FĂŒrdĆ
JĂșnius közepĂ©re beköszöntött a nyĂĄr, az az igazi, meleg nyĂĄr, 30 fokkal, mi pedig egĂ©sz nap az udvaron voltunk. A nap zĂĄrĂĄsakĂ©nt grilleztĂŒnk, majd mielĆtt bejöttĂŒnk megbeszĂ©ltĂŒk, hogy egybĆl fĂŒrdeni megyĂŒnk, mert a ruhĂĄnk ĂĄtvette a fĂŒst szagĂĄt.Â
-De jĂł barna lettĂ©l. - mondtad, miközben a fĂŒrdĆben ĂĄllva vetkĆztettĂ©l.Â
-Te sem panaszkodhatsz. - vĂĄlaszoltam mosolyogva.Â
-Az lehet, de most fordulj meg. - kĂ©rted, Ă©n pedig eleget tĂ©ve kĂ©rĂ©sednek szembefordultam veled.Â
VĂ©gigvezetted tekinteted a testemen, majd a derekam utĂĄn nyĂșlva magadhoz hĂșztĂĄl.Â
-Annyira szĂ©p vagy. - suttogtad. -De gyere, megmoslak. - mondtad, majd a kezemet fogva segĂtettĂ©l a kĂĄdba lĂ©pni.Â
Te is gyorsan levetkĆztĂ©l, addig Ă©n prĂłbĂĄltam a megfelelĆ hĆmĂ©rsĂ©kletƱ vizet beĂĄllĂtani, de amint Te is csatlakoztĂĄl hozzĂĄm, kivetted a kezembĆl a zuhanyt.Â
-BĂzd rĂĄm. - mondtad.
AprĂłt bĂłlintottam, nem tudtam, miĂ©rt szeretnĂ©d ennyire beĂĄllĂtani a vizet, bĂĄr az elsĆ gondolatom az volt, hogy biztos azĂ©rt, mert Ă©n mindig tĂșl meleget vĂĄlasztok.
-Ăgy jĂł is lesz. - mondtad, majd a zuhanytartĂłba helyezted a zuhanyrĂłzsĂĄt.Â
A vĂz alĂĄ vezettem a kezem.Â
-Ez nagyon hideg. - mondtam összehĂșzott szemöldökkel.
-Hidd el, hogy nem lesz az. - mondtad, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy mégis mire célzol ezzel. -Gyere, lépj alå. - folytattad.
-Hideg. - ismételtem.
-Csak bĂzz bennem. - kĂ©rted, mire beadtam a derekam Ă©s a vĂz alĂĄ ĂĄlltam.Â
HĂĄttal voltam neked, Te szorosan magadhoz hĂșztĂĄl, prĂłbĂĄltam megszokni a vizet, több kevesebb sikerrel.Â
-Ne törĆdj a vĂzzel, jĂł? - fordĂtottĂĄl szembe magaddal.Â
-MiĂ©rt kell ilyen hidegnek lennie?Â
-Hogy elvonatkoztass tĆle.
-Ăn ezt nem Ă©rtem. - mondtam, mire Te gyengĂ©den a szĂĄmra vezetted a szĂĄdat.Â
Ujjaiddal az oldalamat simogattad, engem pedig kirĂĄzott a hideg. Ajkaink elvĂĄltak, a nyakamra tĂ©rtĂ©l, hol, pusziltad, hol haraptad a bĆröm, egyik kezedet az oldalamrĂłl a hajamba vezetted, mĂĄsikat a fenekemre. Fogalmam sem volt, arrĂłl, hogy hol vagyok, csak csukott szemmel markoltam a karodat. Tenyered közĂ© fogtad az arcom, ĂșjbĂłl megcsĂłkoltĂĄl, majd mĂ©lyen a szemembe nĂ©ztĂ©l.
-Még mindig hideg? - kérdezted.
Hirtelen azt sem tudtam,melyik bolygĂłn vagyok, de kis idĆ utĂĄn rĂĄjöttem, hogy a vĂzre cĂ©lzol.Â
-Nem. - mondtam sajĂĄt magamat is meglepve.
-JĂł, mert forrĂł a bĆröd. - mosolyogtĂĄl.Â
-Miért csinåltad ezt? - kérdeztem.
-KivĂĄncsi voltam, mennyire tudsz elvonatkoztatni, amikor ilyeneket teszek veled. - ujjaid vĂ©gigsimĂtottĂĄk a karom. -Most pedig, egyszerƱen csak szeretnĂ©m mindenedet Ă©rezni. KicsinĂĄl, hogy csak itt ĂĄllsz elĆttem.
Közelebb lĂ©ptem hozzĂĄd, a hajadba csĂșsztattam az ujjaim, majd erĆteljesen megcsĂłkoltalak.


















