Untitled

rövid véleményem:

A Hard Day's Night (1964) - hát ez egy baszott nagy slágerparádé, tényleg semmi rosszat nem tudok róla mondani, a legtöbb számot persze ismertem, de amiket nem, azok is kurva jók, nyilván az Any Time At All meg az I'll Cry Instead a legjobbak (és pont egymás után jönnek), szerintem ezt előbb-utóbb meg is fogom venni valami olcsó jugó kiadásban

Let It Be (1970) - geci unalmas középtempós-középutas seggrock, kábé semmit nem tudnék felidézni belőle azon kívül, hogy valaki (Lennon?) ilyen ökölbe szorult fejjel óbégat, meg hogy a Világ Leggyagyább Gitárszólói közül legalább kettő ezen a lemezen szerepel (most meg nem mondom, melyik számokban). olyan, mintha legalább 20 évet öregedtek volna a Hard Day's Nighthoz képest. igazából azt sem nagyon hallani, hogy ez egy angol zenekar. szerintem innen csak a címadót ismertem, de az sem túl jó. a dob cserébe végig nagyon király!!!

(a Replacements Let It Be-je természetesen egymilliószor jobb)

rubber soul

revolver

abbey road

magical mystery tour

a hard day’s night

please please me

yellow submarine

the beatles

sgt. pepper’s lonely hearts club band

help!

for sale

with the beatles

Ahogyan az már régi hagyomány, a dallista után, albumlista előtt szánt szándékkal eltalálom a könnyen belőhető, pontosan mégsem meghatározható év végi picsfork top 10-et.

Még sose sikerült 10/10-re (a top 10-ben lévő lemezeket kell eltalálni, nem a pontos helyezéseket), mert bármennyire is kiszámítható az internetek zenemagazinja, azért mindig van egy kis csavar. 

Idén meglepő módon nem zuhantam tovább a lejtőn az újlemezmeghallgatások szakadékába, hanem megállítottam a negatív tendenciát és biztos, hogy - ilyen-olyan mértékig - hallottam többszáz lemezt. Jó, oké, közel sem annyira sokat, mint amikor a 800-1000, vagy több volt az évi átlag, de biztos többet mint adott évben 2022 óta bármikor. Hogy ez mennyire volt jó nekem, arról megoszlanak a véleményeim, de ez itt most nem érdekes.

Azt viszont stabilan szoktam írni erre a helyzetre és most is igaz, váratlanul ér, hogy tippelni kell. Már megint? Az is mindig valahogy tök mázli, hogy épp akkor nézek rá az oldalra amikor fent már a kislemezlista és tippelni kell. És most is, mint mindig váratlanul ér, felkészületlenül, időhiányban, munkahegyek mögött, de akkor most is, mint mindig, ráveszem magam. Egy ilyen szép, 19 éve tartó hagyományt nem szabad megszakítani, ha jól számolom 19. A Pitchforkra a szokásos megszokásomból ránéztem hetente 1-2 alkalommal idén is, azt tapasztaltam, hogy nagyon tepernek, hogy ne legyen igazam a teljes elkaszálással, pont hogy látványosan próbálnak progresszívek lenni, ezt igazolja a dallista is. Kábé. Az albumlistánál arra számítok, mint tavaly, hogy lesz előző év decemberi album is rajta, mert ezt már így játsszák (hát a 2025-ös év dala is 2024-es!), lesz valami, amiről sosem hallottam, és kiszámíthatatlanabb lesz mint a 00-ás és 10-es években. 6/10-nek örülni kell majd.

A lista:

Los Thuthanaka: Los Thuthanaka

Geese: Getting Killed

FKA twigs: Eusexia

Dijon: Baby

aya!: hewed

Amaarae: Black Star

Wednesday: Bleeds

Smerz: Big City Life

Oklou: Choke Enough

SZA: Lana Cameron Winter: Heavy Metal

Joanne Robertson: Blurrr Bad Bunny: DeBÍ… Ryan Davis & The Roadhouse Band: New Threats Water From Your Eyes: It’s a Beautiful Place

Billy Woods: Golliwog Djrum: Under Tangled Silence Oneohtrix Point Never: Tranquilizer Rosalía: Lux Maria Somerville: Luster Caroline: caroline 2 DJ Koze: Music Can Hear Us Earl Sweatshirt: Live Laugh Love

Hát. Nagy fel azoknak az előadóknak, akik hagyományos nagy kezdőbetűvel írják neveiket és címeiket.

Most arra mentem rá, hogy lesz egy 2024-es lemez, és kettő ilyen sikeres decemberi jöhet szóba, a Cameron Winter és a SZA, előbbi első lett a kislemezlistán, a Geese-t csak beteszik már, szóval tök ciki lenne a Winter LP-t is 10-be, de persze nem kizárt. SZA-t szeretik mindig, de ez azért nem top 10 matéria, szóval ezzel a logikával lehet tévedek. EDITke: á, hülyeség Winter top 10 lesz, bocs ezt átírtam a publikálás után 5 perccel.

A másik irány, hogy az évközbeni jó pontozások helyett lesz a 10-ben egy kevésbé pontozott, mivel a dallistán is elől van, meg látszólag az egész világ szereti, az Oklou-t így betippelném. Nem hallottam a lemezt.

Smerz, Wednesday nem kapott rossz pontot, de az alapján már nem top 10-esek, mégis mindkettőt érzem most zeitgeistnek. Amaarae kicsit billeg, lehet azzal behúztak a csőbe, a többi tán top 10-es. A következő öt lenne még top 10-esélyes tippem (Robertson nem szerepelt a dallistán, ami jelenthet akármit, ha valamit mégis kivettem volna, az lett volna a következő betett lemez, Ryan Davist bírják, de talán elég volt egy dalos top 10 tőle, Bad Bunny fene tudja, talán nem, Winter is bármi lehet, lehet SZA helyett azt kellett volna EDITke: végül meggondoltam magam), esetleg még Rosalía, de az már tán túl trendi most a picsforknak. A többi az még top 20 környékén lehet. Na elég ennyi ebből a játékból. Jó volt, mehetünk tovább. Nálam mi lesz az év lemeze? Nem tudom. Még azért sok van vissza belőle, nem? December 1-én letudni ezt tiszta agyrém. És most kicsit jobban is izgat a dolog, lehet még listát is írok, az az elmúlt pár évben elmaradt. Szóval, hadd gondolkozzam még. De Natalia Lafourcade új lemeze élmezőnyös lesz (ha nem első), akárcsak Mateus Aleluia új albuma, vagy Mavis Saples-é. Utóbbi kettő együtt 168 éves, szóval mondani kéne valami fiatalabbat is. Legyen Djrum (ő jön januárba a Zene Házába), billy woods, Ichiko Aoba (ő meg a Müpába), caroline is jó volt, Kali Uchist is mindig szeretem, Blawan is tetszett, Barker is tetszett, Oneohtrix is jobb a szokásosnál, oké, persze a Pulp is jó lett. Korábbi évek kedvenceiből tetszetős a Nourished By Time (na ez lehet még fekete ló és top 10-es a pitchforkon), a For Those I Love, a Tropical Fuck Storm visszatérése. Spelllingé kevésbé tetszett. Jó, a Lemonheads elénekelhetné a telefonkönyvet is. A menőzenekarok közül a Geese tényleg jó, de azért Cameron Winter nem jöhet a 2025-ös albumlistámra. A Pitchforkéra fog.

Tippeljen más is, ha van kedve!

Az előzmények:

a 2024-es tipp és a végeredmény (6/10) a 2023-as tipp és a végeredmény (6/10)

a 2022-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2021-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2020-as tipp és a végeredmény (8/10)

a 2019-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2018-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2017-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2016-os tipp és a végeredmény (8/10)

a 2015-ös tipp és a végeredmény (8/10)

a 2014-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2013-as tipp és a végeredmény (7/10)

a 2012-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2011-es tipp és a végeredmény (6/10)

a 2010-es tipp és a végeredmény (8/10)

a 2009-es tipp és a végeredmény (9/10)

a 2008-as tipp és a végeredmény (9/10)

a 2007-es tipp és a végeredmény (7/10)

meg volt a 2010-es évek tipp és végeredmény (5/10) :(

meg volt ez a félévtizedes hülyeség, ami ilyen lett (7/10)

meg volt a hatvanas évek, ami ilyen lett (7/10)

Ebben a játékban az a jó, hogy 50-től görgetem lefelé a listát, és számolhatom, hogy mennyi az annyi. És jó évben lehet akár a 17. helyezettig is örülni, hogy hátha összejön végre a 10/10, de aztán jön egy lemez, ami nálam 10-ban és akkor itt már tudom, hogy idén se. De az elmúlt években már voltak nagyon fura kanyarok, például, hogy a Smile-t 50-be se tették, vagy, hogy magas pontszámú lemez alfelén volt a listának. Hát most is ez volt. Az első lelombozás a 42. helyen, hogy a tutibiztos top 10-es, év második legmagasabb osztályzatát kapó FKA twigs a 9.2-vel a 42. helyen. Tényleg?! Máskor ennyi pontot egyetlen lemez se kap, és egy 9.0-s az év lemeze, vagy ilyesmi. Menjünk tovább. Sokáig semmi, aztán egy másik tuti tipp, aya a 22. helyen. Mondjuk az elég nehéz lemez, de akkor is. Ekkor azt érzed tippelőként, hogy fű, ez nagyon elment. De aztán 12. helyig semmi másik olyan lemez, amit top 10-be tettél, tehát megint remény. Aztán 11. Smerz, amit betettem, de írtam, hogy határesetnek gondolom, ott is lett, a top 10 leghatárán.

Nézzük, elvileg még lehet 7 is, de persze tuti lesz valami, amit kihagynak az 50-enből is megint, szóval jó esetben 6 lesz. És akkor jön a Nourished By Time, amit lefeketelovaztam, éreztem. Aztán a Joanne Robertson, amire írtam, hogy a 10 betett után ez a 11. tippem. Szóval ilyenkor meg azt érzed, hogy miért nem voltál tegnap kicsit bátrabb. De különben meg mit hagysz ki, kiszámíthatatlan ez. És sokkal közelebb van a Lóversenyhez, mint a zenéhez, bármilyen értelemben. És akkor 5. helyen a Bad Bunny, szintén nem volt a 10-emben, ekkor már nem is tudsz számolni. Még a 6 se lesz meg. De aztán a többi mind stimmel, Az alacsonypontos zeigest-lemezt (Oklou) is éreztem, még az első első helye is megvan, és számlálás után kijön a hét. Hát, még mindig értem, hogy hogyan okoskodnak abban a HQ-ben. Kiszámíthatóan.

Sajnálom Didike, de Rosalía annyira nyilvánvalóan nem top 10-es a Pitchforknál, és tényleg az van, amit a Los Thuthanaka első helyével is aláhúztak: tepernek, hogy újra azt higgye az olvasó, hogy ők az elsőörs, és mutatják az utat fáklyákkal. Pedig ez a hajó már elment. Az utolsó pillanatos Cameron Winter - SZA csere nagyon kellett, de nagyon örülök, hogy elléptem a sok korábbi 6/10-ről, nagyon megbecsülöm ezt a mai sikert. Bárcsak lehetne így olvasni a lottószámokat is.

Pitchfork Top 50 2025, 7/10, viszlát.

És köszi Gergő az állandó szupportot!

Los Thuthanaka: Los Thuthanaka

Dijon: Baby

Cameron Winter: Heavy Metal

Oklou: Choke Enough

Bad Bunny: DeBÍ…

Wednesday: Bleeds

Geese: Getting Killed

Joanne Robertson: Blurrr

Nourished By Time: The Passionate Ones

Amaarae: Black Star

az oké, hogy kanye-t cancellelte a p4k, de azon azért ledöbbentem, hogy az oldschool ilyen brutális túlsúlyban van. a readers poll szerintem jobb lett.

Lehetne jó is, érdekes is, volt már a történelemben, hogy sikerült ilyen listát készíteni, itt a nagyon alacsony várakozás masszív alulmúlása van, és semmi más. Szerintem pont nincs túlsúlyban az oldschool (és már nem 50-esek írják amúgy), hanem minden szempontból elbaszott dolgok jönnek egymás után, nem sikerült a trapet, drillt az addigi történettel összefésülni, lehet nem is lehet, mert ezek már más zenék. És lehet igaza van annak, aki valahova azt írta, hogy a Pitchfork már úgy gondolkodott, hogy a hiphopot, mint zsánert majd 20-30 év múlva vizsgálók lássák ezt a listát mérvadónak. Úgy is elbaszott. Tudnék 100 tételes listát készíteni minderről, de minek. A kortünetek közé azért besorolható.

Rengeteg lemezt hallgatok a tágabb aranykorból (84-96), boldogsággal tölt el megismerni egy hótismeretlen előadót is (The Brother/Hood Nation - a múltkori lemezbörzén vettem - még Györemixnek sincs meg, nyugi egy maxija azért van tőlük), vagy azt elképzelni, hogy egy-egy lemez milyen hatást válthatott ki megjelenésekor. Mennyi olyan zene van ebben az időszakban, ami még mai füllel is tudja azt, hogy a szüleid rád parancsolnának, hogy kapcsold ki. Annyi fejlesztés, fejlődés volt a hiphopban hosszú évekig, hogy szinte felfoghatatlan. Persze azóta is van, nem kérdés, csak nem annyi, és nem olyan jó.

11 lemez (a 3 Feeten kívül), ami nálam kb. top 20-as lenne és nincs a fenti listában:

Run-DMC: Raising Hell (1986) Boogie Down Productions: By All Means Necessary (1988) Ultramagnetic MC’s: Critical Beatdown (1988) Ice Cube: Amerikkka’s Most Wanted (1990) A Tribe Called Quest: Midnight Maruders (1993) Pete Rock & CL Smooth: Mecca And The Soul Brother (1992) The Roots: Things Fall Apart (1999) Common: Like Water For Choccolate (2000) Eve: Scorpion (2001) Danny Brown: Atrocity Exhibition (2016)  Injury Reserve: By The Time I Get To Phoenix (2021)  30-ban Roots Manuva is lehet elférne, Dizzee, Edan, Maggotron, Fenyő...