Diary of loving woman

Ki volt az aki, ott állt melletted mikor a világ ellened volt

Ki volt az aki, sírt minden veszekedés után

Ki volt az aki, sírt amiatt hogy haza kellett mennie

Ki volt az aki, feltétel nélkül tiszta szívből szeretett

Ki volt az aki, próbált a legfájobb pontjaidon a legjobban szeretni

Ki volt az aki, próbált neked mindig segíteni

Ki volt az aki, kiállt mindig melletted

Ki volt az aki, törődött veled

Ki volt az aki, vigyázott rád mikor beteg voltál, ameddig te aludtál

Ki volt az aki, aggódott mindig érted mikor későn jöttél haza

Ki volt az aki, leült melléd ha valami rossz történt

Ki volt az aki, támogatott mindenbe

Ki volt az aki, mindig meglepett valami kis aprósággal hogy mosolyt csaljon az arcodra

Ki volt az aki, minden szabadidejét veled töltötte

Ki volt az aki, miattad megszegte minden saját szabályát

Ki volt az aki, mindennap csinált valami finomságot mivel tudta hogy munkából érkezel haza és biztos éhes leszel

Ki volt az aki, órákig ült kint veled mert melletted érezte magát a legnagyobb biztonságban

Pedig csak a minimumért könyörögtem…

Remélem egyszer rájössz, nekem mindig is te voltál az első, mindennel szemben.

Lehetőség voltam, de sosem a választás…

A legjobb döntés az volt, hogy csendben maradok.

Nem veszekszem, hisz ha a szavam nem ér semmit akkor nincs amiért fárasszam magam.

Nem kell senkinek bizonygatnom, nem kell senkinek megfelelnem.

Nem javítok meg olyasvalakit amit nem én rontottam el.

Nem harcolok azért, hogy észrevedd az értékeim.

Őszintén…

Úgy unom már ezt hogy mindig, minden nap, minden percben, minden körülmények között tökéletesnek kell lennem…

Tökéletes haj, tökéletes smink, tökéletes ruha, tökéletes viselkedés, tökéletes munka, tökéletes háziasszony, tökéletes sex, kibaszott tökéletes élet….

Nem lehetne hogy egyszer egy nap nem kell mindent tökéletesen csinálnom? Hogy nem kell minden mondatom 2x átgondolnom?

Lehetne hogy egy nap csak önfeledt önmagam vagyok?! Lehetne hogy nem kell egy napig tökéletesen csinálnom mindent, tökéletesen éreznem magam, tökéletesen kinéznem?

Lehetne hogy felkelek kócos hajjal, az ágyam illatával, állmosan, aztán felveszem azt a ruhát amihez nekem van kedvem úgy ahogy nekem tetszik, magamra fújom az én kedvenc parfümöm, reggelizek kedvem szerint, úgy hogy nincs megszólva hogy mit vagy hogy mit- mivel eszek, aztán elkészítem a sminkem annélkül hogy bárki megszólna hogy 10p-nél tovább készülődök… Aztán a nap folyamán csinálnám a dolgaim az én ritmusomban, nem sietve, úgy hogy nem állnak ott, várva hogy mikor törhetnek pálcát felettem… Lehetne hogy ha örülök valaminek akkor azt önfeledt kifejezhessem és ha valami elszomorít akkor lehetne hogy ne kelljen felvennem egy “boldog vagyok és tökéletes az életem” álarcot, csak had legyen rossz kedvem, had éljem meg én is az érzelmeket egyszer legalább egy kicsit…

Csak annyit szeretnék hogy egy nap itélkezés nélkül lehessek önmagam…

Engem szeretni..?

Őszintén? Kurva nehéz…egyátalán nem vagyok könnyű eset, engem “hangosan” kell szeretni, sok törödéssel és türelemmel járok, rosszul érzem magam ha megbántok másokat pláne ha olyanokat akiket szeretek, van hogy előtör belőleg a sírás ha már minden túl sok… Álltalában túl aggodom a dolgokat és mindig magamban keresem a hibát, egyedül akarok megoldani mindent… De a végén mindig én leszek túl SOK mások számára..

Sok törödésre és figyelemre van szükségem ahhoz hogy meg tudjak nyilni.

Hangulat ingadozások és milliónyi felesleges túlgondolás…

Ugyan akkor hatalmas szívem van amibe a világ összes szeretete benne él…

Vérpirosra haraptad az ajkam,

Bőrömön csókjaidat hagytad.

Érintésed, mint egy álom tér vissza

Hideg éjszakákon testem melegen tartva

Csillagok helyén szemeid látom,

Magányomban mosolyod barátom.

Édes illatod orromba lepte magát

Csak állok, hisz rózsaszin ködben ki lát?

Hangod melege bizsergeti bőrőm,

S nem hagyja, higy csend gyötörjön.

Ölelésedben találtam otthont

Már elköteleztem magam, hogy soha nem kezdeném előlröl senki mással.

Ha bármilyen nehézséggel vagy kihivással találkozunk, együtt szembesülünk velük és megoldást találunk!

Amit igazán szeretnék, hogy egy életen át velem légy!

A szerelmünk számomra egy értékes kincs amit érdemes ápolni és védeni, ahelyett hogy hagynánk hogy az akadályok elválasszanak minket, használjuk őket lépcsőfokként hogy a szerelmünk még erősebb legyen!

Igérjük meg hogy egymás mellett fogunk állni minden helyzetben bármi is történjék és együtt dolgozunk az utunkba kerülő akadályok leküzdéséért!