"UtolĂ©r a sorsod, hiĂĄba menekĂŒlsz,
Minden jĂł elkerĂŒl, piĂĄzgatsz egyedĂŒl,
Nem vitted semmire az életben,
Még mindig minden gondolatod éretlen.
Telnek a napok, csak vĂĄrod a jelet,
Mikor mondta utoljĂĄra bĂĄrki, hogy szeret?!
Lakås, csalåd, feleség, gyerek,
Helyett csak a keserƱség maradt meg neked.
UtĂĄlod a vilĂĄgot? Ăn megĂ©rtem.
A régi spanok nem néznek mår feléd sem,
BĂĄmulod a plafont, nem jĂĄrsz el sehovĂĄ,
Aki bekopog hozzĂĄd, max. a jehovĂĄk."
Antal













