stuff

Mondjatok légyszi kortárs (még élő) magyar embereket, akikről elhiszi a tanár, hogy 12 éves gyerekek példaképként tekintenek rájuk. Trollkodás nem ér, az már nekik is megy.

Tegnap addig jutottak, hogy Karikó Katalin, Polgár Judit és esetleg Hosszú Katinka(??), vagy Berg Judit(??).

egy munkás átlagos fizetése bruttó 270e + műszakpótlék, de

az élelmiszer havi 30-40 ezerrel drágult és hol a vége drágulnak a hitelek kamatai, úgy néz ki a rezsi is simán nőhet pár tízezerrel télen a benzin ára is vagy 50%-kal fog nőni belátható időn belül.

Szóval ott vagyunk megint, mint ‘90-ben vagy 2008-ban. A dolgozók értelmesebbje (köztük régi ismerősök többsége) mehet külföldre vagy valamit fusizni, hogy valahogy megéljen, mert lehetetlen lesz egy ideig megint. Jogról, öntudatról felesleges irogatni, ha a semmiből kell hirtelen 60-70 ezret megfogni.

A fenti 4-ből 3 proletár (bár a lány lehet csak a barátját vagy barátnőjét várja), háromnak kb. ugyanazok a problémái, ugyanaz a nyomora.

A negyedik meg annyit keres és olyan jólétben és biztonságban él, amiről a másik három max álmodhat. Sőt, a másik három szerint nem tartoznak egy csoportba.

Én tökre élem, hogy a marxi tőkés-munkás felosztás hogy van meg jöjjön el a permanens forradalmunk, de jelenleg ott tart Kelet-Európa*, hogy a lakosság kb. 40%-át** ilyen kérdések érintik - pár példa, csak hasból:

- védőital (pl. iható, hideg víz) munkaidőben; - szabadon kivehető szabadság; - a kényszerű táppénzcsalás gyakorlata; - étkezés biztosítása munkaidő alatt (mind az étel, mind az idő); - emberhez méltó mosdó használata; - közös megegyezésbe bújtatott kirúgások; - bejutás a munkába; - eleve, a bejelentett munkavégzés.

(Lakhatási válságot nem írtam bele, az az egyetlen, amiről van szó a közbeszédben.)

Azokról a problémákról rohadt sok hely és rohadt sok lehetőség van, ami a munkából élő, jövedelmüket tekintve felső 2 decilisbe (így hívják asszem) tartozókat érinti, mint a rendszerszintű problémák, az oktatás, a jogállamiság vagy a közegészségügy.

Aprócska gond szerintem, hogy ezeknek a problémáknak létezése is irreleváns, ha a hónap végén nincs mit enni és sajnos nem tesz boldoggá, hogyha ezeknek a dolgoknak a kezelése kell ahhoz, hogy 30 év múlva jobb legyen az életed.

De ez nem érdekes, uncsi, kényelmetlen, olyan, mint más szemetesében turkálni.

Tehát megértem, hogy vannak olyan szempontok, amik alapján egy kosárba tartozik a nettó egymilliós fizetésű dolgozó és a bejelentetlenül 200at kereső kékgalléros, de hát ezek ilyen földtől elrugaszkodott dicső eszmék, gyakorlatban viszont olyan anyagi, kulturális, preferenciális szakadék van amiket nem tudsz kezelni, ha ezeket egységként kezeled. (Egy példa: ételfutárok, akiknek kényszervállalkozóként nincsenek érdemi jogaik, de ez nem gond azoknak, akiknek van pénzük ételt rendelni, sőt támogatják ezt a rendszert azzal, hogy foodpandát meg woltot használnak)

Ettől függetlenül minden csoportnak ki kell állnia magáért, mindegyiknek joga van kiállnia magáért, és hosszú távon támogatniuk kell egymást.

Szerintem ehhez el kell ismernünk, hogy léteznek különböző csoportok, akiknek különböző problémáik vannak és ezeket a különböző problémákat ugyanúgy kezelni kell. Nincs más út.

Ha megoldás kell a listázott problémákra, akkor a legjobban kihasználtaknak kell előbb a legerősebb összefogásra való képességüket bizonyítani, hogy az említett erkölcsileg alkalmas embereket megvédjék - munkamegtagadással és tudatos gazdasági kàrokozással, ami az egyetlen hatékony mód. Kiesett műszakonként pár millió eurós bevételkieséssel már lehet érvelni. A német társadalom erre rég alkalmassá vált, így a problémák sem kelet-európai szinten vannak jelen.