A barátaink szeretik-e a barátainkat
Mi van, ha utálod egy barátod barátját? Előrebocsátom, ahogy majd a végén is írok róla, hogy most erről úgy beszélgessünk, hogy fogadjuk el, hogy van ilyen. Nem jó, nem szép, nem szeretjük, hogy van, de bárkivel előfordulhat. Ha veled még nem fordult elő, akkor nem szent vagy, csak szerencsés. Mivel nem vagy teljesen ostoba, következésképpen próbálod kideríteni, hogy miért utálod. De még a gondolatát is utálod, hogy foglalkozz vele. Van ugye az a módszer, hogy tégy úgy... és majd megjön az érzés. Legyél vele kedves és mosolyogj rá, csinálj úgy, mintha nem lenne bajod vele, és idővel talán őszinte lesz a mosolyod. Van akire már őszintén tudok mosolyogni. De csak azért, mert lejáratta magát valamiben, ami nekem fontos. Ebből rögtön ki is derül, hogy azért zavart, mert azt gondoltam, hogy jobb nálam. Gyarlóság... barát a neved. Így inkább a nézz mélyen magadba és légy magadhoz kegyetlen, hogy meglásd, mi miatt utálod azt a valakit, akit kedvel, akit te kedvelsz. Közhelyek helyett: Nem tudod, hogy miért kedveli, mit szeret vagy tisztel benne, mi az ami imponál neki, mit talál vonzónak benne. Ahogy azt sem, hogy van-e amit nem kedvel, amit csak elnéz vagy amit ő se szeret az adott emberben. Nem ismered a másik ember minden gondolatát. Többnyire a saját vonzalmunk mértékét, milyenségét vetítjük a másik emberre. Folyton folyvást kivetítünk. Normális esetben ezzel nem is foglalkozunk, nem gondolkodunk rajta. Csak akkor válik ez az egész érdekessé, ha valahogy az utált személy kilóg ebből a sémából. És amelyik része kilóg, az valószínűleg szemben áll az értékrendünkkel vagy valamivel amivel mi azonosítjuk magunkat. Én egy kedves ember vagyok! Mondták is meg szeretném is, és érzem is. Barátságosan fordulok a világ felé és inkább a szépségeire és az örömeire fókuszálok. Ha a másik ember inkább megjavítaná azt ami rossz, ha ő folyton rámutat nem jó, nem szép dolgokra, akkor függetlenül attól, hogy ő milyen ember valójában, nekem irritáló lesz. És ezt a számomra irritáló valakit, egy barátom nagyon kedveli, sőt, a barátjának tartja, sőt, láthatóan nem ugyanazokat a dolgokat várja el tőle, mint tőlem. Minderről nem is tudnánk, ha az utálat nem kényszerítene rá, hogy ilyesmire figyeljünk. Ettől nehéz ezeket feloldani. Allergiára van antihisztamin, de irritáló emberekre nincs semmi, csak az elfogadás, hogy neked elég fontos az a valaki, hogy a csatolt részeivel együtt elfogadd. Van ebben is egy értékrend. A legjobb barátomnak legyek a legjobb barátja, minden kiváltsággal. A jóbarátaimnál már sok más jóbarát is elfér, a barátaim barátaival nem is foglalkozom, az ismerőseim barátairól lószart se tudok. Azt mondod, te nem foglalkozol ezzel. Azért nem, mert a helyeden vagy, mert a kapcsolataid rendezettek, mert senki nem akar összezavarni és mert senki nem ugrál páros lábbal az érzékenységeiden. Vagy normális életed van – jó esteben – vagy te vagy a "hangos szomszéd", te vagy a zavaró tényező, ezért nem érzékeled. Engem se szeret mindenki, ami meglepő ugyan, de tény :D :D
A legfontosabb azért mégis az, hogy bármilyen gyűlölet, utálat irritáció fontos lesz-e 3 év múlva? Mert, ha nem, akkor most sem éri meg az energiát. Bármennyire viszket, elviszi magával az idő. A kocsmába, ahova jársz, rengeteg olyan ember jár, akit, ha jobban ismernéd, nem innál vele egy helyen.
Az emberek csak próbálják jólérezni magukat a saját tyúkszaros kis életükben, és bármit, de tényleg bármit és bárkit felhasználnak ehhez. Én is. Te is.
