Stresszor
Rájöttem, hogy mitől lett annyira fontos ez az Olaszországba költözés, hogy mi áll a romantikus ábrándok hátterében. Stresszoroknak a szervezetre ható külső erőket, körülményeket, vagyis azokat az ingereket nevezzük, amelyek a stresszválaszt létrehozzák. Elvileg olyan dolgok is kiválthatnak stresszt, amikről nem is gondolnánk, amennyiben úgy érezzük, hogy az adott dolog kiszámíthatatlan, és általunk nem befolyásolható, illetve belső konfliktust eredményez. A kutatás szerint például két rákkal "fertőzött" patkány közül az betegedett meg jobban, amelyiknek nem volt lehetősége rá, hogy az őt érő zavaró hang ingert befolyásolja. Amelyik nagyobb stresszt élt meg. Ha azt gondoljuk, hogy tudjuk befolyásolni az adott dolgot, az csökkenti a szorongást. A kiszolgáltatottság, tehetetlenség az egyik legerősebb stresszforrás. Az ember próbál távolmaradni a politikától, de valójában nem tud mert a politikának, a rossz vezetésnek a következményeit érzékeljük. Hogy nehéz biztonságos anyagi körülményeket teremteni, hogy nem kapunk dokihoz időpontot, nem tudjuk mi lesz a gyerekeinkkel, nem látunk előre, nincs létbiztonság. Ha ezt még megfejeljük magánéleti stresszel is akkor az ember elkezdi érezni, hogy ennek így nem lesz jó vége. Amikor azt mondom, hogy békében és szeretetben szeretnék élni, akkor a stressztől, a rossz gondolatoktól, a félelmektől, a dühtől, a szeretetlenségtől és a kiszolgáltatottságtól szeretnék megszabadulni. Azt szeretném érezni, hogy ura vagyok a saját életemnek. Hogy mentálisan jól érzem magam benne. Ez nem azonos azzal, hogy az ember úszik az árral és viszonylag jól van, mert van mit enni, havonta be lehet baszni a haverokkal és valamelyes van egy értékelhető és kényelmes élet. Stresszben élni mindezekkel együtt is lehet. Tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot érezni ezek mellett is lehet. Nagyon is. Az érzés, hogy az ember egy kapcsolatban nem kap megnyugtató, előremutató válaszokat, hanem el kell fogadni, hogy a másik „ilyen”, hogy hónapokon vagy éveken át folyamatosan valamiféle bizonytalanság van mert a kommunikációs jelek ellentmondásosak így belső konfliktushoz vezetnek, az megbetegíti az embert. Olyan távol, ahol ez már nem megbetegítő, ott már nem létezik a kapcsolat. Olaszország olyan távol van, hogy a kapcsolat Magyarországgal már kezelhető, befolyásolható.
Az a helyzet, hogy most van min elgondolkodnom. Tegnap volt egy vendégem. Egy introvertált, erősen túlsúlyos pasi. Már beszélgetés közben is tett rá vicces megjegyzést, hogy én félelmetes vagyok a számára. Jó, oké amennyire haverok vagyunk, azon a szinten magasról teszek rá. Csomagoltam neki sütit, vigye haza, ne száradjon rám, én nem tudok megenni egy tepsi süteményt. Amúgy előtte megevett kettőt. Állt a pasi, és kézzel markolta ki és falta a sütit a dobozból, amit haza kellett volna vinnie. Adtam neki még. Ez a kép belém maródott. Ahogy ez a becsukódott, kövér pasi falja a sütit. Nagyon nagyon aggasztó. Nagyon nincs rendben a pasi, de az ő számára én vagyok félelmetes, az ő számára én vagyok a stressz. Félemetes vagyok mert... szerintem nem tudná megmondani miért. Lehet, hogy mindenki félelmetes neki.
Szóval, attól, hogy az ember azt gondolja, hogy ő rendben van (mert többnyire azért ezt gondoljuk magunkról) attól még lehetünk valakinek stresszor, hiszen a másik érezheti magát kiszolgáltatva vagy fenyegetve olyan dologtól, amit mi fel sem tudunk fogni, hogy gond lehet.
Olaszország! napfény, tenger, jólevegő, séta, csend, kibaszott nagy nyugalom, még kurvanagyobb menekülés! Az érzés, hogy eldönthetem.
