#03.11.

Akivel majdnem összejött minden, de mégsem.

A mai nap, ültem a buszon, zenét hallgattam max. hangerőn, nem éreztem semmit, csak annyit, hogy létezek, és fáj minden egyes pillanat. Fáj létezni. Velem szemben ült egy 50 év körüli bácsi, aki elég furcsán viselkedett. A furcsán viselkedett alatt azt értem, hogy mutogatott össze-vissza, sokszor rámpillantott (aztakurva, de szépen fogalmaztam, janem), nem tudott nyugodtan egyhelyben ülni. Ugye említettem már, hogy sokszor rám esett a tekintete. Nos, a sokadik ilyen után azt látom, hogy mond nekem valamit. Kivettem a fülemből a fülest, hogy halljam, amit magyaráz nekem. Egy olyan kérdést tett fel, amire egyáltalán nem számítottam. Csupán ennyit kérdezett tőlem: "Hányas busz ez?"

Mire én értetlenkedve néztem, hogy ez mégis milyen kérdés volt?! Felült egy buszra, amiről nem tudja, hogy hová megy? Vagy mi az Isten? Ezeket a kérdéseket elraktároztam a fejemben, és válaszoltam neki, hogy melyik buszon ül. Mire a bácsi: "Köszönöm."

Miért mindig én vagyok a rossz?

Miért mindig én baszok el mindent?

Miért én sírok mindig más miatt?

Miért nehéz velem ennyire?

Miért vagyok ennyire elbaszott?

Miért nem vagyok szerethető?

Miért vagyok potolható?

Miért vagyok feledhető?

Miért vagyok ennyire csúnya?

Miért vagyok ilyen dagadt?

Miért ilyen csúnya a mosolyom?

Miért vagyok ennyire hülye?

Miért lökök el mindenkit magamtól?

Miért mindig nekem fontosabb a másik?

Miért csak én kötödök?

Miért csak nekem hiányzik a másik?

Miért mindig én keresem a masikat?

Miért én esek szét mindig?

Miért esik nehezemre leszarni a másikat?

Miért könnyű a másiknak leszarni engem?

Miért könnyű rám megharagudni?

Miért könnyű engem megutálni?

Miért könnyű engem elhagyni?

Miért könnyű engem becsapni?

Miért vagyok ilyen kibaszott naív?

Miért hiszek mindig mindenkinek?

Miért látom mindenkiben a jót, ha bennem nem látják?

Miért kergetem magam hamis dolgokba mindig?

Miért nem vagyok senkinek se elég jó?

Miért történik ennyi szar velem?

Miért kell ítélkezni?

Miért nem lehet mindenkit elfogadni olyannak amilyen?

Miért van ennyi "Mi lett volna, ha...?"?

Miért csalják meg egymást az emberek?

Miért hagyják el egymást?

Miért hazudnak?

Miért csalnak?

Miért játszanak?

Miért kell hülyének nézni?

Miért nem hisznek nekem soha?

Miért nem hallgatnak rám soha?

Miért csak pótlék vagyok?

Miért mindig csak B vagy C esetleg D terv vagyok?

Miért hitetik el velem hogy fontos vagyok és utána miért hagynak el?