#zs.d.

Mert Te előcsaltad a mosolyomat, akkor is ha éppen a legnagyobb fájdalom tombolt bennem.

Mert megtanítottál mindenre, hogy nem kell száz ember, elég ha Te itt vagy.

Mert mindig számíthattam rád.

Mert téged választottalak mindennek előtt.

Mert Te voltál az egyetlen aki mellett önmagam voltam, akinek elmondtam a titkaim.

Mert bíztam benned!!

Igazából nem fűztem hozzá nagy reményeket év elején, úgy voltam vele "csak teljen el". Mindrnki szídja, én is, viszont elég sokat kaptam tőle. Megtanultam önmagam lenni, trljesen őszintén állni mindenkihez, megtanultam mosolyogni akkor is ha fáj. Kaptam az idei évben hideģet,meleget, de én egész büszke vagyok magamra. Azt nem tagadom, hogy a barátaim száma megcsökkent, de akik maradtak azt hiszem tényleg igaz barátok, elveszítettem egy nagyon fontos lányt, akiben rettenetesen bíztam, de azt hiszem Ő most így a boldog és én nem akarom zavarni. De viszont megkaptam Őt, a nagy betűs példaképem, akivel nagyon jó kapcsolatot tudtam kialakítani. A suliban is egész jól teljesítek aminek rettenetesen örülök. Már csak egy dolog van hátra, a szilveszteri közös berúgás!!

Összekucorodva, térdeimre hajtva a fejem.

Zokogtam és hallgattam az óra kattogását.

Tudtam, hogy ahogy az óra, pont úgy fog elmúlni minden.

De egy dolog örökre megmarad.

A hiányod.

Egy csödtömeg, aki olyan dalokat hallgat, amik a régi énjére emlékeztetik. Olyan dalokat amikkel minden egyes hallgatással egyre jobban összetöri magát. De nem érdekli, mert ilyenkor még azt hiszi, hogy van remény. Pedig jól tudja, hogy a múltja sosem fog visszatérni.

Fekszem itt a fűben egy üveg vörösborral és a kiskutyámmal. Figyeljük az idei csillaghullást, ez az első év amikor nélküled nézem őket. Most nem beszéljük együtt az élet problémáit és nem sírunk, majd nevetünk. Úgy hiányzol..-de más emberek szerepelnek már az életedben. Furcsa, hogy neked ennyit ért nyolc évnyi testvériség szintű barátság. Pedig Te voltál és leszel is mindig a legjobb barátnőm.