#bicaj

Klíma szerencsére van, viszont negyedóra késéssel indulunk, ami azért para, mert Füzesabonyban 12 percünk lenne átszállni. Kalauznő megkérdez, és hosszas próbálkozás után végül megdumálja, hogy megvárjanak minket - ilyenkor jól jön a vonattípusok közti hierarchia ("csicska személyvonat vs felsőbbrendű IC" 😎). Füzesabony, átrohanás a személyhez, feldobáljuk a bicikliket a baromi magasan levő vagonba. Ilyenkor jön jól, ha valakinek (Dani) a bérelt bicaj miatt van még 2 szabad keze. Elhelyezkedünk némileg lesütött szemmel az utasok között, nem mondva ki, hogy "helló, miattunk vártok itt a klíma nélküli vonatban 25 perce", és robogunk a cél felé. A távolban füst… vajon tervezett égetés? Vagy csak simán ég a tarló? Ki tudja manapság… Délután 4, érkezés Tiszafüredre, az eredeti tervhez képest 2 és fél óra késéssel. Juhé! 😄

Séta a kerékpáros centrumig, közben felhívom a szállást, hogy "csókolom, jövünk, csak nem hatan, hanem hárman, és olyan 6 óra, fél 7 felé ott vagyunk"… *narrátor hang*: "de nem így történt." 😅 Bérelt bicaj kihozva, Bazsi közben szimpatikus tetőkávézót talál, ahova fel lehet körkörösen gurulni. Menő! A kilátás szép, a jégkrém hideg, a szóda meleg (lol), cserébe jégkockával dúsítva a fröccs. Ja meg biciklikerekekből készült székek - igen, jól olvastad.

Most már tényleg el kéne indulni, deeee még előtte iPhone töltő-vétel a program, mert Dani rosszfélét hozott, úgyhogy Tiszafüred összes nagyobb áruházát módszeresen végigjárjuk. Lidl nem nyert, Spar nem nyert, Tesco nyert, három a magyar igazság! Vissza a bicikliútra, fel a töltésre. Aszfalt, horgászok, napsütés. Aszfalt, horgászok, napsütés, alig látjuk a tavat. Az egyetlen izgalom az autók, amik elől le kell húzódni (#chickengame). 1 km múlva büfé. 500 m múlva büfé, hurrá! Sőt, mindjárt kettő is! Legurulunk a Horgász büféhez, párakapu, fröccs, Bazsi felolvassa az áldásos papírt. Megyünk tovább! Hm, fél 8 elmúlt, vajon nem kerestek még a szállásról? Hupsz, dehogynem… visszahívom, "csókolom, megvagyunk, jövünk, most már tényleg csak 2,5 km és odaérünk!" Szerencsére nincs olyan meleg, de csak mert jön a vihar szele. Radarnézegetés, puccos konténerházak, kikötő, és beértünk Abádszalókra! Hol a szállás? Arany János utca, oké. Megyünk indokolatlanul az utca végéig, majd realizálás, hogy a házszám "1-2", mi pedig a 45-nél vagyunk. Remek. Akkor hátraarc 🤦‍♂️ még egy kis kevergés után meg is van a frissen kialakított kis panzió.

Biciklik bepakolva a hátsó házba, vihar közben megérkezik. Emeleti szállásunk elfoglalva, belépőkártya még nincs, kulcs van. Becsekkolás pipa. Haditerv, fő kérdés: hol kajáljunk? Pedro lesz a nyerő, mert közel van és jó sokáig nyitva. Kellemesen jóleső szélviharban át is sétálunk, beülünk egy frissen felszabadult asztalhoz, és várunk. Aztán még mindig várunk. És még mindig. Már az utánunk érkezőket is elkezdték kiszolgálni… értem én, hogy 2 pincér van összvissz, de akkor is… vajon azt hiszik rólunk az asztal miatt, hogy már épp végeztünk és azért nem jönnek ide? Max Verstappen kartonbábuja rezignáltan bámul a sarokból. Olyan 25 perc elteltével diszkréten jelzem a férfi pincérnek, hogy "valami legyen má' na". Jön egy pincérnő felvenni a rendelést, mérsékelt mennyiségű értelemmel a szemében. 2 fröccs, 1 sör, oké, a kétszemélyes grilltál mennyire elég hármunknak? Megkérdezzük, erre elmondja hogy mit tartalmaz. Ezt mi is el tudtuk olvasni az étlapon, a mennyiségre lettünk volna kíváncsiak… na mindegy, próbáljuk meg. Update: végül is finom volt, habár a háromféle hús közül szegény tarját senki se preferálta, bezzeg a köret annál inkább szűk keresztmetszet. Igyunk itt még egyet? Vagy ne? Áthidaló megoldás: kérjük elvitelre. Hát a kisfröccsöt nem igazán sikerült kimérni, de sebaj, legalább jól szórakozunk 😁

Irány a vízpart! Lagzik hangfoszlányai mindenhonnan, a parton egész komoly élet, mi fel egy üresen álló magaslesre. A világítótorony narancssárga fénnyel festi körbe-körbe a tájat, ami nagyon jól néz ki, cserébe lefotózhatatlan. A közelben fiatal társaság, meglepően korrekt zenéket hallgatva, csajszi besétál a vízbe, marhulás, satöbbi. Chillezünk ott fent egy jó háromnegyed óráig, megnézzük még a strand területén levő mini-vidámparkot, majd hazaindulunk. Aki legkorábban elmegy tusolni, a jutalma hidegebb víz, nekem már elviselhetően langyos 😁 Korai alvás következik, mert hát ugye azért megyünk biciklitúrára, hogy korábban feküdjünk le, mint máskor az évben.

Második nap! Ébredés a reggeli harangszóra, aztán az ébresztőórára is. Strandolás reggel? Áh, ne kockáztassunk, majd ha körbeértünk. Kicsekkolnánk, de hol a bicikliket tároló helyiség kulcsa? Kínos keresgélés következik, majd egy jó 20 perc után Dani felteszi a kérdést, ami elsőre túl egyértelműnek tűnt: nem ez a kulcscsomó az? De. Oké, nem gáz 😅 Elgurulunk a kisbolthoz reggelizni, aztán lóra! Városból ki, töltésre fel, indokolatlan lejtő+emelkedős kerülőút a töltés mellett. Nagykunsági öntöző-főcsatorna becsatlakozás pipa, Kisköre előtti számozott horgászhelyeket megcsodáljuk. Az egyre csökkenő számokból legalább tudjuk, hogy milyen messze a civilizáció! Jön a hallépcső, megállás egy italra a Lépcső bisztróban, legyen az fenyőrügy-szörp (hogy mi??) vagy épp fröccs. Csinos pincérlányok, tobzódó halak, zubogó víz, ja meg amúgy magát a hallépcsőt is illene megnézni.

Át a vízerőművön, majd stop, mert kilátóhely, ahonnan meg lehet nézni a "műtárgyat" a távolból is. Ivókútnál megint stop, mert hát víz. (Még ha fura ízű is néha.) Strand melletti töltésre vissza, elhagyatott szálloda színesíti a tájat. Ahogy a vers tartja, "nána, nána, Tiszanána", strand mellett pihi, helyi látnivaló a Világ Legrövidebb-Legindokolatlanabb Korlátja, ami lehet hogy csak egy törölközőszárító. Tovább, végtelen unalmas töltés és napsütés, Bazsi lehagy minket, és addig vonatot néz. Sarud, ismerős strand, Aquaglide (amit azóta sajnos kiderült hogy elbontanak). Buszmegálló-szerű épületek, még tekerés… érkezés Poroszlóra. Ebédidő! De hol együnk? Tavirózsa étterem egyrészt full tele van, másrészt 2.8-as az értékelése Google-ön, így annyira nem vonz. Akkor legyen a pizzéria! Visszakanyarodunk, leparkolunk. Mit együnk? A többiek erősködnek, hogy ők megesznek fejenként egy egész pizzát. Hát jó, legyen, én hosszas tanakodás után 2 adag krumplilángos mellett döntök… ami még így se hatalmas. Bazsi közben rájön, hogy csak úgy ér haza időben, ha 2 órával előttünk elmegy a vonattal. Így elcsomagoltatja a pizza háromnegyedét és azonnal ki is teker Poroszló vasútállomásra. And then there were two.

Jön a szép új híd, az átvezető szakasz hosszabb, mint gondolnád: azt hiszed, hogy átértél, de még egy kis erdős rész, aztán még egy Tisza-ág, Tiszafüred még mindig 2 km, na mi lesz már? Célegyenes, az lesz. Végre megpillantjuk a TTKC fehér csavaros épületét, körbeértünk! Van egy óránk, és ebből bicikli leadás után egy negyedóra séta az állomásig, megéri a strandra lemenni? Hát próbáljuk meg, legurulunk… 2020 óta elkerítették, fizetős lett, és lenne benn kábé 25 percünk. Akkor hagyjuk a francba, ne kockáztassunk. (És így nem strandoltunk egyszer se egy teljes "nyaralás" alatt.) Vissza, bicaj lead, séta, indokolatlan mennyiségű pesti busz, érkezés a vasúthoz. Hát nyilván késett a vonat egy csomót (ergó lett volna időnk strandolni)… Bzmotra bicó felpakolás, manuálisan rögzítve a vagon végében (értsd: Dani fogja, hogy le ne guruljon), de legalább nem aggódunk, hogy lekéssük a csatlakozást, mert az is késik 😅 Avagy hogyan jellemezzük a MÁV-ot egy félmondattal 👏

De ez még csak a kisebb gond, a nagyobb az az, hogy állítólag műszaki okok miatt nem lehet rajta kerékpárt szállítani. Hát márpedig muszáj lesz, engem nem érdekel, én felrakom rá. Füzesabony, rengeteg ember a peronon, be is érkezik egyszerre az IC-nk meg egy InterRégió…akkor ezért. Ügyeskedjük fel a biciklit nagynehezen jó másfél méter magasba, erre jön a kalauz hogy a 20-as kocsiba tegyük, mert az a biciklis kocsi. Hogymiafasz? Na mint kiderült, mégiscsak van kerékpárszállítós vagon, csak a légkondi nem működik benne, ezért úgy volt, hogy lekapcsolják, de aztán ez mégse történt meg. Ooookééé. Légkondi helyett cserébe van rajta kábé ötszáz darab, ELTE matek gólyatáborból frissen hazafelé tartó fiatal, hát azért én inkább a klímát kértem volna. Gyanúsan sok embernek nincs helyjegye szerintem, vagy túlfoglalás történt, a mi helyünkön is ülnek, hosszú lesz ez az út így a melegben…

A hazaút további része újratervezve, mert a 18:40-es győri EC-t viszonylag nagy valószínűséggel nem érem el a 18:55-re beérő vonattal (😄). Viszont az IC-nk pont annyi késéssel ér be a Keletibe, hogy a következő onnan induló vonathoz még sokat kelljen várni, de Kelenföldre a személyvonathoz már neccesen érjek át egyedül. Zseniális. Biztosra megyek és előbbi opciót választom egy Railjet formájában. Danit még előtte kikísérem a villamoshoz, időm mint a tenger… szerencsére a Railjet már benn áll, így nem kell csöveznem.

Bicikli felrak, a helyjegyem viszont 2 kocsival arrébbra szól. Oké… addig inkább leülök a közelben, takarító csávó épp felmossa a vonatot, tapicskol a felmosóval az emberek lába között. Jönnek más bringások is, 5 helyre 3 biciklit kényelmesen elosztunk, 1-1 helyet kihagyva… egészen Kelenföldig, amikor is jön a külföldi srác egy nagy bringával. Ami nem fér be a kampó elhelyezkedése miatt. Eh. Még jó hogy ott maradtam. Segítek neki, megcseréljük, ez úgy néz ki, hogy én be vagyok ágyazódva a biciklik közé, miközben a többi felszálló utas nyomakodna befelé. Egy élmény volt, próbáljátok ki ti is. (Ne.) Mindegy, megoldottuk, aztán inkább ott ültem az út további részén (az én helyemen ültek, de egy csomó lefoglalt hely meg üres volt). Győrben sietős lekászálódás egyedül, átengedem a Railjetet, meg még egy tehervonatot, aztán irány haza! (Legalább kipróbáltam az új lámpámat.)

Becsekk, a két házból egyelőre egyet kapunk csak meg, de azt se találjuk. Megyünk egy fölösleges kört bejárjuk a kempinget biciklivel, furcsa háromszög alakú házak romos ablakokkal, parti büfé, fotókeret, minden. A kőházak meg amúgy a bejáratnál, ahonnan indultunk, nem ciki. Vajon lehet-e fizetni SZÉP kártyával? Holnap kiderül! Becuccolunk a kicsi szobába, és kupaktanács: mi legyen? Legyen tánc... izé, legyen strand, hátha megússzuk a vihart. A szelet nem ússzuk meg, így marad a labdadobálás nyakig merülve (frizbi ugye kevésbé célszerű ilyen időben). Réka megpróbál sortban strandolni, hátha nem lesz vizes. (De, az lesz.) Na legalább van kint valaki, aki odaadja a törölközőt, amikor kimászunk, közben egy fél strandröpi-pályányi homokot diszkréten befúj a szél a vízbe. A lényeg, hogy megvolt a strandolás!

Átöltözés (jé, nemenként van 1 mosdó, nem összesen), közben észreveszem, hogy alig háromszor hívtak a portáról, hogy beköltözhetünk a másik szobába is. Az egy picivel még kisebb, úgyhogy az lesz a háromfős. Irány a bolt/étterem! Légvonalban 150 méter, de egy kilométeres séta, a Google Maps szerint nincs rövidítési lehetőség. Megcsodáljuk a helyi építészetet, páran majdnem a kocsmába mennek be a bolt helyett. Kisboltban alkoholvétel és a szuperegészségesnek címkézett polcon random nasi 15-féle mesterséges szarral. Kéne vacsorázni is, megnézzük a közeli lángosozót -> "hmm, volt itt egy másik kajálda is" -> az csak cukrászda -> akkor a lángos nyert. Se sonka, se hotdog, de itt legalább nincsenek nevetséges feliratok se (khm cukrászda khm), amik azt állítják egy minden szempontból bejáratnak kinéző bejáratról, hogy az márpedig nem bejárat. Nem viccelek:

Közben Rékáék felfedezik, hogy mégis van rövidebb út a kisbolt és a kemping között. Wow! (Maps-en csak műhold nézetben látszik...) Esti programhoz keresünk közösségi házat, de az nincs, akkor maradnak a fedett padok a kisházunkkal szemben. Fröccskeverés fesztiválpohárba, társasjátékok halomban, Dixit, Fekete történetek, néha lájtos eső, kedvesen érdeklődő random arcok, sztorizgatás előző túrákról, háttérzenéknek Beatles, és szokás szerint meglepően korai lefekvés. (Na nem mintha elfáradtunk volna az aznapi tekerésben...)

Másnap reggel kényelmes reggelizés ugyanott, háttérben csendélet: üres borosüvegek sorakoznak az ablakban, törölköző szárad az ajtón. Pár vízparti fotó a csendes időt kihasználva, összepakolás, és mehet is a menet... ja nem, először fizetünk. (Jófej a hely, egyrészt lehet SZÉP kártyázni, másrészt nem számolták fel a 8 személynyi szobát hétünkre.) Irány az óramutató járása ellenében tovább! Bence-hegyi kilátó érdekel valakit? Érdekel. És hajlandóak vagyunk felkaptatni oda bicajjal? Nincs az az isten. Akkor majd legközelebb. Hosszú egyenes tóparti út, Sukoró és az arborétum mellett el, aztán jön kábé a teljes táv egyetlen lejtős-emelkedős szakasza. Egy olyan jó igazi k**vaanyázós kaptató után megállunk pihenni egy kereszteződésnél, szembejövő bácsi szerint az egyenes út le van zárva. Na de arra van a katonai emlékmű, nem? Végül annyira nem érdekelt minket, úgyhogy sose tudjuk meg.

Vadaspark bejáratnál tömeg és autók, mellettük szépen lerepesztünk a lejtőn, tovább az M7-es alatt, aztán balra be az erdőbe. Következik Pákozd és némi balatoni flashback: lemegy a bicikliút a főút mellől a falu utcáiba. Még több lejtő és emelkedő, aztán megállunk, mert néznivaló van! Miska huszár szobra érdekesnek tűnik, guruljunk már le hozzá. Többiek kapásból be is célozzák a helyi büfét, gyerekek, itt egy 12 méteres huszárszobor, nem nézzük meg azt inkább? :D Elolvassuk a mű történetét, Ari egyenprofilkép-fotózásba kezd, elég menő kis hely, ajánlom mindenkinek!

Gurulunk tovább Pákozd belterületén a főút mellett, majd elérkezünk a régóta kinézett kanyarhoz (ahol eredetileg találkoztunk volna). Rengeteg biciklis várakozik ugyanitt, úgyhogy talán jó helyen vagyunk. Lekanyarodunk délnek. Bazsi hova lett? Csak észrevette, hogy merre kell jönni... Autópálya felüljárónál mindenki indokolatlanul nekiáll fotózkodni a... ööö, szép háttérrel? Mindegy, folytatjuk az utat a szántóföldek mellett. Balról valami madárles/kutatóház ürügyén megálló. Megnézzük? Ne nézzük? Réka elmegy a bevezető útig és hozza a hírt, hogy le van zárva. Akkor kérdés eldöntve. Bazsit megpróbáljuk elérni, aztán egyszer csak felbukkan egy nem várt irányból. Hát került kicsit, na. :D

Hosszú egyenes úton tovább, majd az egyik kanyarban egy büfé. Konkrétan Kanyar Büfé. Nahát, milyen frappáns név, meg is állunk fröccsözni meg jégkrémezni. (Jé, létezik Soproni Málna Ale?) Ülőhely nincs, de jó nekünk a fűben is. A kis belső hűsölés után folytatás nekünk a 7-es út mellett, furcsa járműveknek a 7-es úton. Éééés újabb látnivaló! Sarvajc-kereszt és kilátó. Előbbinél érdekes a sztori, utóbbinál...hát, inkább maga a kilátó, mint a látvány: ilyen meredek lépcsőt én még kilátón nem láttam, viszont trapéz alakban ki vannak vágva a lépcsők, hogy ne verd be a térded. Wow.

Agárdon az egyik kikötőbe kimegyünk, mert jól néz ki. Csoportkép egy idegen srác segítségével, a mögöttünk elhúzó vitorlással, mert... hát jól néz ki. Áttekerünk az agárdi strandon, majd a kölcsönzősök lecsatlakoznak, mi tekerünk tovább. Vízparti bicikliút, kishíd, még több strand, aztán egy jobbkanyar és már körbe is értünk! Megállunk ugyanott, ahol a kezdés előtt is fröccsöztünk, Pocok még az öngyújtóját is megtalálja, amit előtte nap elhagyott, a kulcs viszont nincs meg. És amikor már azt hinném, hogy semmi random meglepő dolog nem történik aznap: a pultnál várakozás közben a büfé benti, strandos feléről egyszer csak rám köszön általános iskolai haverom :O Aki egyedül van az egész strandon, de legalább a vízimentő csaj csak vele foglalkozna ;) Ilyen kicsi világot!

Dani közben elköszönt, mert siet. Mi iszogatunk meg ötletelgetünk, hogy kéne még egyszer menni a nyáron. Aztán kinézzük a megfelelő csatlakozással rendelkező vonatot és gyors vécékör után viszonylag kényelmesen elérjük. Kelenföldi hipphopp elröppen az út, ott pedig még bővül is a csapat Réka haverjaival. Maszkok ismét fel, 2 óra zötyögés Győrbe, kevésbé szétszakadva, mint odafelé. Képek fel a Drive-ra, elköszönés... de gyorsan vége lett!

Tovább Ábrahámhegyen és Balatonrendetlenen rendesen keresztül, érkezés Révfülöpre. Becsekkolás, bérsátor elfoglalása..."és láták, hogy ez jó és elgondolák vala, hogy talán jövőre is ilyet kéne". Pláne, hogy a mosdó is egy köpésre van. Leltár jellegű fotózás pipa, fekvőhelyek beosztva, boltozás kész (meglepően korrekt árak mellett), pizzázás Bazsival ketten (a blokk szerint "frööcs" nevű dolgot ittunk). Késői strand labdával és frizbivel, végén bónusz "bójakör" úszással. Esti program: asztal ki a sátor elé, Timebomb a napi társas, zsebkendővel derített zseblámpafényben, avagy "ha hülyeség, de működik, akkor nem hülyeség". Lámpaoltás!

Második nap: kicsekk és fizetés, majd bicók sínen áttolása, mert rossz úton indultunk el. Szepezden nyilván nem a fenti úton megyünk, az akadálypályából szerencsére kevés maradt, felújítás rulez! Zánkán megállunk, jé, itt ez a Fészek nevű hely, úgy néz ki, mintha frissen nyílt volna. "Elegáns, de egy fröccsre beülés csak nem annyira drága" - gondolták főhőseink. "De, drága" - jöttek rá az étlap megnézése után. Na sebaj, legalább szép a hely, vannak furcsa víziszarvasos(?) rajzok a falakon, gyönyörű pincérlány ♥, Rékának meg minőségi melange. Akalin játszótér és street workout park, na meg az örök kérdés: van csap? Van csap. Akkor vízvétel és szőlőcukrozás, illetve nyereg újraszigszalagozás, ami sokat dob a tekerési élményen. Innen klasszik északi part: "le a part mellé"-"nagyon hosszú emelkedő menjanyádba"-"főút mellett tekerés"-"jajdejólejtő" <- és ez még párszor.

Fövenyes ABC-nél megálló, mekkora ötlet a jégkrém! Bismarck nevű péksütemény a boltban, sose hallottunk róla, de finom. Tovább! Balatonudvarin a templomos-temetős részt mintha csak tegnap láttuk volna legutóbb. Aszófőnél eldöntjük, hogy Tihanyba nem akarunk feltekerni, aztán már hipphopp Füreden is vagyunk - kéne kajálni, de lehetőleg nem a Tagorén. Ó, nézzenek oda, hát nem pont borhetek vannak és pont máig? NA JÓ, akkor egy fröccsre megállunk. Italkérés saját pohárba, Oxo-nézegetés, Bazsi magasságvonalas térképet tervez ("megy a pötty...hova megy a pötty??!"). Vécékeresés, Pocok átváltozik egy másik fehér ruhás bácsivá, ahogy megyek utána, ezt a rejtélyt máig nem értem. Füred végén újabb hosszú emelkedő, aztán egy kanyar+lejtő kombóban egy rövidebb, de meglepően pofátlan kaptató. Alsóörs környékén végre ebédelés, Réka nagyon lángost enne, de "még 20 perc". Réka szomorú :(

Már előre félek a hosszú emelkedőtől, ami vagy Almádi előtt volt, vagy utána, de ezek szerint utána, mert egyszer csak beesünk a szállásra. A bérsátor tök ugyanolyan, még a vászon mintázata is, csak itt van csajszi, aki az odavezető kemény 50 méteren elkísér minket, hogy el ne vesszünk. Ja meg leltároz, ergó itt kellett volna körbefotózni, de itt meg kimaradt. Mindenki ugyanott alszik, mint előtte nap, a strandon semmi nincs nyitva (#utószezon), úgyhogy stratégiai megbeszélés: bolt vagy pancsolás? A bolt nyer, irány a Penny! Odaúton random megyei focimeccs és aluljárón bicikli-átcipelés, visszaúton felfedezés: a vállon hordott vászontáska kevésbé tekerés-kompatibilis.

Irány a víz, most vigyük az én labdámat! Vinnénk, ha el nem hagytam volna valahol :( Révfülöpön vettem júniusban, ezek szerint visszaszökött oda. A vízben nincs tömegnyomor, rajtunk kívül kb. 4-5 ember...meg egy vízisikló. Réka diszkréten kimenekül. Előtte még azért gödörásó szakkör tribute 1 darab gödörrel. Vacsorára virslifőzés, mellé fröccs/Sangria, a napi társas pedig Fedőnevek, az összes létező csapatkombinációban. Feladvány: "foglalkozás, 2" -> Bazsi rábök a "rózsa" szóra, az igen :D És így se övé a legnagyobb bénázás: éjjel próbálom kinyitni a biciklizáramat, hogy összezárjuk éjszakára a bringákat, nem nyílik. Próbálom izomból, és a kulcs enged. Mármint úgy értve, hogy elhajlik. (Mibűvanez?) Visszahajlítás címszó alatt persze hogy sikerül eltörni, de valahogy még elveszteni is a sötétben. RIP, hát akkor nem zárjuk össze őket. :D

Harmadik nap! Reggel összekészülődés, utolsó mosdólátogatások...ami egyébként egy labirintus, minden irányba átjárható kis épületekkel és rengeteg féle piktogrammal, kajak térkép kéne hozzá, mert ahol a piszoár van kiírva egy kis nyilacskával, arrafelé pelenkázó és mosogató van. Na mindegy. Csajszi jön ellenőrizni a sátrat, kicsekkolunk, és mehet a menet...hát távolságilag nem sikerült igazságosan elosztani, a napi adag 63 kilométer, nem para :D Felkészülve a távra a bicajtúrák során először megpróbálom a hátizsákot a hátam helyett a csomagtartón vinni, cserébe Fera viszi a párnám. Deal. Pókok száma a csomagtartómon: kettő. Fűzfő eleje, yachtkikötők melletti nagyon szép árnyas-erdős részeken kerekezünk, Réka telefonjáról szól a Green Day-től a Wake Me Up When September Ends. "Summer has come and passed" - hja, itt belehasít az emberbe, hogy tényleg a nyár utolsó nagy programja ez.

Elgurulunk a múltkori fűzfői szállás mellett, gyökerektől göcsörtös úton tovább, 11-kor megálló a Kenese Bisztrónál. A hely ugyan zárva, de legalább Réka nyergét megpróbáljuk megjavítani. Grátisz kilátás a szép mészköves magaspartra. "Elindulás után rögtön meg kell állni megint" rovatunk aznapi első része: túl közel van a biciklistáskám a küllőkhöz. Távoltartási végzés rögzítés felapplikálva, pókok száma a csomagtartómon: három. Ja, hogy a teljes csomagtartó nincs odarögzítve alul a tengelyhez, mert elveszett az összetartó csavar, okéééé, megoldjuk... pókok száma a csomagtartómon: négy. Utószezon feelinget erősítendő, később megpróbálunk egy másik helyen is megállni (Bringa Büfé, random biciklis akadálypályával), de az sincs nyitva, pedig hétfő délelőtt van. Aztán már meg is érkezünk a teljes túra legkaptatósabb részéhez, amit már kívülről fújunk: út jobb oldaláról zebrán át, kis utcán szembe fel, jobbra át és Nagy Domb!

Bazsi+Pocok felteker, mi egy darabig próbálkozunk, majd feltoljuk (és még az is fárasztó), Fera viszont új erőre kap és a végén visszaszáll a nyeregbe. Dombtetőn kútnál megpihenés és vízvétel, majd száguldás lefelé, és a körforgalom után találunk egy nyitva levő büfét (X Büfé) Akarattyán. Ide beülünk egy kávé-fröccs-kaja kombóra a helyi alkoholisták mellé, akiken nagyon nehéz nem üvöltve röhögni, főleg az olyan mondatoknál, hogy "Pitbull feje volt a Gyöngyinek bazmeg" :DD Pultos/pincér bácsi nincs teljesen képben, teljesen random viszi a kajákat különböző asztalokhoz, de legalább a melegszenya finom. Réka ismét kiborítja a fröccsöt. Lángos "még 30 perc", tegnap óta inflálódott biztos. Réka szomorú :(

Folytatás fent a magaspart első szakaszán, a szép kilátás még takarva, "no spoiler, majd a szép részen"... Aliga, alagút, emelkedő, aztán ki a rendes magaspartra! Találgatás, és emlékek felidézése, hogy melyik "az a hely", ahonnan a legjobb a kilátás... megállunk egyszer, aztán még egyszer, mert elsőre nem sikerült. A látvány még mindig gyönyörű, csoportszelfi és vízvétel pipa. Jön a világosi vasútállomás és a megszokott downhill-pálya, most letoljuk a bicajt, de inkább nem fogom meg a tárcsaféket :D És akkor innentől az uncsi rész. Siófok, előttünk több tucat fős biciklis csoport, hárman egymás mellett az úton, úgyvan! Réka csönget helyettem is. Később menetrendszerinti eltévedés, majd bekeverünk a buszpályaudvarhoz ATM-, gyógyszertár-, és egyéb megállókért, és megállapítjuk, hogy a Fő tér nagyon szép:

Átkeverés a vasút másik oldalára, mindenki a bonyolult cikkcakkos utat választja reflexből, kivéve Fera. Széplak, megállunk a Ciao Ciao Italiában fröccsözni: echte olasz tulaj és 1 db vécé, az is női, de kit érdekel. Pole pozícióban tekerek, ám az "elindulás után rögtön meg kell állni megint" rovatunk második részeként jön a telefon: Réka defektet kapott. Pótbelső van, szaktudás van, olajos kezek vannak még csak igazán, mellé ismeretlen eredetű koncert hangjai, és ismeretlen eredetű füst a környéken. A kis közjáték után tovább, Zamárdi, Szántód, most nem megyünk le véletlenül a komphoz, cserébe rögtön utána elbasszuk. A rét szélére érve mondjuk már gyanús lett a szitu, hogy ez nem ismerős. Még mindig Szántódon vagyunk, kezd hűvösödni, megállunk olcsó fröccsre, aztán 1 boltozásra, kocsmás és boltos bácsi két szerep egy személyben. Ne itt vegyünk estére piát, áh, inkább mégis, na de hogy visszük el?

Piák elpakolva, tekerünk tovább, Földvár, Szárszó, Őszöd, közben a szemesi szállást próbáljuk hívni, nem veszik fel. Pötyögök nekik emailt telefonról, arra bezzeg 15 perc múlva válaszolnak (az igen!), szerencsére pozitívan. Időjárás körülmény: masszív szembeszél, néha masszív oldalszéllé változva. Kigurulunk a partra hullámokat nézni, de ott már széllel szemben izomból kell tekerni, hogy egyáltalán megmozduljon a bicikli. Viharos Balaton megcsodálása után tovább az utolsó pár kilométerre, letört ágakban dúskáló parkon áttekerünk, ez már az ismerős célegyenes: Szemes vasútállomás! Bazsi elmegy kajahelyet nézni, találunk egy jót: Gely's Grill - finom kaja, udvarias kiszolgálás, korrekt árak, rendes mosdó, még gyereksarok és telefontöltési lehetőség is van. A szállás már csak 10 perc, de kezd sötétedni, lámpák fel, a biciklim meg alapból eldől kitámasztva is, hát még a szél segítségével... Portás bácsinál becsekkolunk, a ház annyira közeli, hogy az ablakból rálátni a bejárat melletti boltra.

Bepakolás, bicajok a teraszra, ez a 63 km kevésbé volt vészes, mint az előtte levő napokon a negyvenvalahány. Fura. Tévét reflexből bekapcsoljuk (de minek?), később villanykörte-javítás a program, majd jön az ötlet: menjünk le a partra inni a töksötétben és hidegben! Zseniális, főleg mivel szélben és sötétben nehéz úgy fröccsöt keverni, hogy ne menjen ki, konkrétan kifújja a fröccsöt a pohárból a szél :D Fotózni próbálunk, de ehhez kevés a telefonkamera, hagyjuk az egészet. Vissza a házba, a napi társasok: Fánkfaló Fenevadak + Fedőnevek ismét. Réka bealszik. A karosszék háttámlája meg lejár, úgyhogy visszaütögetem, kár hogy közben a karkötőm fém részét is beleütögetem a tenyerembe. Kicsit vérzik, de jó lesz így holnap tekerni...

Negyedik és egyben utolsó nap! Reggel kicsekkolás, a maradék etap kb. 48 kilométer. Lelle-felsőn FÜBÉ felirat (de tényleg), és egy lerepülő vizespalack borzolják a kedélyeket. Bogláron megállunk egy fröccsre/kávéra/mindkettőre. Jön Fonyód, 7-es út mellett tekerés. Balatonfenyves, gyerekkori emlékek, megállunk a szélvédettre módosított Gomba étteremnél egy ebédre, lehetőleg Gomba nélkül. Finom pizza és pénzezés. Tekerünk tovább, pólóban hideg van, +1 réteggel meg meleg. Át a Zala folyón, Fenékpusztánál nagy építkezés, fekvő távvezeték-oszlopok, de már a beharangozott olcsó fröccs lebeg a szemünk előtt a másik kedvenc helyünkön. A valóság: már nem olcsó a kisfröccs és nem kedves a néni :( Sic transit gloria mundi. Na de sebaj, erdőben a vasút mellett tovább, és már érezzük, hogy mindjárt vége, és meg is látjuk a keszthelyi vasútállomást, körbeértünk!

Csoportkép a fecskefiókák vigyázó tekintete mellett, jegyvétel, Rékáék elköszönnek Pestre vonatozni, mi meg büfézünk egyet. (A büfést meg ugyanúgy hívják, mint engem, de ezt már csak otthon veszem észre.) Fel a vonatra, Győrig mindösszesen 2 átszállással el is lehet jutni. Első vonatcsere Ukk állomáson, a második vonaton ízes tájszólású zalai biciklis arc magyaráz, hogy mikor merre nyílik az ajtó és hogy ne akadályozzuk a biciklikkel a fel- és leszállást. Celldömölkön a második átszállás az ország legkeskenyebb peronján, maradék fröccs megivása Győrig. Bazsi leszáll Szabadhegyen, Pocokkal maradunk ketten a végére, de most szerencsére nem kap defektet. Éééés ennyi!