Én: Ha egyszer ott állsz a síromnál nem fogsz sírni. Kérlek mosolyogj és gondolj a szép emlékeinkre ! Kérlek..

Elmentem a helyre ahol 4 hónappal ezelőtt Vele voltam. Leszálltam a lovamról. Megálltam néztem a helyet majd, összeestem. Elkapott a zokogás. Csak zokogtam és zokogtam. Végig futott bennem az összes emlék. Majd odabújt hozzám a pejtarkám. Átöleltem és csak annyit mondtam neki, hogy soha ne feljtsen el ha én már nem lennék.. Majd felálltam és elkezdtünk sétálni. Elsétáltunk a les előtt ahol mindig ültünk majd azon a helyen jártam ahol együtt átöleltél és együtt sírtunk. Nem bírtam. Kitört belőlem minden. Leültem a földre és elkezdtem sírva kiabálni, hogy "Miért fáj ennyire?!!". Majd lehajtottam a fejem és csak sírtam. Kis idő múlva erőt vettem magamon, felültem a lovam hátara és tovább mentünk..