FĂĄj
Köszönöm,hogy voltĂĄl nekem,akkor azon az estĂ©n,mikor Ă©szrevetted a csalĂłdottsĂĄgot a szememben. Köszönöm hogy oda jöttĂ©l,megfogtad a kezem Ă©s tĂĄncoltĂĄl velem. Köszönöm,hogy hĂŒlyĂ©t csinĂĄltĂĄl magadbĂłl miattam. Köszönöm hogy bĂrkĂłztĂĄl velem a fƱben. Köszönöm,hogy leĂŒltĂ©l mellĂ©m a fa alĂĄ Ă©s csednben bĂĄmultad velem a csillagokat. Köszönöm,hogy mikor lĂĄttĂĄl magamba roskadni megszĂłlaltĂĄl. Köszönöm a bugyuta törtĂ©neteidet amivel megnevettetĂ©l.
Tudod, D, soha nem Ă©rtettem miĂ©rt lĂĄtsz hasonlĂłsĂĄgot köztem Ă©s Polla közt de bĂĄr itt lennĂ©l hogy megint hajnalig bizonygasd nekem az egyezĆ vonĂĄsainkat. EskĂŒszöm,a kedvedĂ©rt meglĂĄtnĂĄm Ćket Ă©s igazat adnĂ©k neked,csak itt lennĂ©l, kicsi fiĂșmâ€ïž
