Perverziók
Tényleg igaz a mondás amit lekicsinylően, bántó szándékkal szoktak mondani: de ráérsz... Vagy: nincs semmi dolgod, hogy ezzel foglalkozol? Valószínűleg egy rakás mindenféle probléma kihullott mostanra az érdeklődési körömből, és azért a „ki vagyok és mit is akarok” is erősen tisztult. Mint valami ásatásnál. Érdekes dolgok bukkannak elő.
Van ez a játék, hogy teremtő erő, és ha el tudod képzelni amit szeretnél, minél inkább meg tudod fogalmazni, minél inkább el tudod képzelni, annál közelebb kerülsz a megvalósuláshoz. Nem annyira jó pillanataimban ilyenkor rögtön mellé beugrik, hogy meg van az ördöggel kötött megállapodás, amikor mindig átverődsz akármennyire is akarod, hogy jól csináld. De az álmodozás szórakoztatott gyerekkoromban, ellazított és lefoglalt. És azt az állapotot szívesen visszahoznám, a más világokban járást. Írni is úgy szoktam, hogy beleálmodom magam abba a történetbe, ott vagyok, látom, érzem a szereplőimet. De írás közben azért van valami akarás is, nem annyira ellazult dolog mint a félálomban ábrándozás.
Sajnos a jön a pasi és ilyen lesz meg olyan lesz és jujjdejólesz, az jóideje nem működik. Pedig időnként nekifutok, hogy na akkor képzeljük el "Ő"t, aki jó lesz nekem és boldogan élünk amíg. Képzeletemben jön a pasi, és akárhogy erőlködöm, hogy ne hasonlítson, nem megy, és az erőlködéstől meg rossz lesz az egész. Aztán arra gondolok, hogy neki is van valaki, akiről így álmodozik akkor is, ha nem akar, és akkor még szomorú is leszek. Nem szoktam a szexszel problémaként foglalkozni. Mármint a hiányával sem. Nincs semmi baj a libidómmal, köszöni szépen, hetente többször megemeli a kalapját, aztán vagy kezdek vele valamit, vagy nem.
Ám a napokban egy barátnőm mesélte, hogy a férje eltörte mindkét kezét és most gipszben van, és elég ügyetlen egyelőre, de meg fog gyógyulni. A finommotoros mozgása érezhetően javult. Mondtam neki viccelődve, hogy na, akkor a gipszben szexelést is kihúzhatják a bakancslistáról. Hát ja, merthogy ő fürdeti a pasit, aki csak áll, feltartott kézzel...
Mennyire bensőséges dolog megfürdetni egy pasit, de tényleg, nem csak leöblögetni, hanem megmosdatni rendesen, hát nem tudom, hogy lenne-e erőm nem megszexelni, ha már centiről centire lemosdattam. Legfeljebb utána megint :D Gondolom ez a kép indította el az agyamat azon a vonalon, hogy én mit is szeretek vagy mik azok amiket szeretnék. És az, hogy akármilyennek is látom az ő kapcsolatukat, nyilván van egy nagyon intim vonala, ami jól működik, ami nem csak a szexről szól, hanem egymás és az egymásrautaltság elfogadásáról.
Le kéne írnom, ugye, hogy mik jártak az eszembe, hogy mit találok izgatónak amit megnéznék, kipróbálnék? Nem fogom. De még egy pont, hogy ha valaha is közeli kapcsolatba kerülök férfival, az olyan kapcsolat legyen amiben a vágyaimat is odaadással kezelik. És még egy tanulsága volt a történetnek, hogy megértettem az összes nagyon furcsa, többnyire kifigurázott, ám megállapodásra épülő kapcsolatot. A megállapodásra épülés lényegét. A vágyak vagy perverziók összetalálkozását. És, hogy mekkora baromság ezeken úgy rugózni, mintha nem lenne teljesen természetes, és nem lenne nagyszerű, hogy nekik sikerült.
