#apoltemesi

Nagyon szeret lomtalanítani, bolhapiacozni, nagy bútorfelújító, kedvenc tárgya egy rózsaszín-arany-fehér csíkos 1 espresso-s mini termosz a 60-as évekből, minden évben tart egy olyan hónapot, amikor nem beszél a munkájáról. Amúgy meg rakott krumpli, földimogyoró krém és Szentendre.

She likes the junk-clearance in the city, or to go to the flea-market, she likes to renovate furniture, her favorite object is a one-espresso mini thermos with pink-gold-white stripes form the ’60s, every year for a month she doesn't talk about her work. And anyway layered potato, peanut butter, and Szentendre.

Apol asztala/Apol’s table.

Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?/What is your favorite childhood memory? Nagycsaládban nőttem fel, öten vagyunk testvérek, én vagyok a legkisebb. Néhány egymást követő nyáron az unokatesóimmal és a szomszéd gyerekekkel „Gyerekbált” tartottunk, meghívtuk a környékbelieket és komplett kis műsort adtunk elő mini színdarabokkal és vicces jelenetekkel. Beöltöztünk, jegyeket osztogattunk, jegyzőkönyvbe vettük. Nagyon készültünk! Az egyik nyáron, kb. 4 éves voltam, volt két jelenet között egy egyperces átvezető. A bátyám és az unokatesóm egy fadarab eltörésén munkálkodtak nagy erőkkel, természetesen nem ment nekik! Minden izmukat megfeszítve gyötrődtek, de nem! Ekkor léptem a színre piros-fehér csíkos puffos ujjú kis ruhában és könnyedén szétpattintottam az öklömnyi vastag fahusángot. Óriási ováció, a dombon ülő felnőtt nézőközönség tapsviharban tört ki!! Meghajlás és szaladás. És ezután még sok-sok kuncogás...

I grew up in a big family, I have four siblings, I am the youngest amongst the five. A few consecutive summers we organized a “Kid’s Ball” with my cousins and the neighbor kids. We invited everyone from around and we had a complete show for entertainment with mini theatre plays and funny scenes. We dressed up, handed out tickets, we had a registry. We were very prepared. One of these summers, I was around 4 years old at the time, my older brother and my cousin tried very hard to break a tree branch, of course without any luck. Every muscle in their bodies was involved in the procedure, but they couldn’t succeed. This was the moment when I stepped on the stage in my red-white striped, puffy-sleeved dress and I easily broke the branch into half. Huge ovation, the adults who were watching from the mound started clapping. I took a bow and ran off. A lot of laughter followed...

Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?/What do you feel when another artist does something similar to your work? Ha a kollegialitásról van szó, akkor nagy örömöt érzek, és azon kezdek el gondolkodni, hogyan tudnánk együtt valami izgalmasat létrehozni. Közös munka, alkotó közösség, kiállítás! Egymást lelkesítve és szellemileg támogatva valami újat, amit csak mi tudunk. Ha a plagizálást feszegetjük, akkor elég hamar lángra kapok, érthetetlennek tartom az efféle élősködést. Ha egy alkotó pályán nincs saját ötleted, abból amúgy sem lesz hosszútávfutás.

If it’s about collegiality, I feel joy, and I start to think about how could we work together to create something exciting. Collaboration, creating community, exhibition. To buck each other up and to support each other intellectually to do something, we can only do. If it’s plagiarism, then I get angry pretty quickly, I cannot understand this kind of leeching. If you as a creating artist don’t have ideas on your own, then you are predestined to have a short run in your career anyways.

Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?/What would you like to be remembered by? …hogy mennyire szerettem. A leendő férjemet, gyerekeimet, családomat, barátaimat, munkatársaimat és a munkámat.

...by how much I loved. My to be husband, my children, my family, my friends, my colleagues and my job...

Gyűjtesz valamit?/Are you collecting something?  Furcsa kis tárgyakat, régi fémdobozokat, anyukám szerint kacatokat :D de ezek nyilvánvalóan kincsek ;) Nagyon szeretek lomtalanítani, bolhapiacozni, nagy bútorfelújító vagyok, a régi, szép, múlttal rendelkező tárgyakat szeretem.

Strange little objects, old metal boxes, according to my mother: junk :D, but these are not junk but rather treasure ;). I love the junk-clearance, to go to the flea-market, I love to renovate furniture, I like old, beautiful objects that have a past.

Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?/Do you have a childish habit that you do when nobody is watching? A nagymamám pudingjáról való álmodozás, vagy a képzelt barátnőmmel való ücsörgés ide tartozik? :D

Does daydreaming about my grandma’s pudding or to sit around with my imaginary girlfriend belong to this category? :D

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?/What was the craziest thing you have ever done? Amikor Törökországba mentem Erasmussal, sok mindennel foglalkoztam, hogy rákészüljek, de a szállásom kérdését szerettem nem tudomásul venni. Abban reménykedtem, hogy magától megoldódik, de mint általában, ez a taktika ezúttal sem hozta a várt eredményt… az utazás napja viszont vészesen közeledett, így gondoltam egy huszárvágással elintézem a sokat halogatott kérdést, beírtam a google-ba: „Izmír flat”. Lett egy találatom! …így lettem egy török, egy argentin és egy orosz lány lakótársa az izmíri party negyedben.

When I went to Turkey with the Erasmus program. I dealt with a lot of things to get ready for this, except for the accommodation part which I liked to ignore altogether. I was hoping it will get solved by itself, but like most of the time, this tactic did not bring the expected solution… The day of my travel was getting closer by the minute, so I decided I will solve the issue in an instant, so I googled: “Izmír flat”. I had a hit… and this is how I ended up being the flatmate of a Turkish, an Argentinian, and a Russian girl in the party district of Izmír.  

Van-e napi rutinod?/Do you have a daily routine? Kéne?

Should I?

Kedvenc tárgyad?/Favorite object? Távol álljon a kivételezés, de a legaktuálisabb egy rózsaszín-arany-fehér csíkos 1 espresso-s mini termosz a 60-as évekből. Talált gyöngyszem! Pontosan annyit tud, amennyit ígér.

I don’t want to exclude anything, but right now my favorite is a pink-gold-white striped one-espresso mini thermos from the ‘60s. It’s a treasure found. It knows exactly what you would expect.

Hogyan fogsz neki egy új munkának?/How do you get started on a new project? A mostani munkámat, ahol textilipari maradékokból fejlesztek akusztikai paneleket, ami egy anyagfejlesztéssel egybekötött struktúra tervezés, több évig készítettem elő. A probléma feltárása, a lehetséges alapanyagok felkutatása, az anyagismeret elsajátítása és a lehetséges válaszok feltérképezése szép és komplex feladat volt, amit a gazdasági szempontokkal is össze kellett fésülni. A munka minden egyes lépésénél figyeltem a külföldi tanulmányokat, témába vágó kiállításokat, így érlelődött bennem a koncepció. Minden egyes kísérlet közelebb vitt az anyag valódi megismeréséhez és kirajzolta a releváns felhasználási területeit. A tartalom és a formai megjelenés egymás mellett alakul. Egyszerre több dolog forog bennem, nyitott szemmel érlelgetem magamban, apró részletmegoldások rakódnak hozzá általában teljesen más területekről. Aztán jön egy rövid kísérleti fázis, skiccelés és végül, ha megérik a döntés, nekivágok és onnan nincs megállás.

My current project, to make acoustic panels out of textile industry left-overs, which is material development combined with structure planning, took years of preparation. The exposition of the issue, the search for possible materials, to acquire the knowledge of materials, and to map out the possible solutions was a nice yet very complex task, which had to be merged with economical aspects as well. At every step of my work, I was looking out for foreign studies, exhibitions about the theme, this is how my conception was formed.  Every single experiment took me closer to really knowing the material and outdrew the relevant areas of use. Content and formal representation form side by side. More than one thing is on my mind at the same time, I process them with eyes wide open, tiny detail solutions are being added form other fields. This is followed by a short experimenting phase, sketching and then, at last, a decision is made, I start and I don’t stop from that point on.

Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?/Is there a specific mood/atmosphere that makes creating easier for you? A pattanásig feszült helyzet. Ha megérett a döntés, összeállt egy elképzelés, onnantól csinálni akarom! Ilyenkor hirtelen ember vagyok – anyai vonásra – azonnal el kell kezdenem!

A very tense situation. If the decision is made, I have a concrete idea, I want to get started. I am an abrupt person -like my mother- I have to start right away.

Kutya vagy macska?/Dog or cat? Ember!

Human!

Mi az, ami a leginkább feltölt?/What can recharge you the most? Minden évben tartok egy hónapot, amikor nem beszélek a munkámról. Sőt, ilyenkor kifejezetten olyan tevékenységekre helyezem a hangsúlyt, ami kikerget a komfortzónámból. Erre a távolságra szükségem van, hogy meg tudjam őrizni az elfogulatlanságomat, és hogy finoman újra hangoljam magam.

Every year there is a month when I simply don’t talk about my work. Moreover, I try to emphasize doing things that are getting me out of my comfort zone. I need this distance so that I can stay objective, and to rebalance myself.

Kedvenc város?/Favorite city? Már sok éve Budapesten élek, de a legmélyebb kötődésem Szentendréhez köt. Ott rakott le a gólya, lettem két copfos óvodás, soha eleget nem próbáló zeneiskolás, elcsatangoló kiskamasz, trapéz nadrágos nagy kamasz. Azok az utcák és helyszínek égtek belém.

I live in Budapest for many years now, but my deepest connection is to Szentendre. The stork delivered my there, that’s where I became a kindergarten student with pigtails, a pupil at the music school who never practiced enough, a young teenager who wandered around, and an adolescent with trapezoid pants. Those streets and scenes are the ones that are closest to my heart.

Kedvenc étel?/Favorite food? Az étel, ami örök kedvencem, a Rakott krumpli! Különösképpen születésnapi tortaként ;) Az étel viszont, ami szinte függőséget okoz, de néha barátságok detonátora, az a földimogyoró krém.

My all-time favorite is layered potatoes. Especially if it comes in the form of a birthday cake ;). But the food that causes addiction and can be a detonator of friendships is peanut butter.

Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?/What is that one artwork you have to do before you die? Amit a New York-i MoMA-ban kiállítok :D

The one I will exhibit at the MoMA in New York :D

------------------------------------- NÉVJEGY - Temesi Apol:

„2014-ben diplomáztam a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen textiltervezőként. Munkáimban a struktúra tervezés és az alapanyag centrikus gondolkodás dominál. Az Egyetemen folytatott doktori kutatásomban az ipari maradékok másodlagos életét vizsgálom, s ezeknek felhasználási területeit térképezem fel. A textilipari maradékokra tekinthetünk hulladékként, vagy lehetőségeket magában rejtő nyersanyagként. Ha újraértelmezése során eredeti jó tulajdonságait kihasználjuk és a megdolgozásával továbbiakkal egészítjük ki, megtalálhatjuk új felhasználási területeiket. Így a korábban teherként jelenlévő anyagokra ismét alapanyagként tekinthetünk. Koncentrálva a textilipari hulladékokra, saját technológiámmal olyan alapanyag fejlesztés válik lehetővé, ahol a nyersanyag egészen új karakterében mutatja meg magát és alkalmassá válik belsőépítészeti felhasználásra is. Az így létrehozott akusztikai panelek funkcionális és képzőművészeti falburkolatok egyben. A fejlesztés 2018-ban és 2019-ben Klíma-innovációs díjat nyert, valamint a 2019-es Moholy Ösztöndíjat is elnyerte.”

„I finished my diploma in 2014 at the Moholy-Nagy University of Arts and Design as a textile designer. My work is dominated by structure planning and material centric thinking. In my doctoral research at the University, I am examining the secondary life of textile industry leftovers, and I am mapping out the usage of these materials. We can consider the textile industry leftovers as waste, or as an opportunity to find raw material within. When reusing these materials we use their originally good characteristics and while working with it we complement it with others, we can find the new fields of using these materials. This way these materials that were considered as waste, can be considered as basic materials. By concentrating on textile industry waste and by using my technology it is possible to develop a new kind of base material, where the raw material can show off new characters and becomes suitable for interior design as well. The acoustic panels created in such a manner are both functional and artistic wall covers as well. This innovation won the Climate-innovation price in 2018 and 2019, and also won the Moholy Scholarship in 2019.”