megépült Szabadság-hídnak köszönhetően a budai oldalról is könnyen megközelíthető volt. Az épületet végül 1897 februárjában adták át három év építkezés után. Eredetileg pár hónappal korábban tervezték, ám a megnyitót el kellett halasztani a tető nagy részét elpusztító tűz miatt. A megnyitón részt vett Kamermayer Károly egykori polgármester is. Az ő hivatali ideje alatt indult meg az öt nagyobb vásárcsarnok beruházása, a Központi mellett például a Rákóczi téri, majd ezekhez csatlakozott a Batthyány téri 1902-ben hatodiknak. A Belváros és Ferencváros határán elhelyezkedő Fővám téri vásárcsarnokban aztán állandó volt a nyüzsgés. A legkülönfélébb árukat lehetett beszerezni, többek között húst, halat, kenyeret, tojást, tej és tejtermékeket, zöldséget, gyümölcsöt vagy akár élő csirkét is. Ez utóbbit a főbejárattól távolabbi végén elkülönítve találhatták meg az emberek. Emellett olyan portékákat is vehetettek a kortársak, mint például cserépedények, fonott kosarak, cipők, szövetek, papíráruk. Az eladók csak és kizárólag az igazgatóság által biztosított bódékból árusíthattak, ezekért bérleti díjat fizettek, berendezéstől függően. Hiszen nagyobb költséget jelentett a bor, pálinka vagy halárusok számára elengedhetetlen hűtőrekeszek, mint a zöldség-gyümölcs árusok egyszerű pultjai. A II. világháború alatt a bombázások nagy károkat okoztak itt is, többek között a Dunához vezető alagút hozzávetőlegesen 40 méteren beomlott, megsemmisült a baromficsarnok és beomlott az egyik oldalhajó. Az épületen végeztek a háború után felújításokat és a piac működött is egészen 1991-ig, azonban olyannyira életveszélyessé vált addigra a benntartózkodás, hogy elzárták a vásárlóközönség elől. 1994-re renoválták teljesen az eredeti tervek alapján, ekkor érte el mai formáját. Az esetlegesen hiányzó mázas díszeket a Zsolnay gyár pótolta. A pincében fejlesztették a lifteket, és megerősítették a szerkezetet, hogy több teherautó rakodhassa le szállítmányát biztonságosan. Emellett a hal- és savanyúság árusok is leköltöztek az alsószintre. A lejutást mozgólépcsők segítségével könnyítik meg. A Vásárcsarnok egyik célközönsége ma már a turisták tömege, így a jól megszokott élelmiszerpultok mellett rengeteg szuvenírt vásárolhatunk a bódék közt bóklászva. Azonban nem csak a turisták kedvelt célpontja az épület, hanem az építészeti szakma is elismerte a rangos FIABCI Prix d’Excellence díjjal (1999), és azóta is a világ piacainak élvonalában található.

Tervező: Pecz Samu Építés éve: 1894, 1895, 1896, 1897 Építtető: Budapest Székesfőváros

A köznyelvben leginkább Fővám téri Vásárcsarnok néven emlegetett épületet a különböző cikkekben megtalálhatjuk Központi Vásárcsarnok, Nagycsarnok, valamint, ahogy a homlokzaton is olvasható I. számú Vásárcsarnok címen. A Szabadság-híd pesti hídfőjénél található fedett piac háromszintes, mindegyiken kiszolgáló egységekkel. A 150 méter hosszú főhajót két oldalról hat-hat kisebb oldalhajó szegélyezi. A földszinti és emeleti szint egybenyitott, a felsőbb szint lényegében véve a falak mentén fut körbe és keskeny hidakon keresztül juthatunk át a szemközti oldalra. A földszinti árusok szabályos kis utcák mentén árulják portékájukat, az épület főtengelyében az utca szélesebb. A kovácsoltvas díszekkel borított bejáratot egy árkádsoron keresztül közelíthetjük meg, amely a csarnok teljes szélességében végigfut és ahova 13 boltozott kapun át juthatunk be. A fő homlokzat, a historizmus stílusának megfelelően szimmetrikus, öt nagyobb egységből áll. A központi elem a legnagyobb. Három hatalmas üvegablaka kitűnik a téglafalakból, a középsőn óra jelzi az időt. Két kőoroszlán figyeli a budai és a pesti oldalt, a homlokzat legmagasabb pontján pedig kőből faragott címer ékeskedik. Az épület Vámház körút felé tekintő frontjának két szélső eleme középkori bástyát idéz. A díszítést, a faragott alakzatok mellett a világosabb és sötétebb téglák bonyolult minták szerinti váltakozása adja. A tetőt a pécsi Zsolnay család mázas cserepei és kerámiafejei díszítik, ez utóbbiak azon csövek végein helyezkednek el, amelyek a megfelelő szellőzést biztosítják. A tetőszerkezet a századforduló környékén divatos vasszerkezet, ez a fő anyag a tégla és cserép mellett az épület belső díszítésének is. Az épület mind a négy égtáj irányában megtalálható grandiózus ablakai rengeteg fényt engednek be felülről. Az épületre pályázatot írtak ki, erre a beérkező kilenc pályamű közül Pecz Samuét választották győztesnek. Pecz Samu 1854-ben született Pesten, építész tanulmányokat folytatott hazai, valamint német és osztrák egyetemeken. Közel 50 év munkássága alatt oktatott a műegyetemen és több tervpályázaton is nyert pályaműve, igaz ezek közül nem mind valósult meg, mint például a Szépművészeti Múzeum, amit végül más valaki terve alapján építettek meg. Azonban sok híres, ma is látható épület is kapcsolódik nevéhez, többek között a debreceni Kossuth utcai református templom, a fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia, a Magyar Nemzeti Levéltár épülete vagy a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtára. A Levéltár esetén a Zsolnay cserepek, az egyetemi könyvtárnál pedig a világos és sötét téglák használata lehet ismerős a szemlélőnek, visszagondolva a Központi Vásárcsarnok épületére.

Jellegzetességei, érdekességek:

- Budapest legrövidebb hídja.  - Építésekor a híd utolsó szegecsét Ferenc József verte be. - A felrobbantott budapesti hidak közül elsőként lett helyreállítva, színe azonban - az eredeti zölddel szemben - kékké változott, a zöld színt csak 1980-ban kapta vissza. - A második világháborúban felrobbantott középrészt az épen maradt pillérek között hamar tudták pótolni. A korlátok formája itt egyszerűbb volt, de a 2007-2008-as felújításkor visszaépítették eredeti díszítésűre. - A híd rácsos szerkezete miatt könnyen – esetenként öngyilkossági szándékkal – felmásznak rá, ilyenkor a környék közlekedése leáll, amíg a kialakult helyzet meg nem oldódik. - A híd jellegzetes díszei a pillérek kapuzatának tetején ülő turulmadarak. - A Nagy Virgil tervezte kapuzatokat a történelmi magyar címer díszíti.

Szabadság híd

Tervező: Feketeházy János Építés éve: 1896 Építtető: Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Építő: Gártner és Zsigmondy Vállalat, Seefehlner Gyula (Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára)

Ferenc József, később Szabadság híd. A híd az 1903-ban átadott Eskü téri (későbbi nevén Erzsébet) híddal együtt egy 1893-as törvény alapján született meg, amely kimondja, hogy a hídvámokból befolyó bevételek egy részét újabb Duna-hidak építésére kell fordítani. A pesti Fővám teret — ahol a Fővámpalota mellett Budapest legnagyobb vásárcsarnoka is áll — a Gellért térrel összekötő hidat a névadó, I. Ferenc József császár jelenlétében adták át 1896. október 4-én. A híd jellegzetes díszei a pillérek kapuzatának tetején ülő turulmadarak, valamint a kapuzatokat díszítő magyar címer. A hidat elektromos és gázvilágítással is ellátták, 1898-tól pedig villamosjárat is közlekedett a hídon. A hidat 1945-ben a visszavonuló német hadsereg — a többi budapesti Duna-híddal együtt — felrobbantotta. Budapest ostromát követően a szovjet hadsereg egy pontonhíddal egészítette ki a megmaradt hídrészt, elsőként kapcsolva össze Budát és Pestet. A híd helyreállítása 1946-ban történt meg, s ekkor kapta új nevét is. 1980-ban, s legutoljára 2007–2008-ban újították fel. Magyarország EU-csatlakozásának ünnepén a zöld színű híd hídpályáját befüvesítették.

Ruhagyűjtési felhívás a katonák részére a Corvinus elődintézményeként működő Keleti Kereskedelmi Intézet egyik falán.

Budapest, 1917. október

// Forrás: Budapesti Corvinus Egyetem Levéltára

A Corvinus elődintézménye, a Keleti Kereskedelmi Akadémia is kivette részét a háborús hozzájárulásokból - nem is akárhogy!

“A hadsereg részére szükséges réz anyag beszerzése végett a sárgarézből és egyéb réztötvözetekből készült ajtókilincsek és ajtóveretek hadi célokra való bevonása is el fog rendeltetni. (...) Ezek előrebocsátával felhívom a Címet, hogy a próbaszervezet tevékenységét saját hatáskörében támogassa és a vezetése alatt álló intézet épületén lévő rézkilincseknek és egyéb ajtóvereteknek  pótanyaggal való kicserélése elé akadályt nem gördítsen.”

Budapest, 1917. január 10.

A Balkán háborúk után a Monarchia és Magyarország számára az egyik legfontosabb balkáni országgá Bulgária vált. A háborús években nagyon megnőtt az érdeklődés a szövetséges Bulgária népének nyelve iránt. A Budapesti Corvinus Egyetem elődjeként működő Keleti Kereskedelmi Akadémia is kiemelt figyelmet fordított a bolgár nyelv oktatására, így 1917. őszétől a bolgár nyelvet már az első évben is tanították.

Budapest, 1917. szeptember