Rég nem volt ilyen
Nem aludtam. Semennyit sem. Valamikor kettőkor gondoltam, hogy már elég, lefekszem, de nem tudtam elaludni, felkeltem, foglalkoztam ezzel-azzal, négykor lefeküdtem, hogy könyörgöm, legalább három órát hadd aludjak, de nem ment, úgyhogy hatkor felkeltem. Hogy milyen lesz a mai napom abba bele se merek gondolni.
Pillanatnyilag az adrenalintermelésem az egekben lehet, teljesen frissnek és pihentnek érzem magam és ez egészen félelmetes.
Úgyhogy beszélgessünk a rémálmokról mint a tudatalatti jelzéseiről. Nagyon hosszú időn keresztül volt egy visszatérő álmom. Vagyis kettő. Mint talán már rájöttetek, a pocsék párkapcsolatok és az érdemtelen faszfejek dédelgetésének nagymestere vagyok. Hát volt egy igen hosszú ideig tartó se veled se nélküled kapcsolatom, amiben én szerelmes voltam a másik meg egy fasz, aki füröcskézett a figyelemben és tette amihez kedve volt. (jó, hülye voltam, igen, gyerek voltam, tapasztalatlan, tele anyám hazugságaival, mondhatni 80%-át én basztam el a dolognak, de erről fogalmam sem volt.) Na nem is ez az érdekes, hanem hogy egyszer fogtam magam, odaálltam a pasas elé, akivel akkor már rég nem is beszéltem, az egész kapcsolat már csak az én fejemben élt, odaálltam és azt mondtam, hogy vége! Én bele vagyok esve, de többet ne keressen, soha de soha, mintha nem is ismertük volna egymást, én ezt itt lezárom. (pislogott nagy szemekkel, de nem kizárt, hogy hozzá volt már szokva, hogy nálam nem lehet biztosan tudni, hogy miújság). Könnyed szívvel táncoltam hazáig és soha, de soha többet nem szerettem őt, nem vágytam rá, nem érdekelt, nem kerestem, nem leskelődtem utána, nem vártam és még ezer féle módon nem volt már része az életemnek a vonzalom amit korábban éreztem. Ám, egy idő után, éjjelente megjelent álmomban. Egészen furcsa, férfiatlan helyzetekben. Egyszer például matyóhímzéses terítőt varrogatott. Minden alkalommal arról beszélt, hogy nagyon sajnálja ami történt és ne haragudjak. Álmomban semmiféle elégtételt nem éreztem, csak azt, hogy uramisten, ez nem is férfi, hát mi a szart szerettem én ezen az emberen? És menekültem a megbánása elől. A pszichológia azt mondja, vágybeteljesítő álom. Én viszont őszintén nem vágytam a bocsánatkérésére, mert tényleg leszartam már teljesen. Picit inkább olyan érzés volt, mintha üldözött volna álmomban. Én nem akartam, hogy ott legyen. Amikor férjhez mentem, soha többet nem álmodtam vele. Hogy mit akart a tudatalattim, csak ő tudja.
A másik visszatérő álmom az volt, hogy valakit elástam a padló alá. Az egész álom egy merő rettegés volt, hogy megtalálják és én börtönbe kerülök és azt nem fogom kibírni, abba belehalok. Számolgattam álmomban, hogy milyen vastag lehet egy halott és milyen vastag a födém és hogy fér el ott, ettől fájt a fejem, tudtam, hogy ha jönnek a rendőrök egy idő után úgyis megtalálják, nincs hova menekülnöm. Pfff, sok évig volt ez a visszatérő rémálmom. Ebben az időben viszont valóban volt egy elásott hulla. Én magam. Gyanakodtam én erre, csak nem tudtam, hogy a szexuális elfojtás vagy az anyámmal való konfliktusom a probléma. Nos... a szexuális elfojtás volt. (:DD)
Ebből adódóan, amikor valaki arról mesél, hogy álmában valakit elásott, nekem már van egy megfejtésem. :)
