#09-20

Clarice Taylor (September 20, 1917 – May 30, 2011) was an American stage, film and television actress.

Biography

Born in Buckingham County, Virginia but raised in Harlem, New York, Taylor was best known for her recurring role on television on The Cosby Show as Dr. Heathcliff "Cliff" Huxtable's (Bill Cosby) mother, Anna Huxtable. She was nominated for an Emmy Award in 1986 for the role. She was also a regular on Nurse, played Harriet on Sesame Street, and appeared as Grady's cousin Emma on Sanford and Son.

Taylor started working in the theatre—with the American Negro Theatre—at a time when there were few opportunities for African-American actors and comedians. To support herself she followed in the footsteps of her father, Leon B. Taylor, Sr., and went to work for the U.S. Post Office. In the 1960s she got her big break that enabled her to act full-time. Taylor was one of the founding members of the Negro Ensemble Company, headquartered in New York's East Village on St. Mark's Place.

Film work

While working with the NEC she got her first offer of a movie role in Change of Mind (1969). Her next film role was as Minnie in Otto Preminger's Tell Me That You Love Me, Junie Moon (1970). In 1971 she played Birdie in Clint Eastwood's Play Misty For Me, and appeared as Mrs McKay in Such Good Friends the same year. In 1973, she brought a role she had pioneered off-Broadway to film, playing Gladys Brooks in Five on the Blackhand Side. Her later films included Nothing Lasts Forever (1984), Sommersby (1993), andSmoke (1995).

Stage

Taylor appeared in The Wiz as Addaperle, the Good Witch of the North, Purlie the Broadway play as Idella Landy. Her most recent performance was in a touring production of her one-woman show, Moms, for which she won an Obie Award in 1987 for best performance by an actress. Her most recent film appearance was a small role in Wayne Wang's film Smoke.

Death

Clarice Taylor died in Englewood, New Jersey from congestive heart failure, aged 93. She is survived by her two adopted sons, William and James Thomas, and extended family.

Wynonna Earp Appreciation Week

Egy társasággal elutaztam a... azt hiszem a tengerhez, de a tengert csak egyszer láttam, amikor egy hatalmas hajó bukdácsolt rajta (mint egy nagyobb uszály) aminek az egész fedélzete a hídig egy hatalmas medence volt, és abban hullámzott a víz, ahogy a hajó bukdácsolt, és egy piros pöttyöslabda úszott a vizen, békésen. Olyan volt, mint valami festmény. Nade az álom többi része is olyan zavaros volt, mintha jól bevacsoráztam volna, pedig éppen koplalok (nem volt kedvem lemenni vásárolni). Elmentem ezzel a társasággal... Úgy tűnt Loganre lecsapott egy csaj, kisajátította magának és Logan meg hagyta magát, miért ne hagyta volna, szabad ember. A nő amúgy egy érdekes Típus volt, majd egyszer megteszem szereplőnek valami irományomban. Harmincas, szőkésbarna, feltűzötthajú, nagyon vékony csaj, kék ceruzanadrágban. Az egész ember valahogy jelentéktelen, de összeszedett megjelenésű és mozgékony figura, na gyere pattanjunk be a kocsiba (egy fehér, jellegtelen autója volt) és menjünk, intézzük el vagy vegyük meg, fogalmam se volt mi volt a mondás, de Logan ment. Én meg hozzávágtam egy faágat az induló autóhoz, és bár nyilvánvaló volt, hogy féltékenységből, próbáltam úgy tenni, mintha csak béna lettem volna, és valójában át akartam volna dobni az ágat a kocsin. Elmentek, én győzködtem magam, hogy semmi közöm hozzá, de azért csak elbőgtem magam és beborultam teljesen. Aztán visszaérkeztek és Logan a rengeteg agyával kilogikázta, hogy azért vagyok dühös, morcos, szűkszavú és pikirt, mert tombol bennem a féltékenység. És elkezdett az egyetlen dologgal basztatni, ami fontos nekem. Az írásról kérdezgetett. Fura volt mert tudtam, hogy hogy direkt csinálja, hogy kihozzon a sánc mögül, és mégis úgy fellágyult bennem minden, hogy csak beszéltem, beszéltem és már nem volt bennem semmilyen rossz érzés, hanem imádtam megint. És akkor kiderült, hogy sem ruhát, sem törölközőt nem vittem magammal erre a többnapos utazásra. Főleg a törölköző hiányzott mert volt egy nagyon béna magas medence az udvaron, és akartam volna fürdeni, ha más nincs, meztelenül. Erre jött egy házaspár akik régóta a barátaim és hoztak egy hatalmas gyékény szőnyeget meg két kicsi szakadt és penészes napozógyékényt, hogy az utolsó közös nyaralásunk óta őrizgetik, de most végre visszahozták, hogy abba törölközhetek! Hát, de rendesek! Mi a faszomat kezdjek ezzel? gondoltam. Ők meg jóindulatúan mosolyogtak rám. Nem találtam vissza a szobámba mert nem tudtam melyik az, úgyhogy bolyongtam kicsit a folyosón amin összesen 6 ajtó volt, de kínosnak éreztem volna mindbe bekopogni, hogy ott lakom-e. Aztán az egész társaság elment egy rendezvényre, valaminek a 25. születésnapjára ami meg volt hirdetve, de amikor odaértünk a művelődési házba, kiderült, hogy még csak készülődnek, az ünneplés másnap lesz. De ettünk tortát a büfében aztán meghallgattuk a zenekar próbáját, meg tulajdonképpen nem volt ez rossz, csak jó se mert azt hittem, hogy végre eltűnhetek, nem kell a többiekkel lennem, hanem elsodródhatok a pisszegős sötétben és nem kell rendesenk és megértőnek se lennem, se igazságosnak, hanem titokban, a színpadot bámulva, akár még bőghetek is.