#agyfasz

"Itt, Sydney-ben az anyósom szokott nagyon sokat segíteni, illetve van dadus heti kétszer, ami szintén nagy segítség. Otthon a családom, illetve a húgom is volt már itt, Sydney-ben, de a szüleim is jönnek. Egyedül felnevelni egy babát elképesztően nehéz, hiszen nekem a férjem dolgozik. Ami lehetőség van, azt elfogadom."

hogy akik kedvelik Sternt azok 15 percet hallgatják a műsorát, mert kíváncsiak mit fog mondani

akik semlegesek azok 25 percet, mert kíváncsiak mit fog mondani

akik utálják azok 1 órát, mert kíváncsiak mit fog mondani

és a fekete!

mi sem szívmelengetőbb, mint egy szürke és fekete gömbökkel feldíszített karácsonyfa! fehér műfenyővel a legjobb!

sőt, lehet a "fa" csak jelzésértékű, hogy ne zavarjon be nagyon a halott hangulatba!

“..nem gondolom, hogy ma Magyarországon a kirívó gazdagság megtestesítője az egy batidai ház lenne”

A batidai “ház”

Jókai? Jókai egy-két kivétellel érdektelen és olvashatatlan a mai olvasók számára, de szerintem már szüleink generációja számára sem jelentett semmit. Jókai igazi közönsége szerintem Ferenc József halálával egy időben halt ki.

Gárdonyi Géza? Az Egri csillagokkal az az érdekes, hogy igazán a Kádár-korszakban lett etalon, mint “nemzeti regény”. Persze nyelvileg igénytelen, mint egy darab kő és körülbelül annyira kalandos, mint a heti horoszkóp bármelyik életmód magazinban, nade valahogy betalált mind szövegben, mind filmadaptációban.

Illetve ahogy gondolkodom, lehet, hogy ez a historizáló közösségérzet-pótlék inkább a Kádár-korszak saját találmánya. A Tenkes kapitánya meg mondjuk a Szaffi pont annyira cizellált történetek, mint Jumurdzsák “egy gyűrű mindenek felett” fétise. A Hídember is tulajdonképpen ennek a bárdolatlan, bár nem feltétlenül szegény közönségnek a dizájndrogja, Nemeskürty kései utódai pedig most kaptak lehetőséget arra, hogy a Hunyadival beröffentsék az audiovizuális droglabort ugyanennek a bárdolatlan, bár nem feltétlenül szegény közönségnek.