Féltett platformok
A kiterjesztett értelem (Augmented Intelligence), amelyet a köznyelv leggyakrabban AI-nak vagy mesterséges intelligenciának is nevez, ma már egyre kevésbé tekinthető puszta eszköznek. Sokkal inkább új célterülete és egyik legfőbb közege mindannak, amire eddig hagyományosan művészetként hivatkoztunk. Érdekes párhuzam, hogy a japán és a kínai nyelvben a korunk technológiai ugrásának eredményeként előálló új gazdasági, társadalmi és kulturális univerzumot nem „mesterségesnek”, hanem „ember alkotta” értelemnek hívják. Meglátásom szerint ez a megközelítés sokkal pontosabban tapint rá a lényegre: itt valójában az emberi elme fogalmi határainak expanziójáról, kiterjesztéséről van szó, nem pedig egy tőlünk idegen entitás térnyeréséről.
Ebben az új kontextusban az alkotó és az algoritmus viszonya szimbiotikussá válik. Az AI nem helyettesíti a kreativitást, hanem egyfajta kognitív partnerként működik közre, amely olyan mintázatokat és összefüggéseket tesz láthatóvá, amelyek az emberi percepció számára rejtve maradnának. Ez a kooperáció pedig elkerülhetetlenül kikényszeríti a művészet mibenlétének újraértelmezését.
Amióta csak az eszemet tudom, határtalan vágyat érzek arra, hogy minden olyan új technológiai platformot kipróbáljak, amelytől a kultúrát és a művészetet oly sokszor szokták félteni a nézhetetlen tévécsatornák késő esti, beszélgetős műsoraiban. Amikor ezekkel az innovációkkal kísérletezem, nem csupán az érdekel, hogy miként lehet őket új, kreatív eszközként használni. Ugyanennyire, ha nem jobban izgat az a kérdés, hogy e technológiák révén miképp dekonstruálhatom az irodalom, a képzőművészet és általában véve a kultúra közmegegyezésesnek látszó, aktuális fogalmi kereteit.
Hiszen a dekonstrukció sosem öncélú rombolás. Amikor egy technológiai platform segítségével megbontjuk a megszokott narratívákat és esztétikai kategóriákat, valójában egy újfajta kulturális horizontot vázolhatunk fel. Ez a folyamat lehetővé teheti, hogy ne csupán passzív elszenvedői, hanem aktív formálói legyünk annak a kibontakozó digitális kornak, amelyben a gép nem feltétlenül a művészet végét, hanem talán annak egy radikálisan új fejezetét jelenti.
