m e k e muka

“Hogyha elmész legközelebb, akkor vagy vigyél magaddal, vagy… Hogy mondjam… Vagy akkor taníts meg engem létezni, amikor nem vagy itt. Azt érzem, hogy… Minthogyha az akkumulátorom mászkálna el, amikor te elutazol.”

Bíró Zsombor Aurél: Mit csináljak, hogy jobban érezd magad | 2022

“régen szerettem a fiúkat, de már nem“

Nem mondhatom, hogy ne menj el menj, ha el akarsz menni menj a hegyekbe vagy a tengerhez valósítsd meg magad

nyilvánvaló, mi itt az én szerepem tudom, mit kell most mondanom vegyél pulóvert meg ne fázz nekem hagyj itt nyugodtan én majd megleszek

sokat nevess mondatja a barátság a férfiak szerelme hormonális mesélted hát találj egy férfit jó sok hormonnal és engedd meg neki, hogy szeressen

tudd, hogy engem bármikor elérsz felhívhatsz, mesélhetsz, hallgatlak a skype-on sokszor mondom majd, hogy jól nézel ki ne aggódj miattam, tényleg megleszek.

“...nem ismertem fel, hogy az engem körülvevő rendszer és közeg miatt gyűlölöm magam.”

„Az emberek félelmeire építettünk. Arra, hogy mi az, amivel végképp rájuk ijeszthetnénk, ha bizonytalanok a kérdésben. Mert sokan ingadoztak. Vegyes érzéseik voltak egyik vagy másik oldallal kapcsolatban: »Mit számít, hogyan hat ez majd rám?« »Majd én megmondom, hogyan!«“

A dolgok, melyekről iskolás kölyökként fantáziált, most megnyílnak, kitárulnak előtte. És bolyong, és éjszakázik, és enged a kísértésnek. És ahogy kell (Művészetünk rendje szerint), friss és forró vérét feltüzeli a vágya. Testét leteperi a tiltott gerjedelem, zsenge tagjai önként adják meg magukat neki. És így, ez a hétköznapi kölyök máris érdemes lesz a figyelmünkre, egy pillanatra ő is átkelhet a Költészet Fenséges Birodalmán – és most vonul az érzéki, friss és forróvérű kölyök.

Mikor írsz már egy verset? Régóta nem írtál. Nem írtam, mert nincs kedvem. Majd ha lesz, írok.

De te szeretnéd pénteken kinyitni az ÉS-t, látni benne a nevemet, és olvasni a versem.

Elegendő ok ez a versíráshoz? Elméletileg nem, bár talán mégis, elképzelhető.

Emlékszem, egyszer megkérdezte tőlem az apám: Mikor írsz megint valamit? Régóta nem írtál.

Én pedig hazamentem, és rövidesen írtam egy verset. Ahogy most is. Hogyha pénteken kinyitod az ÉS-t…

Legyen ennek a versnek a címe: Elegendő ok. A címzettje pedig legyél te.

Ez nem egy szerelmes vers. De kell hozzá valaki, aki fontos. Akinek fontosak vagyunk.

Ami a vers témáját illeti, nincs semmilyen témája.

Wolfgang Tillmans - Life Guarding | 2020. augusztus 21.

Egy ember kígyókkal játszik (Celan-Lator László: Halálfúga)

A sima szájon kibukó szavak, az árulásra mindig készek, a Gazda arcán átránduló mosolyt épp ők ne fejtenék meg? Szememet a könny befutja, mondhatnám, de érzelegni mégse kezdek, ez már a jövő, ez már a kezdet: „egy ember kígyókkal játszik”, s a folytatást betéve ismerem. 

Nemrég volt Halottak Napja. Gyertyát gyújtottam értetek, kik nemrég még voltatok, de érzelegni mégsem akarok. Szememet a könny befutja: ez már a tegnap újra. Egy ember kígyókkal játszik… előfüttyenti kutyáit. A szavak előtte csúsznak-másznak. A vírusok a Duna jegén koronáznak. 

A Gazda minden határon túllép. A szavak előtte csúsznak-másznak. A vírusok a Duna jegén koronáznak.

"And I want you to understand one thing: I always, always loved you, even if I couldn't show."

Cseke Eszter, S. Takács András: Born in Auschwitz | 2020

“A füledet elaludtad.”

Visky Ábel: Mesék a zárkából | 2020

Rogelio Manzo: The Bulletin Board | 2011

"Hittem egy aggastyán kitalált képében Aki megmondja majd nekem. Évekig kerestem Hogy megtudjam végül Akár csak én, nem tud semmit."

- Naponta csak tizenkét butaságot tudok végighallgatni - hadarta Ló Szerafin. - A tizenharmadiktól idegzsábát kapok. És most ez lett volna a tizenharmadik.”