🦋

Irónikusan eufórikus.

Úgy volt az erőszak nem műfaj,

Levetkőzöm gátlásaim

A ruháimmal együtt,

Nem eresztő szorításod

Tart minket még együtt.

Ujjaid hagyta nyomok mocska

Borítja testemet,

Ha lemosom sem lehetek már

Érintetlen, végleges.

Lekésni téged, mert döntésképtelen vagyok.

Szeretni téged újra, miközben szárnyalok.

Lekésni aztán mégis, mert én neked elég nem vagyok.

Szeretni téged fájó, ezért inkább hallgatok.

Szeretni téged fájó, miközben mást szeretsz,

Miközben kezeidbe más arcot temetsz,

Mikor melletted vigaszra más talál.

Remélem azért gondolsz néha rám.