#beineix

De leadta a tévé a Dívát és a Betty Blue-t is, és ezeket is bírtam. Most olvasom, hogy Jean-Jacques Beineix, a rendező ma meghalt (nagyon fura, hogy mennyire keveset rendezett), ezért jutottam el ide, meg mert a Betty Blue-t szintén többször megnéztem, tini és kora huszonéves koromban. Aztán elengedtem, nagyon régen gondoltam rá. Súlyos, kimerítő, de tele van felemelő pillanatokkal, mint a főhős, és azokért megéri végigharcolni a kimerítést is. Az esztétikum diadala volt a három rendező korai életműve, az atmoszférateremtésé, és Beineix-é is, persze, mégis a pillanatok megragadásához értett a legjobban, a forró lábos a hangulatos beach house-ban, az eldobott torta a kedvenc helyen, perszehogy az egymásra nézés  a zongorázgatás közben és a fenti kép is, a boldog házfestés. Beégett mindegyik jelenet. Naná, hogy a minimál kőegyszerű, mégis hatásos dallam is fontos építőelem, megvan vinylen (de amúgy a Diva is, szuper filmzene az is). Belenéztem a YouTube-on egy jelenetbe, elég volt most ennyi, nem hiszem, hogy akarnám újranézni. Nem is kell, megvan a lényege - és lehet ezért se forgatott már túl sokat ezután Beineix, tudta, hogy elért valamit, ami nem kevés.

Jean-Jacques Beineix - 37°2 le matin, 1986

Beatrice Dalle - Betty Blue (1986). Directed by Jean-Jacques Beineix

Rien de prémédité ni pèlerinage en prime Mitterrandie (mais enfin, what a coïncidence !) : jamais je n'aurais fait ça à 10 ans !  

Betty Blue (1986) #Beineix #doggonemovies