egy bipoláris naplója

Amikor nem múlik az idő, hanem minden nap ugyanolyan..az iskola...a mindennapok.. összefolynak egy monoton, kínzó sötétséggé..

Amikor már nem érdekelnek azok a dolgok amiket régen imádtál..hiába a" kedvenc zenéim"-mappa..Mert nem leled örömöd már a zenében sem..

Amikor fojtogatnak a negatív, megállíthatatlan gondolatok, amik aludni sem hagynak...És amikor emiatt fáradt vagy..

Amikor tudod hogy depressziós vagy, de egyszerűen nem tudsz mit tenni hogy jobb legyen...

Az a bizonyos bipoláris személyiség...Amikor egyszer meghalnál máskor meg úgy pörögsz mint aki be van drogozva...

Amikor fáradt vagy...igazán fáradt vagy...nincs kedved enni, inni, felöltözni, wc-re menni...nemhogy még tanulni...

Amikor beüt Az a bizonyos Sötétség...Amikor csak ülsz..És nem tudsz senkit sem tenni..se sírni..pedig de jó lenne...

Amikor eszedbe jut mennyire gyűlölöd magad....dehát minek tagadni..mindig erre gondolsz..sosem megy ki a fejedből...

A sok sírás..amíg még tudtál sírni...az a sok elfojtott szar..a sok pánikroham, dühroham...ahogy a szervezeted próbálna kétségbeesetten kiutat keresni, és enyhíteni a fájdalmat..de nem megy neki...

Talán vagdosod is magad...de az sem segít...Mert...Semmi sem segít.

Amikor szorongva kelsz fel minden nap, hogy"ugyan ma mit fogok elbaszni..".

Amikor úgy fekszel le aludni este, hogy azt kívánod bár ne kelnél fel holnap...

Amikor nem érzel Semmit..És érzed ahogy folynak a könnyeid..De ez nem sírás..Mert ahhoz érzelmek kellenek...amik már Neked rég nincsenek...megölte a Depresszió.

Megölte azt a lányt aki régen voltál..

Azt a Boldog, csillogó szemű kislányt, aki mindig hercegnős ruhát akart a születésnapjaira..aki cicás matricákat kért karácsonyra ..akinek a legnagyobb baja az volt, hogy elszakadt a rózsaszín pólója...

Aki még egészséges volt..És lemérgezte az a közösség, akiket "Családnak"kell neveznie ..

Aki csak az apukájával akart lenni...de szinte sosem találkozott Vele..

Aki az anyukája illatát akarta érezni miközben öleli...de ehelyett szitkokat, pofonokat és cigi meg alkoholszagot kapott

Aki csak azt akarta látni hogy mennyire szeretik egymást a szülei...ehelyett veszekedést hallott minden este...És komor arcokat látott otthon..a családja komor arcát...

Aztán jött a serdülőkor...a viszonzatlan szerelmek..bunkó kétszínű barátok ..ami nemis lett volna baj..ha lett volna anyukád akinek elmondhasd és megnyugtasson hogy Ő mindig Veled lesz..Mert az anyukád..

De sajnos ezt nem kaptad meg soha ..mert nem az anyád...é s talán sosem volt az..

.Csak egy anyát akartál, aki szeret...

Ehelyett egy olyan nőt kaptál, aki semmit nem tett Érted azon kívül hogy megszült..

Aki nem foglalkozik Veled....szó szerint nem is beszéltek, pedig egy házban laktok..

Akivel minden hétvégén veszekedtek amint visszajöttél a kollégiumból..

Akit legszivesebben megölnél...

És Apa ...Apa helyett egy idegroncsot kaptál..Aki az anyádnak nevezett nő miatt idegroncs...

Akit ugyanúgy nem kell fényezni..hisz öt sem érdekled...Csak az érdekli hogy milyen jegyeket hozol a suliból...

Ő beszél Veled , de csak addig, amíg anyádat szidja s hátad mögött..És ennyi ..

És tudod hogy senki sem tud segíteni....hiába az az egykét barát...hiába a pia....a drog..a cigi...

Csak Te tudnál magadon segíteni..de Te túl gyenge lettél..leépített a Depresszió..

Magadra vagy utalva ebbe a sötét , kétségbeesett, reménytelen, monoton, szar , kavargó világba...ebbe, az Életednek nevezett szar világba ..

Amit egyre és egyre jobban elsötétít, elönt és elront a Depresszió..

Míg egyszercsak..véget vetve a szenvedésnek...