Mindig is ereztem, hogy Vini nem fog vegig bentmaradni, mondtam is sokszor, hogy nagynak erzem a babat, es hogy biztos korabban fog erkezni.
Junius 21-en szombaton szep meleg nyari ido volt, ugyhogy Baluval ugy dontottunk, hogy elmegyunk ebedelni, es utana a nap hatralevo reszet a medencenel fogjuk tolteni.
A hazhoz kozel levo kiulos kis etteremben megebedeltunk kenyelmesen, majd hazaterve felvettuk a furdoruhat, es kimentunk a tetoteraszra. Korabban sokat usztam, de aznap valahogy nem volt kedvem, ugyhogy csak napoztunk, a medence szelerol logattuk be a labunkat. Tamara baratnom 4 korul hivott, hogy fagyizzunk egyet, es hat persze ilyenre en nem mondok nemet :) A fagyizo amugy is a haz alatt van. Tamaranak is mondtam, hogy ugy erzem hogy korabban fog erkezni a kicsikenk.
Fagyi utan az orias babzsakfotelemben tvzgettem, amikor egyszer csak egy kis pukkanast ereztem a hasamban, ami eleg szokatlan erzes volt. Felkeltem a fotelbol, es ereztem hogy valami folyik a labamon. Gyorsan a furdobe siettem, nagyon meg voltam lepodve, es nem is voltam benne biztos, hogy ez mar âazâ, hiszen kerek egy honap volt meg hivatalosan a szulesig. Aztan a furdoszobabol szoltam Balunak, hogy szerintem indulunk szulni. Nagyon meglepodott o is, es egy kicsit ideges is volt, nagyon feltett. En ekkor meg teljesen laza voltam, Balut nyugtattam, a legnagyobb zavaro tenyezo a folyamatosan szivargo viz volt. Valahogy olyan ânem hiszem elâ erzesem volt, felkeszuletlenul ert, hogy elindult a szules. Mindig is korabbra terveztem a szulest, de egy-ket hettel, nem egy honappalâŠ
