Aki nem eszik ha minden sokká válik

Aki túlgondolja a dolgokat

Aki csendessé válik amikor valami rosszul esik neki

Aki törött belül

Aki azt gondolja magáról hogy nem elég

Aki rengeteg esélyt ad, tökmindegy mit tett a másik

Aki azt gondolja mindenki elfogja hagyni

Aki utálja ha ordítanak vele

Aki elfelejti a saját problémáit hogy ott legyen másoknak

Aki magyarázkodik mindenért

mindig azon gondolkodtam,

hogy nem tudok élni tovább

De eltöltöttem néhány estét azzal,

hogy végig sétáltam az utcákat a csillagok alatt

Reménykedve, hogy látsz engem majd fentről,

Mert minden erőmre szükségem volt,

hogy ne hulljak szét ennél jobban.

Azt hiszed meghaltam?

Azt hiszed elporladtam?

Ó nem... én nem..

Túl fogom élni..

Még ha sírtam is

Most is felfele nézek

Tudom, hogy életben maradok

Még ha fáj is az elvesztésed

egy marék kimondatlan szó,

és az a csend,

ami hangosabban fáj,

mint bármilyen búcsú.

Szeretlek téged,

még ha te engem nem is..

Te voltál az egyetlen kincsem,

Akiért élni szerettem volna.

Éjjel a csillagokat nézve hallgattam a hangod,

Amiért a szívem oly hevesen vert és sírva tudtam..

Te voltál az…, te voltál az egyetlenem

Aki a szívemben szerepel.

Egy régi álom romjain.

A mosolyod még itt kísért,

A legcsendesebb napjaimon.

Míg a tenger mélye hívogat

Mint hullám, mely nem enged el.

A neved visszhangzik bennem,

És nem úgy látszik mintha el kéne