Ami nem öl meg...
GyƱlöltem ezt a mondĂĄst, mert nem hajlandĂł tudomĂĄst venni az ember pillanatnyi kĂnjairĂłl, mert leveszi a felelĆssĂ©get azokrĂłl, akik gonoszsĂĄgbĂłl vagy felĂŒletessĂ©gbĆl vagy önzĂ©sbĆl fĂĄjdalmat okoznak mĂĄsoknak. Vannak olyan emberek, akik kĂ©pesek a fĂĄjdalmon, mint a szemĂ©tdombra szĂłrt dinnyemeg, gyökeret ereszteni, kizöldelni Ă©s vĂ©gĂŒl beborĂtani az egĂ©szet önmagukkal. SzĂłval van, aki a szarbĂłl is tud vĂĄrat Ă©pĂteni, aki csakazĂ©rt is, vagy az aktuĂĄlis rosszat mindig megmĂĄszva, egyre egyre erĆsebbĂ© vĂĄlik, hiszen ott dolgozik benne, hogy Ć kibĂrta, Ć kibaszott erĆs! De a legtöbb embert a fĂĄjdalom tönkreteszi. Ha nem is öli meg fizikailag, de bezĂĄrja, sĂĄrba hĂșzza az önĂ©rtĂ©kelĂ©sĂ©t, összezavarja az Ă©rtĂ©krendjĂ©t, kiöli belĆle a remĂ©nyt Ă©s bizalmat mĂĄsok felĂ©. Van egy elmĂ©letem a turkĂĄlĂłban vĂĄsĂĄrlĂĄsrĂłl, amit mĂĄs dolgokra is rĂĄ szoktam vetĂteni (Ă©s mĂșködik! :D). Ha bemegy az ember a turkĂĄlĂłba, Ă©s elsĆ körben nem talĂĄl semmit, akkor nem szabad ott maradni. Mert elsĆ körben a sajĂĄt Ă©rtĂ©krendĂŒnk szerint vĂĄlogatunk. MĂĄsodik körben viszont mĂĄr a felmĂ©rt kĂ©szlet Ă©rtĂ©krendje szerint Ă©s nagy valĂłszĂnƱsĂ©ggel hazaviszĂŒnk valamit, amit valĂłjĂĄban nem vettĂŒnk volna meg. SzĂłval, a szar kapcsolatban Ă©lĂ©s az az egĂ©sz Ă©rtĂ©krendĂŒnket, a viszonyĂtĂĄsainkat fogja eltorzĂtani. Az ember elfogadĂłvĂĄ vĂĄlik olyasmikkel amiket amĂșgy nem tart jĂłnak. Mert a szerelem torzĂt. A szeretet is. SĆt, az is, ha valakit csak rĂ©g Ăłta ismer az ember. MĂĄr annyiszor körbement a mĂĄsik Ă©letĂ©nek turkĂĄlĂłjĂĄban, hogy mĂĄr nem a sajĂĄt Ă©rtĂ©krendje szerint ĂtĂ©l. JĂł, vannak, akik hazaviszik a turkĂĄlĂłs cuccot Ă©s csodĂĄt tesznek. De ez is önismeret kĂ©rdĂ©se. Hogy tĂ©nyleg Ă©n vagyok-e, aki kicserĂ©li a cipzĂĄrt, felvarja a gombot, összeölti a szakadĂĄst? Jah, Ă©s persze mindezt a ruhĂĄnak is akarnia kell! Oh, wait...
















