ariel

~A /2017.01.01./

~A /2017.01.20./

~A /2016.11.30./

~A /2016.10.20./

~A /2016.10.24./

~A /2016.10.20./

~A /2016.05.29./

~A /2017.03.02./

Nem volt még hasonló és nem is akartam. Mert minden falamat téglánként bontod el... De csak a falaim vannak, s ha eltűnnek, velük tűnök. Vagy egyedül romok maradnak, Ha téged legyőzve inkább én magam döntöm le a váram.

Hogy lehet nem egészen két hét alatt így belemászni valaki fejébe, majd mindent összezúzva beköltözni oda?

Azt hiszem, mélyen legbelül mindig is tisztában voltam vele, hogy igenis meg akarok felelni másoknak. Igenis érezni akarom, hogy büszke rám valaki, igenis látni akarom, hogy valaki az én sikeremnek örül, igenis azt akarom látni, hogy valaki azért boldog, mert ÉN tettem valamit. A saját érzéseimet a szőnyeg alá seperve, legtöbbször nagyokat nyelve, csakhogy ne sértsek meg senkit, mert az nem én vagyok. Vagy... tényleg nem én vagyok? Mit sem törődve azzal, nekem mi lenne jó, végig hallgatok több órás nyavajgást, önsajnáltatást, szidkozódást. Összetört embereket próbálok naponta újra összeragasztani. De mindezt miért? Őt úgyis újra otthagyják, ő úgysem fog hinni magában a következő feladat előtt sem, ő úgysem hiszi el sosem, hogy többre képes, ő sosem fogja elhinni, hogy szép, ő sosem fogja elhinni, hogy többet ér ennél. Bármivel próbálkozok bármelyiküknél... ér egyáltalán bármit is az erőfeszítésem? Meghallják egyáltalán, amit mondok? Észreveszik, amit teszek? És engem észrevesznek egyáltalán? Vagy csak az tűnik fel, hogy a folyamatos bátorítás és bohóckodás adagjuk épp nincs meg? Jelent számukra valamit, ha csendben vagyok? Tudják egyáltalán, mit jelent amit teszek, vagy mondok? Ismernek egyáltalán?... Azon rágom magam folyton, hogy lehetne egyszerre mindenkinek jó, holott tudom, hogy lehetetlen mindenkinek megfelelni. De miért baj az, ha én meg akarok? Miért érzem azt, hogy ketté szakadok belül, miközben csak jót próbálok tenni? Miért nem tudok önző lenni, és tenni az egészre, csak sodródni az árral... hogy ne érdekeljen kinek rossz, hogy kit bántok meg, hogy kit nem ragasztottam össze, ha nekem épp jó egy kicsit. Miért nem megy? Másoknak ez miért olyan könnyű? És ha ennyire fáj, miért érzem mégis azt, hogy megéri? Hogy több órás sírás, hiszti után megint hónapokon keresztül elfelejtem saját magam, csak hogy újra ragasztó legyek... mert én ez vagyok. Az vagyok, aki a legnagyobb szarból is kirángat, aki saját magából tör le egy darabot, ha épp belőled hiányzik. Aki mindig ott van, akihez bármikor fordulhatsz, aki sosem kér és mindig ad. Annyi embert szeretek, magamat pedig lassan még csak nem is ismerem. Még a tükörképem is fanyar mosolya mögül pislog vissza rám... mert csak ő tudja. Csak ő tudhatja. Mert ez vagyok én. De már magam sem tudom, ki az ez...

~A /2016.08.26./

~A /2016.08.26./

~A /2016.08.24./

~A /2016. 07. 12./

~A /2016.06.30./