#bidf

"And I want you to understand one thing: I always, always loved you, even if I couldn't show."

Cseke Eszter, S. Takács András: Born in Auschwitz | 2020

🎞 Volt szerető, nincs szerető / Mistress Dispeller kínai dokumentumfilm (2024), dir. Elizabeth Lo

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál kínálatában el lehetett csípni olyan filmeket is, amelyekből a társadalomról, az emberről tanulhattunk valami újat. Én a Volt szerető, nincs szerető című kínai alkotást szemeltem ki magamnak, amiről sajnos utólag be kellett látnom, hogy semmilyen érvényes állítást nem volt képes megfogalmazni.

Az alaphelyzet: Kínában létezik egy különös szolgáltatás. Ha felbukkan a házasságunkban egy nemkívánatos harmadik fél, megkereshetünk egy szak(ító)embert, aki elsimítja a szálakat és kiiktatja a szeretőt a képből. A film ezt a munkafolyamatot mutatja be egy konkrét példán keresztül: megismerünk egy házaspárt, a férjről kiderül, hogy barátnője van, a feleség pedig segítséget kér az erre szakosodott Wang kisasszonytól.

Minél többet gondolkozom azon, amit láttam, annál több problémát tudok felvetni. Haladjunk sorjában!

Az első, amit azonnal nagyon egyértelműen meg tudtam fogalmazni, hogy a film mint dokumentumfilm nem működik. Nem hiteles. Nem hiszem el, hogy amit látok, az tényleg úgy történt (pedig az elején feliratban hívják fel a figyelmemet rá, hogy így van, nincs megjátszás, nincsenek kétszer felvett jelenetek). Az elején bepillantást nyerhetünk a pár életébe, de a férj még nem bukott le – akkor viszont mégis miért engedi be a stábot a nappalijába? Mit mondtak neki, miről szól a film, amit forgatnak? Vagy nem árulták el neki, hogy a szeretője a téma, vagy eljátsszák, hogy nem tud róla – bármelyik is az igazság, csorbul az őszinteség. Aztán ott van a jelenet, amikor a férj és a szeretőtlenítő szakember először beszélget kettesben: a férj azt hiszi, hogy Wang kisasszony a felesége barátnője, ehhez képest rögvest töredelmesen bevallja neki, hogy szeretőt tart. Tényleg? Ez így történne a valóságban? Két perc után elmesélném egy vadidegennek, a feleségem barátnőjének, ráadásul kamerák előtt, hogy megcsalom a nejem? És a továbbiakban még számos olyan jelenet zajlik a szemeink előtt, ami a valóságban nem történne meg úgy, ahogy. Nem életszerű.

Olyan, mintha az író-rendező Elizabeth Lo nem tudta volna eldönteni, hogy a témát játékfilmben vagy dokumentumfilmben dolgozza fel, ezért a kettő egy sajátos elegyét alkalmazta, ami azonban egyik műfajban sem működőképes. Játékfilmnek nem elég érdekes, dokumentumfilmnek pedig nem elég hiteles.

“A füledet elaludtad.”

Visky Ábel: Mesék a zárkából | 2020