Legjobb barátnőm!
Szó,mi szó,ezer éven vagyunk túl,most mégis más lesz minden ezek után.Jelenleg 170km-re vagyok tőled,de lassan kezdetét veszi a 2000km is. Még nem mertem szólni,egyszerűen annyira nehéz kimondanom,hisz távol leszel tőlem.Túl távol ahhoz hogy egyik napról a másikra lássalak. Londonba költözöm.Hirtelen jött,hidd el,és sajnálom hogy még a szavak bennt égnek a gyomromban. Nem tudom ilyen könnyen közölni,pedig annyira szeretném.Tudod hogy mostanában mennyi szart kaptam az élettől, s az egyetlen jó is te voltál,aki itt maradt mellettem.Nagyok sok mindent veszítettem,nagyon sok dolog miatt voltam hónapokon kersztűl letört.Felemésztett az élet.Talán életem szerelmét is elrontottam,mert más voltam akkor.Mára már felnőttem. Hatalmas lehetőség van a kezemben,hogy újjáépítsek mindent,és új lappal menjek fejjel a falnak. Tudom,szükséged van rám,és nekem is rád.Hidd el,hogy nálad fontosabb nem lesz soha aki így megértene,de most mennem kell.Vár egy új világ,új emberek,új dolgok,új csodák,ételek,kalandok,sok-sok felfedezetlen dolog. Az elöbb felhívtál,s szó szerint mint egy citromot,úgy csavartad ki a szívem. Mesélni kezdtél,s tervezgetni,hogy mennyi mindent fogunk átélni. Beleegyeztem,hisz ha tehetném,mindent veled tennék. Persze nem csak azért,hanem a szívem,mindig veled fog tartani. Mindig ott leszek veled. Talán az utolsó hétvégénk lesz együtt,egy jó hosszú időre eltéve. És talán még nem tudom ezt közölni,de igyekszem majd. Bráhogy alakuljon is,bárhova is sodorjon el minket az élet,mindig ott leszek.Nem egy karnyujtásnyira,de egy telefonhívásnyira. Hiányozni fogsz.Sajnálom hogy még nem mondtam el.Vigyázz magadra,szeretlek.
