a szerelem útvesztőjében bolyongok

Az agyam és a szívem folyamatos harcot vív, de nap mint nap más győz.

Lebontottad a bennem lévő falakat, majd a kihullott téglákkal vertél agyon.

Ismét beleszaladtam egy olyan fiúba, akinek nem kellek.

Nem gondoltam volna, hogy egy hét elteltével sem tudom majd kiverni a fejemből a huncut mosolyod és az ártatlan tekinteted.

Egy este alatt belédbolondultam az ártatlan mosolyodnak köszönhetően.

Részegen is te vagy az első gondolatom, és ez a gondolat konstans a mindennapjaimban.

Úgy ismerkedtünk, ahogy az le van írva, semmit nem siettünk el. Minden a maga ütemében ment és mégis ugyanaz lett a vége, mint mindennek.

Miért nem vagyok soha elég jó?

Egy olyan fiú szakított velem, akinek én kellettem először. Szerintem ezzel mindent elmondtam.

Sajnos csak akkor jöttem rá, hogy te már nem szeretsz, mikor megláttam a "beszélnünk kell" üzenetet.

Megint csak azért beszélünk, mert én kereslek. Miért nem írsz soha?

Nem az emberek szeretetére, csak a tiedre vágyom.

Azzal, hogy mindig mindent túlgondolsz csak magadnak ártasz, senki másnak.

Valamikor én voltam az utolsó gondolatod lefekvés előtt és az első felkelés után.

A jelen álláspont szerint nagyon úgy néz ki, hogy együtt fogunk szilveszterezni. mégis ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy te egész este valaki más után fogsz epekedni.

Minden este felidézem milyen érzés volt amikor magadhoz öleltél és odabújtál hozzám. Könnyek közt, mégis mosolyogva alszom el.