Iránnak vége lett, pont átmenetileg BKV-ztem.
A belvárosi kiemelt 15-ös vonalon nyomtam, mint nem kezdő, akkoriban kezdték lecserélni a régi 255-ös Ikaruszokat a 415-ösökre. Fú, azok aztán mentek, mint a seggberúgott mérgezett pocok. Mátyásföldön csak összerakták őket, volt bennük Rába-List motor, amcsi Cummins, 6 hengeres MAN, meg a ZF (cet ef) váltó, amit persze cefetnek mondtunk, még elég kezdetleges volt, ütött-csapkodott.
Kurva hideg volt. EgĂ©sz Ă©jjel jártak a buszok motorjai a Korányi Sándor utcai telepen. MĂnusz 12-18, Ă©s több mĂ©teres hĂł, napokig szakadt.
Hajnalban, 3-fél 4, a narancssárga FKFV-s (főkefe) munkagépek a nyóckerben, a Mező Imre buszgarázsnál gyülekeztek. A srácokat megkávéztattuk a büfében a világ legszarabb kávéjával, aztán jött a meló.
Figyu, Gézi, vigyél el a Borárosra a végállomásig, 4:20-kor kéne indulnom első járatként, megyek utánad. Aztán told el nekem a vonalat úgy-ahogy, elférjek, tudod, Felszab, Münnich Ferenc, Szemere, Honvéd, Pannónia, ki a Gogolig (Élmunkás tér) meg vissza. Figyelj a bekanyarodásokra, tudod, szűk sarok-szarok, Bakáts-Lónyai stb.
GĂ©za a leeresztett tolĂłlapos csĹ‘rös Zillel fontossága tudatában lelkesen beindult padlĂłgázzal, beterĂtett mindent Ă©s mindenkit, az összes szemĂ©lykocsit elásta tavaszig, de volt egy 415-ösnyi vályĂş az utcákon, Ă©s 4:20-kor elindult a 15-ös.
