#baranta

【WRC 9攻略】イタリア Baranta ヤリス Yaris Italy セッティング

かなりめんどうなステージでした。 路面が凸凹でグリップを失いやすい。 乾いたダートで滑りやすい。 道が狭い。 という3大むずかしポイントありありで、かなり苦労しました。 メキシコのセッティングがいまのところいちばんグリップするみたいです。    

A közelmúltban Gömörpéterfalán, a Felföldi Baranta Szövetség keretén belül egy névváltoztatásra került sor. A Kopecsni Gábor által vezetett harcművészeti iskola ezentúl Felföldi Dalia Iskola néven fog szerepelni. Kopecsni Gábort a névváltoztatás okáról, a harcművészeti iskoláról, a tevékenységük...

A közelmúltban Gömörpéterfalán, a Felföldi Baranta Szövetség keretén belül egy névváltoztatásra került sor. A Kopecsni Gábor által vezetett harcművészeti iskola ezentúl Felföldi Dalia Iskola néven fog szerepelni. Kopecsni Gábort a névváltoztatás okáról, a harcművészeti iskoláról, a tevékenységükről és jövőbeli terveikről kérdeztem.

  Mi a különbség a Felföldi Baranta Szövetség és a Dalia között?

  Felvidéken a Felföldi Baranta és a Dalia között valójában nincs különbség, de általánosan a baranta és a dalia között igen.

  Miért volt szükség a névváltozásra?

  Tudni kell, hogy a Felföldi Dalia Szövetség a szervezeti munkára és az iskolára oszlik szét. Gyűjtést, kutatást végeztem/végzek, a munka tulajdonképpen mára már felöleli a Felvidék majdnem teljes területét. A cél az, hogy az összegyűjtött, dokumentált anyagot felhasználjuk a gyakorlatban is, harcművészet formájában. Mi már legalább 7 éve külön, a kutatásra alapozzuk a tudásanyagunkat, erre épül a vizsgarendszer is. A névváltoztatás már régen szóban forgott, és most erre határozottan sort is kerítettünk. Ezért is döntöttem úgy, hogy nevet váltunk, s képviseljük azt, aminek több, mint tízéves kutatómunka és gyakorlati tapasztalt áll a hátterében.

  Maga a név is kötelez. A Dalia szó a régi idők vitéz katonáját jelenti, a mi célunk pedig egy férfias férfiú és nőies nő irányhoz kínál utat a harcművészeten keresztül. Ezzel egy saját, magyar nemzeti harcművészeti iskolát hoztunk létre, ami a Felvidéken született, ezzel egyetemben vannak anyaországi, erdélyi, sőt kirgiz érdeklődők is.

  Jövőre minden bizonnyal egy nemzetközi edzőtábort is tudunk szervezni. Aki a Felföldi Dalia Iskolát követi, annak egészséges fegyelmen keresztüli oktatásra, vizsgákra, kutatási lehetőségekre és egy-egy neves bemutatkozásra is lehetősége van bizonyos rendezvényeken, határon innen és túl. Mindezen felül természetesen nem szűnt meg a baranta mint olyan a Felvidéken, voltak csapatok, akik úgy döntöttek, hogy barantások maradnak. Ők jellemzően a baranta mint harcművészet mellett a hagyományőrzést is gyakorolják.

      Akkor mi is a nemzeti harcművészet, és mi a hagyományőrző?

  A magyar nemzeti harcművészet hét, úgynevezett rovásra osztható. Ezek a szablya, az íj, a fokos, ostor, bot, hajító fegyverek és a népi birkózás. Mind a harc, a virtus eszközei voltak a magyarság életében, a mi iskolánk ezek használatával foglalkozik. A hagyományőrző picit más. Korhű szempontból követi az eszközök formáját, a ruházatot. A hagyományőrző gondot visel a megjelenésre, a harcművész pedig bizonyos fegyverek gyakorlati tudására helyezi a hangsúlyt.

  Természetesen ez nem egy határozott kettéválás, hiszen egy harcművésznek is fontos a megjelenés, de ő a gyakorlásra helyezi a hangsúlyt. Egy hagyományőrzőnek lehet szép, míves és akár éles kardja is. A harcművész egy egyszerű gyakorló műanyag szablyát többre tart az edzés szempontjából, mert olyan kapuk és lehetőségek nyílnak meg ezen keresztül, amit egy éles és drága szablyával nem tehet, mert részben sérülésveszélyes, részben tönkremegy.

  A mostani gyűlésük Gömörpéterfalán az alakuló gyűlésük volt?

  Nem, ez közgyűlés volt. Elsősorban nevet adtunk magunknak – Felföldi Dalia Szövetség lettünk. De tisztújítás is volt a napirendi ponton, emellett felvázoltuk a helyzetünket, kitűztük a céljainkat. Megbeszéltük a legközelebbi tevékenységünket. Megbeszélésünk értelmében összpontosítást fogunk szervezni, ahol ki szeretnénk képezni, fel szeretnénk vértezni az egyes területi közösségek vezetőit, vagy jövendő vezetőit. Az ő feladatuk lesz aztán a dalia harcművészetet művelni és tanítani a Dalia Harcművészeti Iskola elvei szerint.

    Milyen területi közösségekről lehet beszélni?

  Szélesebb viszonylatban Dunaszerdahelyről, Komáromról, Szepsiről és Kassáról beszélhetünk, szűkebb viszonylatban pedig Fülekről, Almágyról, Péterfaláról és Simonyiról. Meg szeretném említeni, hogy nagy az érdeklődés Magyarországról is, de sajnos kicsi a kapacitásunk. Lehetőséget biztosítunk táborokkal és a tavasszal induló kezdő csapatvezető képzéssel, ahol egy olyan mértékű tudást kapnak, amivel el lehet indulni. A talpra álláshoz pedig különböző lehetőségeket biztosítunk táborokon, versenyeken és szemináriumokon keresztül.

  Mi az oka ennek az érdeklődésnek a dalia harcművészet iránt?

  Tartást, jellemet ad a fiataloknak. Megtanítja őket a fegyelemre, a győzelem és a vereség érzésének a kezelésére. Ez nagyon fontos dolog az ember életében. Különösen ma, amikor már nincs sorkatonaság. A dalia harcművészet létezése, az iránta való érdeklődés is csak annak a bizonyítéka, amiről ma gyakran beszélünk, hogy hiányzik a fiataloknak a katonaság. Ezzel egyetemben a lányok részéről is van érdeklődés. Náluk ez a talpraesettségben, testmozgásban és szintén a nemzettudat erősítésében jelenik meg.

  Említette, hogy gyűjtést, kutatást végzett tulajdonképpen az egész Felvidék területén. Megtudhatnánk, hogy hol?

  Inkább azt mondanám, hogy hol nem végeztem. Rövidtávú terveim között szerepel a gyűjtés, kutatás folytatása Szepsi környékén, azaz Abaújban, Felső-Nógrádban, de „nagy falatnak” ígérkezik a Vág és Garam köze is. Szeretném a munkát dokumentálni könyvekben úgy, mint ezt eddig is tettem, közkinccsé téve a feldolgozott anyagot. De elsősorban szeretném az iskolánk munkáját folyamatosan bővíteni az összegyűjtött tudás alapján.

  Milyen segítséget kap ehhez?

  Amennyiben külső segítségre gondol, szeretném megemlíteni Gömörpéterfala lakosságának és polgármesterének a hozzáállását, segítségét a munkánk végzésében, amivel országos központiság jellegével és lehetőségével bírhatunk. Minden tagunkés a saját nevemben is szeretném megköszönni nekik.

    A segítőkész emberek sorában egy fiatalembert emelnék ki, aki most jött ide közénk egy éves ösztöndíjjal. Ő Béres Sándor doktorandusz néprajzos, aki szakmai szempontból komoly segítséget jelent, mert nemcsak a gyakorlatban vesz részt, de a kutatásban és az edzéseken egyaránt.

  Mede Géza

Céljuk, hogy a szülők is megismerjék egymást, gyermekeik pedig kötetlen keretek között a tanórákon kívül is együtt szórakozzanak.

A Nagymagyari Magyar Tannyelvű Alapiskola a közösségépítés reményével szervezett jótékonysági rendezvényt. Baráti társaságok, családok látogattak az intézmény udvarára, ahol a finomságok mellett különféle szórakoztató programok várták őket.

  Katlanokban rotyogó gulyás jól ismert illata terjengett Nagymagyaron, miközben a jelenlévők a NAKK (Nagymagyari Kulturalis Közösség) együttműködésével szervezett ügyességi versenyeken mérték össze rátermettségüket. A Szlovák Vöröskereszt helyi szervezetének köszönhetően volt egészségügyi tanácsadás, de az  elsősegélynyújtás fontosságára is felhívták a figyelmet.

  A különféle süticsodákkal, fagylaltokkal pedig az édesszájúakra is gondoltak. Közben ostorcsattogtatástól volt hangos a környék, ugyanis a merészebbek a barantabemutató után kipróbálhatták magukat a magyar harcművészetben.

  Az érdeklődők megismerkedhettek a tűzoltók tevékenységével, de a táncvilágbajnokságokat megjárt helyi MT Family tánccsoport műsorát is megtekinthették. A délután során a gyermekek arcukra ölthették kedvenc figuráikat és habfürdőben frissíthették fel magukat.

  A finom gulyást Stercel Olivér (balról) és csapata biztosította a családi napon. Egy fényép erejéig táruslt hozzájuk Holibicky Mónika (középen) is a szülői szövetség helyi szervezetének elnöke.

  Holubiczky Mónika a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége Nagymagyari Szervezetének elnökétől megtudtuk, hogy a családi napot idén első alkalommal szervezték meg a helyi alapiskola udvarán.

  „Első évben vagyok a szülői szövetség helyi szervezetének elnöke, s úgy döntöttünk, szeretnénk újdonságokkal is színesíteni tevékenységünket.” – mondta.

  Holubiczky Mónika az ötlet eredetével kapcsolatban így nyilatkozott. „A szülői bál előkészületei során elhatároztuk, hogy tartunk egy olyan rendezvényt, ahol összehozzuk a családokat. Célunk, hogy a szülők is megismerjék egymást, gyermekeink pedig kötetlen keretek között a tanórákon kívül is együtt szórakozzanak.”

  Tűzoltóbemutató pillanata

  A szülői szövetség helyi szervezetének elnöke elárulta azt is, hogy kezdeményezésüket Dudás Tímea, a nagymagyari alapiskola igazgatónője támogatta. A rendezvény célja egyrészt a szórakozás, másrészt pedig jótékonysági, ugyanis a szervezők az intézmény padjainak felújítására gyűjtöttek.

  „Jó látni, hogy a nagymagyari alapiskola pedagógusai az intézmény közösségi és kulturális életének fellendítését szorgalmazzák, amibe mi, szülők is bekapcsolódhatunk. Gyermekeink jövője szempontjából nagyon fontos mindez.” – fogalmazott Stercel Olivér helyi önkormányzati képviselő.

  A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének Nagymagyari Szervezete aktív tevékenységével kapcsolatban a helyi képviselő elmondta, hogy örömére szolgál a tagok lelkiismeretes és odaadó munkája.  Stercel Olivér és csapata a családi napot gulyásfőzéssel támogatta. „Lehetőségeinkhez mérten szívesen segítünk, hiszen ez az esemény a közösségépítő jellege mellett jótékonysági is.” – zárta.

  A rendezvény sütögetés melletti beszélgetéssel záródott.

  Az esti órákat a tábortűz tette meghittebbé, ahol szalonna- és szafaládésütés mellett beszélgettek a jelenlévők. A június 9-i, szombati családi nap nagy sikerrel zárult Nagymagyaron.

A Rimaszombati járás a foglalkoztatottság terén a legutolsó az országban. Méghozzá magasan! A fiatalok rendre elvándorolnak, Pozsony környékén, vagy külföldön keresnek munkát, megélhetést. Akik maradnak, azokra (tisztelet a kivételeknek), nehéz jövő vár. Következik a „podpora”, a segély, a tanác...

A Rimaszombati járás a foglalkoztatottság terén a legutolsó az országban. Méghozzá magasan! A fiatalok rendre elvándorolnak, Pozsony környékén, vagy külföldön keresnek munkát, megélhetést. Akik maradnak, azokra (tisztelet a kivételeknek), nehéz jövő vár. Következik a „podpora”, a segély, a tanácstalanság, ami gyakran végül alkohol-, és kábítószer fogyasztáshoz, bűnözéshez vezet.

  Van viszont a fiatalok között olyan réteg is, amely nem adja fel, megpróbál megélhetést teremteni magának és kis családjának idehaza. Célt tűz ki maga elé, és próbálja azt megvalósítani. Tesz érte. Persze, ehhez helyi szinten még több energia és lelemény szükséges, mint másutt, de nem adja fel.

  Rencsok János

  Ezek közé a fiatalok közé tartozik a Rakottyás-i Rencsok János is. Vele beszélgetek.

  Hogyan is kezdődött a pályafutása?

  Hét éve lettem megválasztva Rakottyás község polgármesterének, de már jóval előtte is foglalkoztam olyan tevékenységgel, amit parasztudvarnak neveztünk el. A mi esetünkben ez a lovak tartása mellett kulturális tevékenységet, a néphagyomány ápolását takarja. 2013-ban lettünk beregisztrálva, mint polgári társulás, azóta tevékenységünk folyamatosan bővül.

  Érdekli ez az embereket?

  Nagyon érdekli. Főleg a fiatalokat, akik szívesen jönnek. Lovas oktatás folyik csaknem minden hétvégén. Rácka bárányunk is van, magyar kacsa, liba, így a gyerekek elszórakoznak. A lovas kultúra mellett igény van az íjászatra, táborokat szervezünk, ahol gyakran részt vesznek barantások is. Ez egy ősi magyar harcművészet, amely különböző technikák (ostor, íj) megismertetése mellett elsősorban fegyelemre tanítja a fiatalokat. Vonzza őket a virtus.

  De táborainkban találkozhatnak modern dolgokkal is. Például a tájékozódási versenyen követelmény az okos telefon használata. No, ennek aztán örülnek a gyerekek.

      Az idősebbekkel hogy állnak?

  Nem hagyjuk ki őket sem. A közeli Bátkában jó a kapcsolatunk az idősekkel, kemencés napokat tartunk velük. Csoportunk van, amely a néptáncot műveli, a népdalokat ápolja. Fellépéseinket, lovasbemutatóinkat látványosan, mutatósan szervezzük, így szeretik az idősebbek is és a fiatalok is egyaránt.

  Összegyűjtöttük és használhatóvá tettük a mezőgazdaságban használt lovas szerszámokat, gépeket, mint például a lovas-gereblye, lovas-kasza. Az ilyen bemutatóknak is nagy sikerük van.

      Ki az a mi? Kikkel dolgozik együtt?

  Lelkes fiatalok. Meg kell említenem Bátkából Bene Viktort, Tamásiból Varga Krisztinát, vagy épen a páromat, Boros Zsuzsát, aki Tornaljáról való. De rajtuk kívül sokan vannak, akikre- úgy érzem -számíthatok ebben a tevékenységemben. És ennek nagyon örülök.

  Említette, hogy polgármester is.

  2010 óta vagyok a polgárok bizalmából egy Balog völgyi község, Rakottyás polgármestere. A 340 lakosú kisközséget zömmel református vallású magyarok lakják.

        Lehet tudni, hogy honnan ered a község neve?

  Az idősek beszélik, hogy régen a község feljebb terült el a Balog völgyében. A török elől húzódott ide a lakosság, egy rekettyésbe. Innen a falu neve is.

  Mi az a rekettye?

  Bokros növény, sárga bogyókkal. Közismertebb neve a homoktövis. Már nincs belőle a falu területén, de terveink között szerepel a visszatelepítése, és bogyóinak hasznosítása. Sok C-vitamint tartalmaz.

  Rakottyás.

  Milyen terveik vannak még a jövőre nézve?

  Jelenleg folyamatban van az épületeink felújítása és új tartalommal való megtöltése. Ezt önerőből végezzük, a közhasznú munkások segítségével. Szeretnénk lakásokat építeni a rászorulóknak, de legfőbb célunk a vízvezeték kiépítése.

  Hát ez nem kevés. Mi van még?

  2015-ben a Balog- és a Vály-völgyében Helyi Akciócsoportot alapítottunk 23 község részvételével. Ezt mozgatom a lehetőségeim, és képességeim szerint. Sajnos még viszonylag kezdeti stádiumban vagyunk, de remélem, hogy hamarosan eljön az idő hogy teljesíteni tudjuk az előírt feltételeket, és kapjunk pénzt mi is ennek a vidéknek a gazdasági és szociális fejlesztésére.

  Nos, ennyit egy fiatalember tevékenységéről, aki nemcsak kellő ambícióval és akarattal rendelkezik, de érti is a dolgát.

  Sok sikert kívánok neki!

  Mede Géza