#20190416

Let’s cook!

/vox pre-mortem/ Szóval előtted ilyen nem volt. Sosem mondtam, hogy az a helyzet olyan nagyon élhető lett volna, hiszen az üresség egy olyan dolog, ami félre nem érthető, és hogy jössz – hát, jó ha valaki előre szól – na de nem szólt. És előtted ilyen nem volt, hogy ennyire ne érezzem, merre tovább, hogy már azelőtt tudjam, hogy vége, hogy azt mondhatnám: végre valaki, aki anélkül, hogy kérném, egy új ént hoz át a fénybe – és az lett, hogy most az emléked próbálom eltárolni, lehetőleg jó mélyre, hogy ne lássam. Hogy újra elővenni sose kelljen, hogy a memóriám ezen egy hónap szalagján egyszerűen csak áttekerjen, és ne keverjen össze semmi újjal, hogy a hangod ne csengjen össze minden alkalommal az E6 húrral, hogy a lelkem – mint mindenkit –, téged is elengedjen. És nem tud, mert azt hiszed, nem látom, a szavad hogyan színlel, azt hiszed, mindent el lehet intézni egy seen-nel, azt hiszed, nincs más így, egyedül csak te magad, és hogy az elvesztés fájdalma majd évek múltán is megmarad. De ez mégis könnyebb így, mert ő már nincs veled, és azért, hogy túl próbálsz lépni, mondjuk jár a tisztelet, de mondd, gondolkoztál már, hogy rajta kívül szeretni kit lehet? Én nem vádollak. Csak kérdezek. Bár nem akarom már tudni, mit miért teszel, hogy hány olyan este van, mikor az önkívületig bebasztál, és hogy hány lány volt meg akkor, ez aztán végképp nem érdekel, azért mégis valahogy fontos vagy, és hatsz rám, és mindenkiében a te arcod keresem, és ha látlak, az érzésnek nincs még neve sem, azt viszont nem értem, a szívem miért dobban hevesen, mikor tudom, ez az egész téged mélyen hidegen hagy. Szóval előtted ilyen nem volt, és azt se mondom, hogy jelen helyzet olyan nagyon élhető lenne, mert szeretni egy olyan dolog, ami félre nem érthető, és hogy mész – jó lett volna ha valaki előre szól – de nem szólt.

Look, let us not ignore the fact that if he hadn’t dawdled his way back from Liverpool, Natalie wouldn’t have needed babysitting in the first place!