#anyasĂĄg
amirol senki nem beszel. Hogy milyen erzes amikor a gyerek egesz nap ordit es mar BARMIT megtennel hogy elhallgasson ot percre. Amikor olyan gondolatok fordulnak meg a hulla faradt, elnyutt, tompa fejedben, amiket magad elott is szegyellsz. Hogy jon utanad mindenhova es tepi le rolad a gatyat hogy figyelj ra, mikor neked muszaj wcre menned. Amikor zuhanyzas kozben nez teged es kozben vegig torka szakadtabol lila fejjel uvolt. Te pedig folyamatosan azt gondolod, biztos miattad van, hogy szar anya vagy, a vilag legszarabb anyaja, minek az ilyennek gyerek, aki meg ennyit se bir. Hogy amikor sirni lat, majd biztos azt hiszi, miatta van, es erre majd emlekezni fog, ezert inkabb visszafojtod a sirast, vagy bezarkozol a kisszobaba ahol te bogsz o meg kint az ajto elott mert nem talal teged. Hogy mindekozben a regi nagy baratsagok es a hazassagod is valami vegtelen fekete lyuk fele tart, mert az esetek 99%ban halvany fogalmad sincs arrol, mit csinalsz. Hogy tul sokat vallalsz vagy sem, hogy jol akarsz kinezni de mi van ha a gyerek vegig orditja a tornat is, es delutanra mar annyira sok a minden hogy muszaj egy kis csokit enni kenyerrel. Hogy folyamatosan a szuleidre gondolsz, hogy az hogy most itt lehetsz nekik mennyi vegtelen aldozattal jart es ezt sose fogod tudni megkoszonni nekik rendesen. Elhatarozod hogy kirakod az instara az >oszinte< fotokat de aztan meggondolod magad mert szegyelled a gyengeseged. Vegul is mas anyaknak is megy, azok se pampognak, neked se szabadna. Hogy ebbol mire fog emlekezni majd a gyerek, ha felno. Hogy mennyjre fog teged utalni.
