A kiterjesztett Ă©rtelem (Augmented Intelligence), amelyet a köznyelv leggyakrabban AI-nak vagy mestersĂ©ges intelligenciának is nevez, ma már egyre kevĂ©sbĂ© tekinthetĹ‘ puszta eszköznek. Sokkal inkább Ăşj cĂ©lterĂĽlete Ă©s egyik legfĹ‘bb közege mindannak, amire eddig hagyományosan művĂ©szetkĂ©nt hivatkoztunk. Érdekes párhuzam, hogy a japán Ă©s a kĂnai nyelvben a korunk technolĂłgiai ugrásának eredmĂ©nyekĂ©nt előállĂł Ăşj gazdasági, társadalmi Ă©s kulturális univerzumot nem „mestersĂ©gesnek”, hanem „ember alkotta” Ă©rtelemnek hĂvják. Meglátásom szerint ez a megközelĂtĂ©s sokkal pontosabban tapint rá a lĂ©nyegre: itt valĂłjában az emberi elme fogalmi határainak expanziĂłjárĂłl, kiterjesztĂ©sĂ©rĹ‘l van szĂł, nem pedig egy tĹ‘lĂĽnk idegen entitás tĂ©rnyerĂ©sĂ©rĹ‘l.
Ebben az Ăşj kontextusban az alkotĂł Ă©s az algoritmus viszonya szimbiotikussá válik. Az AI nem helyettesĂti a kreativitást, hanem egyfajta kognitĂv partnerkĂ©nt működik közre, amely olyan mintázatokat Ă©s összefĂĽggĂ©seket tesz láthatĂłvá, amelyek az emberi percepciĂł számára rejtve maradnának. Ez a kooperáciĂł pedig elkerĂĽlhetetlenĂĽl kikĂ©nyszerĂti a művĂ©szet mibenlĂ©tĂ©nek ĂşjraĂ©rtelmezĂ©sĂ©t.
AmiĂłta csak az eszemet tudom, határtalan vágyat Ă©rzek arra, hogy minden olyan Ăşj technolĂłgiai platformot kiprĂłbáljak, amelytĹ‘l a kultĂşrát Ă©s a művĂ©szetet oly sokszor szokták fĂ©lteni a nĂ©zhetetlen tĂ©vĂ©csatornák kĂ©sĹ‘ esti, beszĂ©lgetĹ‘s műsoraiban. Amikor ezekkel az innováciĂłkkal kĂsĂ©rletezem, nem csupán az Ă©rdekel, hogy mikĂ©nt lehet Ĺ‘ket Ăşj, kreatĂv eszközkĂ©nt használni. Ugyanennyire, ha nem jobban izgat az a kĂ©rdĂ©s, hogy e technolĂłgiák rĂ©vĂ©n mikĂ©pp dekonstruálhatom az irodalom, a kĂ©pzĹ‘művĂ©szet Ă©s általában vĂ©ve a kultĂşra közmegegyezĂ©sesnek látszĂł, aktuális fogalmi kereteit.
Hiszen a dekonstrukciĂł sosem öncĂ©lĂş rombolás. Amikor egy technolĂłgiai platform segĂtsĂ©gĂ©vel megbontjuk a megszokott narratĂvákat Ă©s esztĂ©tikai kategĂłriákat, valĂłjában egy Ăşjfajta kulturális horizontot vázolhatunk fel. Ez a folyamat lehetĹ‘vĂ© teheti, hogy ne csupán passzĂv elszenvedĹ‘i, hanem aktĂv formálĂłi legyĂĽnk annak a kibontakozĂł digitális kornak, amelyben a gĂ©p nem feltĂ©tlenĂĽl a művĂ©szet vĂ©gĂ©t, hanem talán annak egy radikálisan Ăşj fejezetĂ©t jelenti.